Tudom nagyon rég írtam, és most ennek a bejegyzésnek sem lesz túl jó a tartalma, segítséget szeretnék kérni Tőletek.

Én nem tudom milyen átok ül rajtunk, de senkinek sem kívánom a hátunk mögött lévő őszt. Minden elromlott, ami csak elromolhatott, és minden negatív dolog összejött ami összejöhetett. Azt sem tudtam hová kapkodjam a fejem, és mit oldjak meg, persze mindeközben helyt kellett álljak az Anya Tanodában, hiszen most Levente otthon ápolása és otthon tanítása a "főállásom". Vagyis GYOD segély kenyér. Tulajdonképpen mindent feladtam, és most már teljesen az autizmus ellátásnak rendeltem alá magam. A legkisebb fiam ellátásának. Nem nem én kértem, ez egy ilyen rohadt élet, ezeket a lapokat kaptam, de valahogy nem tudom lenyelni, inkább csak vergődőm, és éjszakánként az ágy szélén bőgök mint egy kisgyerek. Továbbra sincs munkám, 228 önéletrajzot adtam be, 6 HR interjún vagyok túl, kétszer jutottam el az utolsó szűrőig, de mind a kétszer avval utasítottak vissza, hogy a négy órás home office adatrögzítői munkában tutira zavarna az az itthon ápolt és oktatott autista gyerek. Nehéz feldolgozni, hogy teljesen értéktelen vagyok, én is és Levente is. Elmondhatom azt is, hogy mostanra tényleg elkopott mellőlünk mindenki, csak a virtuális tér maradt, ahol néha beszélgetek, vagy jelzek, hogy élünk még. Sajnos egyre több megmondóember próbálja az "utat" mutatni, úgyhogy kíméletlenül moderálok. Nagyon elszomorít, hogy mennyire célt ért az évek óta tartó gyűlölet kampány, egyeseknél.

Augusztus óta, még jobban lecsúsztunk, nem szépítek rajta. Minek.. Levente ellátását már nem fedezi a GYOD és a családi pótlék összege, jócskán a férjem havi fizetéséből is hozzá kell tennünk, ami marad abból lakunk, és eszünk, amig tudunk, aztán meg valahogy túlélünk. Most már a hónap közepétől. Egyszerűen nem tudunk megküzdeni az inflációval, a férjem látástól vakulásig dolgozik, napi 14-16 órát alsóhangon, hajnalban megy, este jön, és ha visszaosztom órabérre a fizetését, körülbelül takarítónőével vetekszik. Úgyhogy ezredszerre is megcáfolom azt, hogy egy belföldi kamionsofőr mennyire jól keres. Hát egy nagy ló.....t keres.

Szóval a nyakamban minden, Levente ellátásával és tanításával kapcsolatban, és én sem fiatalodom. Néha úgy érzem magam, hogy a húsomat is lerágta már a csontomról ez a közeg amiben élünk. Rettentően elfáradtam, nincs se énidőm, se pihenési lehetőségem. Levente nincs most túl jó passzban, úgyhogy ha nem akarom, hogy szakadjon a cérna, állandóan mozgatnom, vagy elfoglalnom kell, mert ha unatkozik, mostanában "csodákra" képes. Aki autista gyereket nevel az tudja ez mit jelent. Mostanában már konkrétan rosszul vagyok a fáradtságtól, fizikailag. De tudom, hogy mennem kell előre, tolnom az autizmus hajót Levi miatt. Törekszem, törekszem.

Ősszel minden elromlott, ami elromolhatott, nagyon nagy köszönet azoknak akik segítettek tüzet oltani, hogy tovább tudjunk lépni. Egy dologban nem tudtunk tovább, az az autónk. Bár oltottunk ott is tüzet, de sajnos a hiba a váltóolaj cserén túlmutat. Motorikus gond van, méghozzá jó nagy. Sokan tudjátok, hogy az autót örököltük, és karbantartottuk amig lehet, de ahogy jött a Covid és az infláció, teljesen legatyásodtunk, nem jutott rá, mert az élethelyzet amibe kerültünk átírt mindent. Tényleg nagy baj van, hajtás gond, hidro tőke, hajtókar, nem sorolom tovább, mert az agyvérzés kerülget. Sokba kerül a javítása, alsó hangon fél millió, jó magyar forint, egy szóval erre esélyünk sincsen. Mozgatni nem igen lehet, és a legnagyobb baj, hogy a férjem munkába járásra használta, mert nincs hajnalban tömegközlekedés a telephelyére Pilisvörösvárra. Most BKV + Volán kombó lesz, mindenből az első, de így sem fog időre beérni, ergo félő, hogy  sokáig nem fogja tolerálni a cége, és ha elveszti a munkáját az a mi halálos ítéletünk, de szó szerint. Ennek a lehetőségnek körülbelül adtunk egy hetet. 

