Azt hiszem ez volt az az iskolakezdés, Levente tekintetében, hogy én csont ősz lettem a festett vörös hajam alatt, éppen tegnap néztem. Komolyan sírni tudnék, mert augusztus utolsó hete óta olyan kanosszát járok Leventével, hogy örülök, ha megmaradt az ép eszem.

Augusztus 20.-a után, konzultáltunk a gyerekorvossal, miután immunszupprimált, és oltatlan is a kora miatt Levi, továbbá sanszos a negyedik hullám, jobb ha marad itthon szeptember, októberben, aztán majd meglátjuk, felfut e a járvány avagy nem.

Mindezt jeleztem az iskola felé, elküldtem a felmentést, megbeszéltem a konzultációs időpontot az osztályfőnökkel, berobogtunk Bettivel az iskolába, augusztus 30.-án, hogy leüljük megbeszélni az tanulási metódust. Már ott elkezdtem izzadni, amikor a tankönyveket megláttam, az ötödikes gyereknek, csupa harmadikos, negyedikes és tanulásban akadályozott tanterv szerinti. Ezeket még az előző osztályfőnök rendelte, innen is „köszönöm”, és nem kicsit vagyok mérges, mert három éve lett volna mindazt jelezni a Szakértői Bizottság felé, hogy Levit nem a számára előírt normál tanmenet szerint tanítja. Tulajdonképpen ez ügyben mi elmentünk a falig, jobban mondva az Ombudsmanhoz, aki jelentést is írt, ki is vizsgálta, a súlyos jogsértést megállapította, de jelen úgy állunk, hogy a jelentésből vagy 6 papírrepülőt hajtogathatnék, és kidobálhatnám jó messzire a panel másodikról. Magyarul, ló……se történt.

Szóval az osztályfőnöktől, a mostanitól, megtudtuk a kondíciókat, az osztály tanmenete, csöbörből vödör, sőt a folyó írás sem követelmény, és Levente lenne az osztályban az egyetlen ép értelmű gyerek. Már ott rosszul lettem, de tartottam magam, hogy ha itt ennyire nincs követelmény, akkor most tan.ak avagy ért.ak, mert az én legkisebb fiókámnak normál tanmenet szerint kéne haladnia,de arról ne is álmodozzak, mert amúgy első osztályban tanulta azt a tanmenetet utoljára, Miseta Zsuzsa nénivel.

Az új összevont alsóban, másodiktól ennek a tanmenetnek lőttek, de hivatalosan sosem közölte velünk ezt az iskola facet to face, haza könyveket először, csak a Covid első hulláma miatti iskolabezáráskor kaptunk, bár sejtettük, hogy a speciális alsó tagozat, sem a normál tanmenet szerint működik, éppen ezért mentünk el akkor a falig.

Szóval visszatérve, már ott rosszul lettem, amikor a követelményeket átbeszéltük, tulajdonképpen a négy matematikai művelet, de inkább kettő biztos elsajátítása, az elfogadható írás és olvasás a követelmény, oszt jó napot. Persze ezt abban a közösségben meg is értem maximálisan, de úgy gondolom, hogy Levente esetében, ez abszolút visszafejlesztő, hiszen mindezt már tavaly is tudta, 10 évesen. Magyarul a felső tagozat, az iskolában semmi másról sem szólna, Levi számára,mint gyermekmegőrzés,és az esetlegesen megtanult eddigiek (másfél éve magam tanítom, hatékonyan) szinten tartása, de inkább visszafejlődése. (visszafejlesztése)

Rosszul lettem igen, a torkomon akadt a minden, és fel sem mertem tenni a kérdést, hogy nem azért de az Ombudsman azért, jelezte, hogy a Leventével kapcsolatos elmaradásokat helyre kellene tenni, a jogsértő helyzetet oldani, nem még jobban mocsárba süllyeszteni szegény gyereket.

Tulajdonképpen keserédesen végig mosolyogtam az egész beszélgetést, a lányom szerencsétlen, próbált jópofát vágni szintén, de mind a kettőnkben ugyanaz az érzés és gondolat fogalmazódott meg, hogy itt volt az a pont, hogy "reszeltek" Leventének egy életre. Abban azért megállapodtunk a mostani osztályfőnökével, hogy Levente nagyon okos gyerek, és jóval előbbre tart mint az osztálytársai, és vele külön kell haladni, majd a tananyaggal. Persze ha lesz rá idő, és kapacitás.

