Az elmúlt időszakban, elég sok kérdést kaptam, Leventével és a Tájfutással kapcsolatban. Sokan kérdezték, hogy-hogy érzem, van e létjogosultsága egy autista gyereknek a Tájékozódási futó sportban.
( Versenyrészlet : Gánt, Spartacus Kupa - Levente)
A válaszom az, hogy abszolút van, és ezt nem én találtam ki, hanem persze, hogy a Skandinávok, jobban mondva a Svédek, ha már a tájfutás őshazája, Skandinávia. Teszem hozzá azt is, hogy az Északi országokban, sokkal, de sokkal befogadóbb a társadalom, a sérült gyerekekkel és felnőttekkel kapcsolatban, ergo náluk az ESÉLYEGYENLŐSÉG szó, nem csak egy légből kapott megfoghatatlan valami. Szóval Svédországban Trail-O (mozgássérülteknek kerekes székes tájékozódási versenyek.) és a Flex-O ((extra) kognitív támogatást igénylő emberek számára szervezett tájfutó versenyek, igényelt támogatással (kísérő) vagy a nélkül.) már jó pár éves múltra tekint vissza.
Magyarországon a Trail-O honosodott meg inkább, az Magyar Tájékozódási Futó Szövetség égisze alatt. Vannak szép számmal Trail-O versenyek, és versenyzők is. Sajnos a Flex-O versenyekre ugyan kezdeményezést találtam, (egy két rendezvényt is az elmúlt években) ahogy a neten kutattam, de rendszeres magyar versenyeket nem. Holott pedig a FODISZ (Fogyatékosok Országos Diák, Verseny és Sport Szövetsége ) hivatalosan elismeri a tájfutást, így akár Special Orienteering azaz Speciál Tájfutó versenyeket is lehetne Magyarországon rendezni, az (extra) kognitív támogatást igénylő gyerekeknek, akár Diákolimpiát is.
FODISZ: https://fodisz.hu/versenysport/ (a sportok listájában, benne a tájfutás.)
Szóval a lehetőség meg van, ugyan magyar Speciál Tájfutó versenyszabályzatot sehol nem találtam, de elvben minden adott lenne, Flex-O versenyeket rendezni, kicsiknek és nagyoknak.
Sajnos azt is tudom, hogy mind ehhez, kellene egy lelkes „úttörő” csapat, jó néhány versenyző gyerek, velük a támogató szüleik, illetve pár Tájfutó Egyesület, aki inklúzív módon felvállalja speciális versenyzőit, és itthon is be lehetne indítani a szakágat. Ez meg nehéz dió, összetett, de szerintem nem lenne lehetetlen. Úgy ahogy az én mottóm is az, hogy: „Soha ne mond, hogy soha!”
Egyébként, ahogy az interneten kutakodtam, összekapcsolva az autizmust és a tájfutást, Skóciában, 2019-ben már workshop is volt ebben a témában.
Sőt népszerűsítő verseny is, Angliában, szintén 2019 év nyarán.
https://www.britishorienteering.org.uk/index.php?pg=16&item=4822
No mindegy, jó-jó azaz nem mindegy, mert mind ez kishazánkban is lehetne, csak sajnos gondolom még eléggé gyér az érdeklődés, meg a COVID járvánnyal telt évek, sem kedveztek, az efféle kezdeményezésnek.
De kanyarodjunk vissza az elejére.
Levente és a Tájfutás, mert ugye ez a FŐ TÉMA…
Egy párszor már írtam róla, a facebook oldalamon, meg itt is egy régebbi bejegyzésemben, hogy a Tájfutás (nekem azért van bőven tájfutó múltam) tavaly ősszel érkezett a családunk életébe, egy volt kolleganőm, egyben sporttársam Császár Éva meghívása által, amiből akkor úgy hirtelen, az lett, hogy Zalánnal nyílt kategóriában versenyeztünk egyet. Levente kisebbik bátyja, Zalán, akkor és ott elköteleződött a Tájfutó sport irányában, és a TIPO Tájfutó és Környezetvédő Egyesület edzéseire elkezdett járni.
TIPO honlap: http://tipotke.hu/
Levente 2021 októberében integrálódott a tájfutó sportba, köszönhető a családi sport jellegének, és annak, hogy jó pár éve már a sportban, teret nyert a nyílt, amatőr versenyzés, ahol tulajdonképpen bárki elindulhat. A nyílt kategóriában, több pálya futható, a nehéztől, a kezdőig, a hosszútól a rövidig és az sincs megszabva, hogy a pályák valamelyikét egyedül kelljen teljesíteni.
Magyarul az én autista gyerekem, apástól-anyástól, teljesen jól belefér ebbe a közegbe.
