Lejjebb és lejjebb.. (I.)
2022. augusztus 19. írta: Autizmus Live

Lejjebb és lejjebb.. (I.)

Tegnapelőtt főbe lőtt a számlavezető bankom, kétszer is. Tulajdonképpen első körben ugyanaz történt ami egyszer már megtörtént idén januárban. Nem vette figyelembe a bank, hogy moratóriumban van a hitelem, és teljesen kivéreztetett. Már nincs se húszasom, se tizenötösöm, semmim sincs. Két és fél órát ültem a soromra várva, a bankfiókban, és még két órát az ügyintézővel töltöttem, majd arra a konszenzusra jutott a bankom, hogy adminisztrációs hiba történt, kérik szépen elnézésemet, de a levont összeget nem fogom visszakapni, és a hitelkeretemet is lenullázták, mondván a GYOD-ot nem tekintik munkajövedelemnek, hisz munkahelyet, és rendszeres havi munkabér átutalást március óta nem tudok igazolni, éppen ezért hitelképtelen lettem. A moratórium hosszabbításával kapcsolatban, részemről minden szabályszerű volt, időben történt, de értsem meg, a bankban is emberek dolgoznak, és nagyon leterheltek, előfordul, hogy egy-egy hiba becsúszik.  Óvatosan és nagyon burkoltan, virágnyelven rávezetett az ügyintéző arra is, hogy ha nem akarok még nagyobb bajt, nagyon sürgősen keressek munkát. Kiemelte, hogy ez szigorúan mint magán személy sugallja, mert a moratórium lejárta után, óriási bajba kerülök.

Tudom, tisztában vagyok vele, munkát keresek folyamatosan, de ez egy otthon ápolt és otthon oktatott, autista gyerek mellől, nem könnyű feladat. Nem túl jók a kilátásaim. Végül abban maradtunk, hogy a folyószámlahitelt elengedem, és teljes nullszaldó. Igaz mindezt pluszban 15 ezer forint kézpénzem bánta, így nem fogják faktorálni behajtásra a számlám, nulla forint van a bankkártyámon, és moratóriumban a hitelem. Mosolyogva nézett rám az ügyintéző, hogy látja-látja megtaláltuk a megoldást, a kártyája tiszta, hitele moratóriumban, az élet happy. Megmentett egy embert, és Ő ezt ott és akkor teljesen komolyan gondolta. Akkor már fél órája patakokban folytak a könnyeim. Úgy ültem mint aki karót nyelt, rá fogtam mindent a klímára, hogy pont a szemembe fúj, nem szóltam egy szót se, gépiesen írtam alá, szerintem a halálos ítéletemet is. Az ügyintéző mosolygott, azt mondta kész vagyunk, én meg nem tudtam felállni. Csak bambán bámultam magam elé. 

Rosszul van, kérdezte?? Nem válaszoltam, csak odabiccentettem, felálltam és eljöttem. Éreztem a hátamon, hogy végig nézett utánam. A bank előtt leültem a virágágyás szélére, és csak ültem, az aszfaltot nézve. Nem tudom hogy jöttem haza, valahogy, gépiesen, automatikusan, csak az emberek lábát bámulva. A buszon leghátul ültem a ficakban, ne is lásson senki. Levegő beszív-kifúj, nem esik össze, nem esik össze. Békáson bementem egy másik bankba, és egy harmadikba is, és mindenhol azt a választ kaptam, hogy a GYOD nem jelent igazolt jövedelmet, sem hitelalapot, segély és ennyi. Közben mindezt megerősítette a Postán dolgozó, a területtel foglalkozó lányom is. Sírva jöttem haza, és az sem érdekelt, hogy az emberek az utcán megnéznek. Nézzenek.

Becsületesen, értékeket adva nevelem a gyerekeim, van négy, kettő már kirepült, Egyetemet végeztek, a harmadik Középiskolás, a negyedik meg élete végéig ellátásra szorul, tizenkét és fél éves, autista. Miatta vagyok GYOD-on, otthon ápolom, otthon tanítom, fel kellett adnom az állásom. 35 év munkaviszony után. A társadalom szemében, értéktelen és hitelképtelen rongy vagyok. Nem csak a fiam, ma engem is lelöktek a Taigetoszról, ha valahol fennakadnék, 2022.12.31.-én a bankom végleg a mélybe taszít, de előtte a jelen állam rendszere. Vagyis a kettő együtt. Sem én, sem a fiam nem kívánatos, ebben a társadalomban. 

Valahogy nem vagyok happy.