A konzultáció végén csendesen felálltunk, és hazapakoltuk az iskolából Levente összes tankönyvét, bent maradt váltóruháit.

Hazafelé legszívesebben sírtam volna, de mégis csak buszon ültünk ott nem illik, viszont itthon kitört belőlem a zokogás, amikor hazament a lányom. Szegény Zalán nyugtatott, de ő is érezte, hogy az öccse körül nagyon nagy a baj.

Kínomban felhívtam a Szakértői Bizottságot, hogy tanácsot kérjek, vázoltam az egész helyzetet, szerencse volt a szerencsétlenségemben, hogy pont az a hölgy vette fel a telefon, aki tavaly kontrollálta Leventét, és teljesen ki is akadt, az egész helyzeten. Kérte, hogy írjak le mindent, kronológiában, amit meg is tettem. Este tízig, hat oldal levelet fogalmaztam meg, az iskolai helyzetről, Levente utolsó két alsós évére visszatekintve. Plusz elküldtem az AJB 550/2020 jelentést.

Közben kaptam egy emailt az iskolától, hogy Levente számára kérjek egyéni tanrendet egészségügyi indokokra hivatkozással az Oktatási Hivataltól, átmeneti megoldásként.

Így paralel a levélírás közben küzdöttem az Ügyfélkapuval, meg a beadandó dokumentumok feltöltésével. A sírógörcs kerülgetett, mert lassú volt a rendszer és mindez három óra alatt sikerült.

Tudtam, hogy ez csak átmeneti megoldás, időt húzunk, semmi mást, mert evvel Levente helyzete egyáltalán nincs megoldva.

Augusztus 31.-én délelőtt, beszéltem a Bizottsággal, ahol megkonzultálták Levente ügyét, és javasolták, hogy kezdeményezzem átmeneti megoldásként az egyéni tanrendet egészségügyi alapon, közben pedig keressek egyéniben fogadó iskolát Leventének, mert az lenne a cél, hogy valahogy be kell vele hozni a lemaradást, plusz jó lenne, ha a fejlesztéseit is megkapná, legalább azt, ami kötelezően elő van írva. Na, itt majdnem elröhögtem magam kínomban. Kaptam egy pár iskola címet, állami alapon, de azt a kiszúrást is mint magán vélemény, hogy jobban járok ha inkább a magániskolák között is keresgélek.

Még aznap írtam egy listát, mindjárt ki is lőttem két államit, ahol kell az F70 kód is, magyarul az, ha a gyerek enyhén értelmi fogyatékos. De nem az így, lapoztam. Egy iskolát találtam, (direkt NEM írok intézményi nevet) ahol, bemehettünk beszélgetésre. Ez volt az utolsó a saját tankerületünkben.

Megkértem a férjem, hogy legyen kedves egy nap szabadságra eljönni, mert köszönöm, de egyedül már képtelen vagyok elmenni bárhova is. Holt komolyan rosszul leszek a Leventével kapcsolatos állami ellátástól. Fizikailag vagyok rosszul Ver a víz, hányingerem van és szédülök. Alsó hangon infarktus. Szerintem ki is hordtam a másodikat lábon, az utóbb eltelt hetekben.

Szeptember 2.-án elmentünk, őszintén elmondtunk mindent Leventével kapcsolatban, nem rejtettünk semmit a véka alá, segítőkészséget tapasztaltunk, akkor még. Kapott kettő nap próbanap lehetőséget Levi, egy kis létszámú normál harmadik-negyedik osztályban, illetve felmérési lehetőséget, hogy beilleszthető e közösségbe, majd, mert ugye ez az év, az egyéni tanrendről szólna amúgy is. Be kell hozni a lemaradást, amit a tartósan három évig tanult tan.ak tanterv okozott.

Optimistán mentünk neki, bár dermedten néztünk a férjemmel egymásra aznap délután, hogy ez "veszett fejsze nyele" lesz, de bíztunk valahol mégis. 

Közben megjött az Oktatási Hivatal végzése, és akkor szép csendben infarktust kaptam. Átették teljes eljárásba, SNI alapon Levente ügyét,magyarul, két hét alatt prezentálnom kellett egy pszichiáteri szakvéleményt, IQ és állapotfelmérést, illetve a Szakértői Bizottság határozatát az egyéni tanrendről, de ha lehet közben keressek új iskolát is, mert azt ugye jó lenne, az egész mellé prezentálni.

