Kötél a nyakamon, ami egyre jobban szorít. Most már fáj, és akár hogy vergődöm, akár mit csinálok, szépen lassan megfulladok. Sokszor kérdezem magamtól, hogy tényleg ez a sorsom, tényleg ezt mérte rám az a magasságos, vagy aki helyette van? Szóval egy ideje, csendben viselem, néha üvöltök, ordítok…