Tegnap reggel itthon feltörtem az "vészkészlet" aprós malacokat, nyolcezer forint lett a "jutalmam". És ez a VÉGE!  Valamiből csak kell kenyeret vegyek, mindez tán szombatig lesz elég, utána fogalmam sincs mi lesz. Egy biztos, tegnap még húsz helyre elküldtem az önéletrajzom, délután. Van egy munkaügyi központos ismerősöm, aki próbál segíteni, legalább is tippekkel, hogy merre próbálkozzak. De home office munkát nagyon nehéz találni, vagy csak óriási hátszéllel lehet bejutni akárhová is.

Tegnapelőtt megfogadtam, hogy írásba foglalom, hogy nyoma maradjon az utókornak itt, heti rendszerességgel, hogy a fogyatékossággal élőket ellátó családok, hogyan csúsznak egyre és egyre kilátástalanabb helyzetbe. Köztük mi is. Meg lehet, nem mindenkinek fog tetszeni, de muszáj valakinek tükröt mutatni a társadalom felé, hisz mi is emberek vagyunk, még akkor is, ha lelöktek minket a Taigetoszról.

Hogy mi történt augusztusban idáig ? 

A GYOD-om és a Leventére kapott családi pótlékom, legalább 15%-al tovább inflálódott. 2022 januárjához képest, körülbelül ma a 60%-át éri. A KSH és a való élet fenntartásához szükséges anyagi viszonylat, köszönő viszonyban sincs egymással, gondolom ezt mindenki érzi. A GYOD és a családi pótlék már nem fedezi Levente havi szintű ellátását, csak annak a 80%-át körülbelül. A férjem fizetéséből kifizetjük a lakásunk (önkormányzati) rezsi költségeit, a telefonszámlát és az internetet, és a megmaradó 150 ezer forintból megpróbálunk négyen valahogy megélni. Ez 37.500 ft/ fő / hó és igen ebbe bele vettem Leventét is, a rendszeresen előforduló vis major helyzetek miatt, nem várt betegség, vagy valamilyen autizmussal kapcsolatos váratlan kiadás, sajnos sok ilyen van. Miután önkormányzati lakásban lakunk, a rezsi fizetés szigorúan pontosan kell történjen, Óbudának az erre vonatkozó rendeletei nagyon szigorúak, nem éri meg tartozni, Úgyhogy ez kiemelt és elsődleges havi fizetni való, nekünk nincs hová mennünk, ha nem lenne önkormányzati fedél a fejünk felett. 

Az autót ami az egyetlen tulajdonunk, a férjem, ebben a hónapban már csak és kizárólag munkába járásra használja, miután a telephelyre nincs BKV vagy Volán közlekedés, és hajnali a munkakezdése. Egyszer voltunk Dobogókőn, és egyszer Tájfutó versenyre mentünk, augusztusban. A munkába járás körülbelül havi egy tank diselt visz el. Uszkve 30.000 ft. Ami még extra kiadás, Zalán BKV és MÁV bérlete. Én csak Levente kisérőjeként  használom a BKV-t, sajnos a havi bérlet, már nem fér bele a költségvetésbe. Sajnos volt vis major is, Leventének fülgyulladása volt, háromszor voltunk magán rendelőben, plusz  kezelésére költött gyógyszerek, mindösszesen 90.000 ft-ba kerültek. Nem jó dolgomban vittem magán ellátásba, eszembe sem jutott volna, de egyszerűen, sem a János Kórházba, sem az alternatív lehetőségként szóba kerülő, Vörösvári úti Rendelőbe, nem tudtam bevinni. Végül ugyanott kötöttünk ki. ahol Zalánnal jártunk a tavasz elején. Ott ellátták, és nem maradt benne rossz élmény. Miután ez a kiadás, igencsak megtépázta a költségvetést, így eltoltam két számlát, ami miatt most nagy bajban vagyok.

Ebben a hónapban tulajdonképpen fényt eszünk. Ez nagyon nem vicc. Volt már ilyen az életemben, de akkor volt némi fény az alagút végén, most meg nincs. Hús már csak kétszer-háromszor kerül egy héten az asztalra, de csak a fiúknak. Szabolcsnak és Zalánnak. Én egy héten egyszer-kétszer eszek főttet, többre nem telik. Levente fix, nála nem tudok húzni a nadrágszíjon, ugyanis 7-10 féle ételt eszik meg, és ha kő-kövön nem marad, akkor is ragaszkodik a márkákhoz, a megszokott ízekhez. Hiper szelektív evő, és ez nagyon drága lett napi szinten, még az ALDI-ban is, bár ott sem lehet mindent kapni, amit Levente megeszik. Ennie meg kell, és örülök, hogy ezt a pár féle ételt legalább megeszi. 