Lebénultam teljesen. Csezd meg ez Magyarország, itt csak millió protekció árán jutok valamire két hét alatt.

Egy napot gondolkoztam, eljöttem betegállományba, mert munka mellett egyszerűen nem tudtuk a gyerekkel lejárni a kötelező köröket.

A Bizottságnak átküldtem a végzést, akik szintén infarktust kaptak, mert ez egyáltalán nem jellemző az Oktatási Hivatalra, de azt mondták, ha szerzek pszichiátert és javaslatot, akkor azonnal megírják a szakvélemény módosítást.

Összeteszem a két kezem, hogy van a tarsolyomban egy Valencsik Zsófi, aki nem egy, hanem kettő pszichiátert is szerzett a Vadasban, aztán lett három is, úgyhogy megint leültem leveleket írni órákon át, közben tanultam Leventével, intenzív, hogy annyira ne égjünk le a próbanapokon.

Szeptember 9.-én-10.-én magán alapon, mert sajnos erre a Bizottságnál hirtelen nem volt lehetőség, két napon keresztül 8-8 órában felmérték Leventét, platina áron, de más lehetőségünk nem volt. Az összes pénzünk, elvitte úgy, ahogy van. Egyszerűen nem volt más lehetőségünk. Nekem ugrott az ütemezett urológiai műtétem, és most jelenleg 24.-én tízezer forintunk van az október 5.-i fizetésig. Olyannyira be kellett invesztálnunk magán, hogy nem tudtam feladni a telefonszámlát, és két rezsi csekket is eltoltam. A teljes fizetésem hagytam ott, plusz a harmadik lézeres beavatkozásom árát, hogy felmérjék Leventét, ("nyolcvanhatodszorra" )úgyhogy most nagyon nagy bajban vagyunk, de szumma tudom, hogy az értelme ép, és jól fejleszthető, ha nem is minden lemaradás, de a nagy többsége, két-három év alatt behozható vele. Persze, ha megkapja mellette a fejlesztéseit is. Akkor egy szakiskolai (nem speciális alapon) szakmát simán meg fog tudni tanulni.

Szeptember 11.-én kerültünk pszichiáterhez, aki megírta a javaslatot, az egyéni tanrendhez. A Bizottság 16.-án reggel a kezembe nyomta a szakvélemény módosítást, amit aznap délben feltöltöttem az Ügyfélkapuban,és még aznap délután!!!! amikor Piliscsabán ültem Zalán szülői értekezletén, meg is küldte Levente egyéni tanrendjének engedélyezését, az Oktatási Hivatal, jogerősen. 

A Bizottság kijelölte a jelenlegi iskoláját, mert ha másikba mennénk ahhoz újra Bizottság és a fogadó iskola tankerülete is kéne, szóval verem a fejem a falba a bürokráciától. Üvölteni tudnék.

Szeptember 13.-14.-én volt a próba nap.

A 13.-a még egész istenesen telt, csak a testnevelés óra volt a sarkalatos pont, miután tavaly egy óra alatt az EGYMI-ben két intőt kapott, mert kiborult,nem akart rövidbe öltözni, - szenzorosan érzékeny, ezt jól tudták, - így a próba iskolában jeleztem is, hogy gond lehet. Sajnos lett is. Irtózik még a tornaterem látványától is.

14.-én sajnos nem volt túl jó napja. Nem értették, hogy miért borult ki. Hát azért, mert egy csomó ceruzájának kitört a hegye, és hiába magyarázta angolul, hogy hegyezzék ki, sajnos nem értette meg senki. Szóval a nap nagy része fiaskó volt, így amikor az igazgatói beszélgetésre sor került, már egyáltalán nem volt segítőkész az iskola, sőt, a vége konkrétan megalázó volt a beszélgetésnek.

Nem esett túl jól, amikor próbáltam tudakolni, hogy mégis,képes e Levente,egy rendes osztályban működni, megfelelő integrációval, és megsegítéssel, azt a választ kaptam, hogy ennek már abszolút nincs semmi jelentősége.

Szerintem akkor kellett volna azonnal felállnunk.

Amikor az egyéni tanrend esetleges lehetőségét kérdeztem, akkor meg azt a választ kaptam, hogy nincs szakember kapacitás, és nem várható el a gyógypedagógusoktól, hogy a tanítás után még egy "egyénis gyereket" bevállaljanak.