Egy hónapja próbálok felhajtani pályázati lehetőségeket, és folyamatosan pályázatokat írok, öt helyről vissza is pattantam, hogy nem profil, jó persze megértem, de nekem más lehetőségem nincs. A férjem is meg én is hitelképtelenek vagyunk és nem azért mert nem vagyunk jó Bank ügyfelek, nem vagyunk BAR listán sem, hanem azért mert a GYOD-om segély, nem munkabér, Szabolcs meg minimálbérre van bejelentve, ERGO a pofánkba röhögnek a Bankok. Egy pályázat még van folyamatban, ahol elvben volt már arra példa, hogy segítettek javításban, de sok reményt nem fűzök hozzá, ha meglátják a lánykori nevem. 

Nálunk az autó tényleg nem luxus. Szabolcs dolgozni jár vele, és Levente ellátása miatt a családunk része. Leventével egy ideje, megint tortúra a közlekedés, a tömegben és az illatorgiában, és a hang kavalkádban totál kiakad. Meltdown, és onnan gyalog haza. Jó-jó mondhatom, hogy rendes gyerek, karbantart fizikailag, de senkinek sem kívánom, a legyalogolt távjainkat, úgy, hogy szétfagy az edzőcipőben a lábam. Talán már lesz bakancsom, ha a jó isten is úgy akarja, mert a régi nyolc szezonos bakancsom teljesen tönkre ment, Van ilyen. Mi is öregszünk, meg a bakancsok is. Visszakanyarodva Leventéhez. Csak úgy tudjuk újabban kimozgatni, ha beültetjük az autóba, és kivisszük a természetbe. Ott jól van. Imádja, ahogy a Tájfutást is, amiért él hal, motiválja, meg a Kamionozást is persze Apjával, csak most abban nem igen lesz része, mert a tömegközlekedés óriási gond megint. Szó szerint Békásmegyerbe zárt a sorsom, Leventével együtt. 

Azt szeretném kérni, hogy segítsetek nekünk. Vagy pályázati lehetőségben, vagy abban, hogy ha közületek valaki külföldről olvas segítsen nekünk nagyon szépen kérem, egy adomány gyűjtő oldalt létrehozni, hátha sikerül a javítás árát valahogy összegyűjteni, közösségi adományokból. Esetleg magyar verzióban is.

Ha esetleg van tehetősebb ismerősötök, aki segítene nekünk, segítsetek ránk találni. Vagy sok kicsi, sokra  megy alapon, ha tehetitek segítsetek. Leventéért, hogy ne legyünk megint csak panel-börtönbe zárva. A legnagyobb karácsonyi ajándék lenne a számunkra, ami csak létezik. Mert nálunk nem igen lesz karácsony, az autó miatt meg főleg, pont azért mert ha a férjem elveszti a munkáját, kiradírozhatjuk magunkat a létből ahogy vagyunk. 

Nagyon szépen köszönöm ha megosztjátok a bejegyzésem,

Aki segítő szándékkal írna, az email címem: tdori1020@gmail.com

Ha anyagilag segítenétek: 11773030-10575035-00000000 OtpBank Tóth Dóra  (" javítás adomány")     

Külföldről:  Iban:HU50  11773030-10575035-00000000  BIC/SWIFT:OTPVHUHB   (OtpBank Tóth Dóra  - "javítás adomány" ) 

Továbbá még mindig keresünk segítő jó szándékú autószerelőt, aki a gyakorlatban is segít, nem csak távban, kézrátétellel, és megbízható. Marasztal és nem küld el a fenébe.

NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM MINDENKINEK AKI SEGÍTENE NEKÜNK, ELŐRE IS!

(Szólnék a megmondó emberekhez és a trollokhoz is. Kedvesek, szeretettel várlak benneteket, vegyétek föl a cipőmet, segítsetek egy pár napot Levente mellett, de úgy egész nap, tanítással, ellátással, mindennel együtt, had pihenjek már egy kicsit, talán akkor egy pár évvel tovább tudom nevelni a legkisebb fiamat, és nem fogok záros határidőn belül összeesni. Vagy ez a célotok?? Továbbá felajánlom, a pénztárcámat, hátha van jól használható ötletek is arra, hogy 30.-án is legyen benne vagy 3.500 ft még. Egy dolgot vegyetek figyelembe, Levente autizmusát, és mindent ami benne foglaltatik.)