Sokszor megkaptam laikusoktól, hogy faxnizik. Aha...hát bárkivel cserélnék, főleg most, aki egy autista gyereket, aki szenzorosan íz érzékeny, hipp-hopp megvarázsol. Pont ma számoltam ki, hogy napi 4.000 ft-ba kerül a szelektív evése, ami havi szinten 120.000 ft. Ebben a hónapban 72.000 ft költöttem, az állandóan felírt gyógyszereire, vitaminjaira és immunerősítőjére, illetve az emésztést elősegítő táplálékkiegészítőire, a közgyógyellátásán kívül, lesz ami a jövő héten elfogy, és nem fogom tudni megvenni.( Nem nincs magán egészség pénztári tagságunk, mert nincs rá keretünk, hogy a havi tagi befizetést rendszeresen eszközölni tudjuk. Cafetéria a férjemék cégénél nincs.) Levente például, cukrot nem kaphat ( gasztro szakorvosi tiltás!) ezt értsd a kristálycukorra, helyette mézet kaphat mint édesítő, éppen fogom a fejem, hogy lassan kifizethetetlen. Tulajdonképpen a méz miatt mentünk a Hungáriára, mert van egy tájfutó méhész, aki emberi áron adja kilóját a virágméznek. Szintetikus édesítőt sem kaphat, allergiás rá. Ehhez hozzájön a vis major 90.000 ft-ja, illetve vettem neki 4 alsónadrágot, 5 pár zoknit, az Auchanban ami 4.500 ft volt. De tovább is van, 37-ről 38-as lett a lába, így be kellett ruháznunk egy pár cipőre. De miután autista, ő teljesen elutasítja, a használt cipőt, és nem azért mert más hordta, hanem azért mert nem az ő talpához van kitaposva, és kényelmetlen, zavarja. Erre 9.400 ft-ot költöttem, mert szandált nem vesz fel, úgyhogy olyat kellett néznem ami zárt, de légáteresztő és ha esős az idő impregnálni lehet, és két hét alatt nem megy tönkre. Sajnos Leventével kapcsolatban, az áram számla is húzós, de erről pont az előző bejegyzésben írtam. Ebben a hónapban mindent összeadva: 300.400 ft Levente léte. 

Az iskolakezdés kiadásait ebben a hónapban, egyáltalán nem tudjuk kigazdálkodni, úgyhogy Zalánnal megbeszéltük, hogy folytatja, a tavalyi füzeteket, amibe fér még, illetve, 6-7 üres maradt régebbről itthon. Ha esetleg valamelyik tanár jelezné, hogy új füzetet kér, akkor nagyon udvariasan megbeszéli vele a helyzetet, vagy megkéri, hogy felhívhassam, hogy természetesen pótoljuk, amint ki tudjuk gazdálkodni azt. Most senki ne jöjjön az önkormányzati segéllyel, mert annak 5100 ft-tal lógjuk túl per/fő a beadható határát, csak éppen abba senki nem gondol bele, hogy a középiskolás mellett az autista gyerek ellátására mennyit kell költsünk. A gatyánkat is. Ja és hol van még az itthon oktatás, összes költsége, ami szeptemberben a nyakamba szakad.

Kilátástalan az egész úgy ahogy van, nagy bajban vagyok, nem, nem vagyok rá büszke, de leírom, álljon itt !! Igen nem tudom mit hoz a jövő hét. A 70.000 ft deficitet tolom magam előtt, és tudom, hogy meg fogom miatta nagyon ütni a bokám.

Becsületes emberek vagyunk, becsületes, jó gyerekeket nevelünk, tanultak, dolgosak, kötelesség és tisztelettudóak. De a legkisebb ellátásának költségei illetve annak drasztikus megemelkedése, teljesen kilátástalan helyzetbe sodort minket. 

Nagyon szívesen bemennék egy prominens kormánytisztviselőhöz, és tételesen felsorolva elmondanám, hogy mibe is kerül egy autista gyerek. Nem csak az enyém, hanem sok más család autista gyerekéé is, bár gondolom, teljesen süket fülekre találnék, mi csak a pórnép vagyunk. A laikus ember ezt nem igen érti, csak azok akik mind ebben benne élnek. 

Most tényleg ott tartok, hogy nincs tovább..........

Még valami: Csak csendben teszem hozzá, hogy ebben a hónapban se a szív, se a vérnyomáscsökkentő, se a hormon gyógyszereim nem tudtam kiváltani. Elvitte az infláció! Nekem meg a gyerek/gyerekek az első/elsők, mindig is az volt, mindig is azok voltak. Én így működöm.

levente1_1.jpg

süti beállítások módosítása