Szóval ez az iskola is ad acta.. A Tankerületben evvel be is zárult a kör.

15.-e óta iskolákat keresek, a magán ellátásban, az államit már nem próbálom, mert értsem meg szakember hiány van és nyűg az egyénis gyerek, mert a Covid miatt most túl sok van, és a túl sokra már senki nem tud bevállalni pluszban még egy SNI-st, Aki nyűg, mert fejleszteni kell, macerás, és sorolhatnám. Pluszban autista is. Nyolc állami iskoláról pattantam le evvel az indokkal. EGYMI volt mind !! Majd akkor ha az Oktatási Hivatal kijelöli őket…de úgysem fogja. Volt ahol olyan alpári hangot ütöttek meg alapból, csak az érdeklődésem mentén, hogy én tettem le a telefont.

A magánban havi 80 és 380 ezer forint között találtam iskolákat, egyéniben, persze ha bejárna, akkor sokkal magasabb a tarifa. Ja és a plusz fejlesztéseket nekünk kellene fizetni, hogy a tanulmányi elmaradást, - mert nem a Szakvéleménye szerint oktatták- , behozza. Mert ugye jelen az van érvényben, hogy normál kell tanulnia, de autizmus specifikus megsegítéssel. Szóval asszisztenst kell felvenni hozzá külön, és azt nekünk kellene kifizetni.

Húsz iskolát hívtam fel, húsz iskolában mondtam el a történetünk, ebből kettőben szembe röhögtek. Anyuka, nincs szakember értse meg. Mindenhol csak azt hallgattam, hogy hány gyógypedagógus és asszisztens státusz üres.

Tegnap voltunk a Szellő EGYMI-ben. Egy napot fog bejárni hetente. Ugyanabba az osztályba, ahol most a padja van. A speciális felsőbe. Persze ha be tudom vinni, és nem fog kiborulni az utca elején. Nem hányja össze magát idegességében, mert frusztrált és fél. Szorong abban az iskolában. A múltjára visszatekintve, sokan tudjuk ezt.

A Bizottság, a pszichiáter, a magán vizsgáló hely, mind azt mondja, hogy váltani kell vele, nagyon sürgősen, mert így Ő is, Mi is tönkre megyünk.

Tudjuk……………Érezzük.............

Ahhoz pénz kell, hogy váltsunk, de nincs. A holnaputánra sincs, nemhogy magániskolára. Az állami rendszer nem tudja a helyén tanítani, tehette volna, de nem tette, és nem is jelezte, hogy nem úgy tanítja, ahogy elő van írva. Magyarul elvették tőle az esélyt, a jogot. Leírta az Állampolgári Jogok Biztosa is.

Leventének lehetne esélye, jól fejleszthető. De ettől a rendszertől nem kap esélyt. Sajnos nekünk meg nincs annyi pénzünk, befolyó jövedelmünk, hogy esélyt adjunk neki, bármennyit is dolgozunk.

Most KERESEK jó embereket,(ezen a platformon is! ) akik segítenének nekünk (anyagilag is), hogy Levente fejlődhessen, hogy azt az esélyt ami még maradt neki megkaphassa, tanulhasson, értékes ember lehessen, mert egy idő után a kapuk bezárulnak. Kérlek segítsetek Nekünk. Segítsetek Leventének.

Még időben vagyunk, remélem.

Jelenleg magam tanítom a részmunkám mellett, ugyanúgy ahogy eddig is a Covid járvány eleje óta.

Ha talál tanulópárt számára a Kórház Suli, akkor lesz némi segítségem Levente alkalmankénti tanításában, de ez elég nehéz, és hosszú folyamat. A speciális oktatása miatt. Jelenleg csak ez az egy kapaszkodónk van. Jelentkeztünk hozzájuk. 

Nagyon nagy baj van… Higgyétek el. !! (nem írnám, ha nem lenne az...)

Nagyon köszönöm, ha TUDNÁTOK nekünk segíteni. Anyagilag, oktatásban, iskolával, bárhogy.

Akár megosztással is, hátha eljut olyan emberhez/emberekhez, aki/akik VALÓS ÉRDEMBEN, TETTEKKEL tud/tudnak segíteni ebben a helyzetben.

(A számla számunk: 11773030-10575035-00000000 Tóth Dóra OTP Bank  , email elérhetőség: tdori1020@gmail.com)