Avagy Levente a fókuszban..

Már tegnap megbeszéltük, hogy ha már ennyire szép az idő, akkor ma azaz vasárnap, beindítjuk a 2019 évi Irány Ki a Természetbe szezont.Nyitásként a Hoffmann-kunyhó és környéke lett volna a cél, illetve ha uralható a sár, akkor a Hirsch orom. Persze Teca kocsmája és a sport szelet se maradhatott volna ki a mai napból..

Reggel korán keltem,a napi rutin után keltettem a gyerekeket, és már mondtam is Leventének, hogy akkor ma Pilis és a Maróti-hegyek..Levente persze könyökből válaszolt, hogy NEM ANYA..Levente megy CHAIRLIFT'S..

Chairlifit's?????? Ezt meg mikor álmodtad meg Levente?? Egymásra néztünk Szabival és visszakérdeztünk,hogy hová akarsz menni Levente?? Ő meg a biztos tudomásunkra hozta, hogy Chairlift's!! Azaz Libegőzni..és hozta a Brúnó könyvet ( Bartos Erika: Brúnó Budapesten: Buda hegyei ) Olálá, értem én..

( a kép: Illusztráció, Bartos Erika Buda hegyei című könyvéből..)

Ugyanis az történt, hogy az idei tanévben egy kicsit döcögősebben megy az iskola, kénytelenek vagyunk Leventével, itthon is,mi magunk pluszban tanulni..Más az osztály, máshogy mennek a dolgok..A lemaradást SOS be kell hozni,ebben idén segít minket Szilvi is a leendő gyógypedagógus aki az ELTE Bárczira jár..No de a lényeg az az, hogy ha már döcög a rendszer, nem hagyjuk annyiban, és miután Levente nagyon szereti Bartos Erika könyveit, most éppen a Brúnó sorozat segít nagyon sokat az olvasás és szövegértés tanulásban, segítségül hívtuk a Buda hegyei illetve a Buda tornyai című könyveket. Egy hónapja bevezettük, hogy ha jól megy az iskola, nincs olyan sok magatartási anomália, akkor Levente élményt kérhet hétvégén,avagy kívánhat a Brúnó könyvekből. (Azt hiszem nagyon gyorsan be kell szerezzem az egész sorozatot..mert csak kettő van meg..)

A Buda tornyai által jutottunk el a Csodák Palotájába, vagy tegnap a Gyermekvasút volt a porondon, a Brúnó könyvek által,és mi sem gondoltuk volna, hogy ma reggel Levente a Libegővel áll elő..

Ugyanis abban állapodtunk meg Leventével, hogy hetente csak egy program,a heti jó gyerekségért, jó tanulásért..Ja és igen, egy autistát is kell, sőt muszáj ÖSZTÖNÖZNI, ezt senki ne felejtse el, és az utóbbi időben rájöttünk arra is, hogy Leventét az élményekkel lehet a legjobban, azokkal amit Ő kér..Nem csak ösztönözni, de jutalmazni is..

Tehát LIBEGŐ..

Miért olyan nagy cucc ez??

Levente mint tudjátok, magasan funkcionáló, de az autizmusban közép-súlyosan érintett fiúcska. Nagyon rugalmatlan gondolkodó, szenzorosan több területen érzékeny, hol hiper,hol hipo módon. Sokszor okoznak kellemetlen pillanatokat a szenzoros defektek. Kicsi kora óta tériszonnyal küzd, de mi szorgalmasan törögetjük át,kis lépésekben a gátjait, több kevesebb sikerrel. Kilátókba járunk, egyensúlyt fejlesztünk állandóan, terep-bringa,kalandpark,avagy barlang..Kitettebb helyeken túrázunk, maximálisan bátorítjuk és ösztönözzük,hogy meg fogja tudni csinálni,az előtte álló "feladatokat". No itt most nem kell óriási és extrém feladatokban gondolkozni, csak olyanokban, ami a napi élet folyamán jól jön, avagy nem lepődik meg váratlan helyzetben,ha váratlan akadállyal találkozik.

A tériszony sokszor keserítette már meg az életünk Leventével kapcsolatban,de az olyat ami magas áll és le lehet nézni, mint pl egy kilátó meghódítása, tavaly nyárra gyönyörű szépen legyőzte..

Libegővel egyszer találkozott, kabin üzemmódban, tavalyelőtt nyáron Donovaly-ban..Fölfelé a Nova Hola-ra,nagyon félt, lefelé már élvezte, a kabinos sífelvonót.A budapesti Libegő, már nagyon sokszor volt itthon téma, de mindig mereven elzárkózott a túra ötlettől. Sőt egyszer a felső végállomásán, iszonyatos sírásban tört ki, pedig csak említés szinten került szóba.

Tegnap viszont a Gyermekvasúton, János-hegy állomásnál, igen csak nézegette a Libegő táblát és angolul mondogatta,hogy chairlifts..de csak olyan odabökősen. Mondtam is Szabinak,hogy na addig állj Te fél lábon, amíg, mi egyszer oda Leventével eljutunk..Ez a soha a büdös életben kategória..

Erre ma mi történik reggel??? Anya,Apa megyünk chairlifts...

Mondtam is az én drága jó Uramnak, hogy fél-láb...

Vagy hússzor megkérdeztük,hogy Levente BIZTOS?? Mindig biztossal felelt.. Zalán persze az egekig ugrált örömében,hiszen idáig mindig Levente miatt maradt ki a János-hegy Erzsébet kilátója a túra repertoárból..

Volt is itthon ováció, hogy NA VÉÉÉGREEEEE, megmászom a János-hegyet..

Úgyhogy a reggeli háztartási rutin után,étek meg takarítás és egyebek, vettük az utunk Zugligetbe..Jó nagy gombóccal a torkunkban, hogy nem egy olcsó időtöltés, maximum évente kétszer, és mi lesz, ha a jegyváltás után, Levente mégsem vevő a Libegőre???

Zugligetben is vagy tízszer megkérdeztük,hogy biztos mehetünk?? Levente csak annyit válaszolt,hogy biztos. Becsek után szóltunk a libegős felügyelőnek,hogy segítséget kérnénk mert a fiúcska autista és először van itt, az Úr meg szemrebbenés nélkül mosolyogva azon nyomban segített a Libegőre felülésben. (külön köszönet érte..)

Levente Szabival libegett..én Zalánnal..

Becsületesen kapaszkodott a korlátjába,és végig angolul beszélt..a "tökmag"..Semmi sírás, semmi kimutatós félsz..Igaz körbe nézni nem nagyon mert,de minden akadály nélkül fellibegtek a fölső LIBEGŐHÁZBA..Sőt a kamerába nevetett,és rám is,amikor leszálltunk Zalánnal az utánuk következő libegőszékről.

Jutalom persze járt, hűtőmágnest kért felfelé..Ez az amikor nem szabad mérlegelni a jutalmazásban..A magasság a Libegő, a tériszony legyőzése, egy neurotipikus magasságfélő embernek is óriási eredmény, nemhogy egy autista gyereknek..

Brúnó után szabadon megmásztuk a János-hegyet..

A könyv útmutatása alapján, kötelező volt az emlékérme készítés..

és itt volt az a pont,hogy az olvasás-szövegértés, azaz a szövegértés biztosságáról, magam is élesben meggyőződtem..Hála a jó istennek érti amit olvas, mert rögtön az Erzsébet kilátó legtetejére másztunk..

Ráadásul mint tudjuk, a kilátó tetején sok hely nincs, ember viszont rengeteg volt, így a következő gombócot ez okozta a torkunkban, hogy hú, na itt biztos, hogy el fog szakadni a cérna..De nem szakadt, sőt sorban állt a lépcsőnél türelmesen, sőt,az sem volt gond, hogy a totyogók miatt sokszor várni kellett. A lefelé csigalépcsőn is nagyon szépen jött egymaga, pedig a csigalépcső általában frusztrálja..

Ma nem sietett..szépen nyugodtan mi is elmerenghettünk a csoda-szép ég kékben és a kilátásban..

A kilátó aljában megérdemelten kapta Levente a szokásos túra jutalom Sport szeletet.. Hegymászó nyelven: a Csúcs csokit..

A Kilátóból a Libegőházig szó szerint lefutott a lurkó a rekortánon,és már minden félsz nélkül várta,hogy lelibegjünk Zugligetbe..A játszóterezést a derékig érő sár miatt kihagytuk..ezen a momentumon nem követtük a könyvet..

Vidáman libegett Szabival lefelé, már nem is kapaszkodott görcsösen,sőt körbe-körbe nézegetett, meg hátra is..Nekem is sokszor integetett..

Mi Zalánnal szelfiztünk egy bolondosat..

és szomorúan konstatáltuk,hogy lassan de biztosan itt a túra vége..

A Libegő felügyelő természetesen szó nélkül segített a kiszállásnál..amit megint csak köszönök innen is..

A Libegőház aljában Zalán,még egy neki ereklye értékű,régi térképet is talált,aminek nagyon örült,azért, mert egy icike-picike szelet ott maradt a régi világból..

 Hazafelé,meg kettő percen belül már tudtuk,hogy teljes siker volt a program, ugyanis Levente nemes egyszerűséggel közölte, hogy:

- ANYA,jövőhét szombaton megyünk chairlifts és nyáron estében is,megyünk LIBEGŐVEL.. (itthon megnézte a Libegők éjszakájáról készült fotóimat..)

Nem kérdeztem direkt újra,hogy biztos tetszett a program kisfiam?? Nem kérdeztem, csak ÖRÜLTEM ÉS BÜSZKE voltam magamban, hazafelé..

Büszke igen, mert ma megint legyőzött valamit és ennek vastagon itt a helye a blogban..Legyőzte az Ön,ön gátait, a sokszor kellemetlen tériszonyt, szintet lépett, és bebizonyította, hogy nem csak kicsike gátakat tud átlépni, hanem képes arra is, hogy sokkal nagyobbat átlépjen..

Ma megint bebizonyította, hogy meg tudja csinálni, le tudja győzni..Teljesen mindegy,hogy mit, mert ha van motiváció, van akarat, és mindazt megelőző kemény kis-lépésekben haladós munka, akkor bizony a lépcsőfokokat is meg lehet néha duplázni.Autizmus ide oda...

Képes rá...Csak hinni kell benne,támogatni, ösztönözni és mint szülőnek nagyon de nagyon szeretni..

Tudjátok mindennek eljön az ideje..Lehet kicsit lassabban, lehet kicsit döcögősebben,de TÜRELEM, mert a türelem rózsát, mint meg-annyiszor mondtam már...mert a kis lépések,sokszor nagy lépések..

Bartos Erikának,meg KÖSZÖNÖM, mert el sem hiszi, hogy mennyire sokat segít Levente fejlesztésében a Brúnó könyvsorozat..Ha esetleg van olyan olvasó aki ismeri közületek, kérlek juttassátok el neki ezt a blogbejegyzést.

Ez volt mára az Autizmus Live..

Köszönöm,hogy olvastatok....