Leventéről tudni kell, hogy nagyon nagy másoló, amit most abszolút pozitív értelemben tudtunk a hasznunkra fordítani. Hisz mozogni kell, a testnevelés órákat pótolni kell, mert azt ne feledjük el, hogy Levente szeptember óta Egyéni Tanrendben itthon tanul velem, tehát kapóra is jött, hogy Levente, Zalánt akarja a sportban is másolni.
Persze az elején még féltem, hogy majd jól ki fognak nézni minket, a bogaraktól rettegő, hang érzékeny, sárga fülvédős autista gyerekünkkel, de úgy fest egyenlőre köszönöm jól vagyunk, igaz télen a bogarak alszanak, és lassanként Levente is beoson a maga kis egyéniségével a tájfutó köztudatba.
( Levente és a bátyja Zalán, a Majdánon Pomáz felett.)
Hála a magyar tájfutó társadalom nagyon befogadó, soha de soha egy rossz megjegyzés nem ért minket Levente miatt. Bár az első versenyein, még amolyan csodabogárként kezelték, de ebben a társadalomban az autizmus szó, varázs szó, mert ahogy kiejtem, jó sok sporttárs azonnal megjegyzi, hogy jöjjön csak, fusson csak, itt a helye. Mi meg kocogunk, táj sétálunk, amit éppen Levente elbír az adott versenyen. Egy a lényeg, szabadlevegőn van, erdőben van, jó emberek közt van.
Az elején a Sport Ident rendszer motiválta, hogy a dugókával, becsipogunk pontról pontra, és a verseny végén, mindjárt meg is tudjuk az eredményünk. Akkor még nekünk is az volt a célunk, hogy minél többet mozogjon, jó levegőn legyen, azután majd csak alakulnak a továbbiak.
Mert azért azt se feledjük el, ez egy technikai sport tulajdonképpen, nem csak terepfutás, itt versenykellék a térkép és a tájoló, és előre kitűzött pályán, az ellenőrző pontokat, sorban fogva kell a célba megérkezni, és még a pályán töltött időre is illik odafigyelni.
De mi is az a Tájfutás? : https://www.tajfutas.hu/
Azután azok a dolgok tovább alakultak. Most már tudja, hogy a térképet bizony használni kell, amit ugyan még tanul és jó sokáig tanulni is fog, de már az átmenetekben, egész szépen tudja követni, hogy merre járunk. A tájolót és a térképet megtanulta már Észak irányban beállítani, a pálya symbolt követi, tudja melyik pontot fogjuk megfogni. Van saját dugókája (SIAC AR+) és tájolója. A versenyek elején a rajtba induláskor azonnal kéri. A rajt és a cél procedúrát megtanulta, a törlést a "csekkelést", és a rajtdobozt, a cél után, tudja, hogy ki kell olvastatni a dugókát, ezeket mind szabályszerűen betartja. A nyílt rajtban, megtanulta kivárni a sorát, még akkor is, ha a versenyrendezők szólnak, hogy mehetünk előre vele, hogy ne kelljen várnia, mert tudják róla, hogy autista. Ennek ellenére, sorba áll, és akkor indul, ha rákerül a sor.
( Rajt procedúra a Silvanus edzőversenyen a Farkas-erdőben)
A pálya rajznál, ismeri, a rajt, a pont és a cél szimbólumot, a cél berajzolására a legutóbbi edzésén, fel is hívta Eszter az edzője figyelmét. Jó derültünk rajta. Ugyanis Te azt hiszed, hogy szór a figyelme, ha nézed a mozzanatait, hát egy frászt szór, passzívból is állandóan figyel és tanul.
A térképjeleket, a héten beleépítve a Természetismeret tananyagba elkezdem neki tanítani, és a versenyeken, vissza is fogjuk kérdezni tőle. Mondjuk, rengeteget már tud, úgy passzívból megtanulva. A fene sem gondolta volna, de tudja.
Versenyekre rendszeresen járunk. Nagyobb rangsoroló versenyeken is voltunk már vele, ahol több mint hatszáz futó volt. Megyünk vele kisebb versenyekre, illetve a most téli alapozó szezonban, a Silvanus Egyesület vasárnapi edzőversenyeire. Egész héten a hétvégét várja, hogy menjünk már végre "Béla bácsi" versenyeire tájfutni.
A TIPO TKE a tájfutó családjába fogadott minket, Levente és a bátyja Zalán, versenyengedéllyel rendelkező, egyesületbe igazolt tájékozódási futók lettek.
Leventének nagyon fontos a valahova kötődés. Ezt ez idáig nem nagyon mutatta, de mostanában egyre többet mondja, és nagyon büszke arra, hogy TIPO-s lehet.
Az autizmussal élő gyerek és a Tájfutás..
Először is nézzük meg az emberi oldalát....
Mindenképpen jó a Tájfutó társadalomnak, egy egy autizmussal élő csemete avagy fiatal felnőtt a sportban, hisz ez egy kissé más, mint a kerekesszékes sportoló segítése. Az autizmussal élő gyerekeknél, sokszor a kommunikációs akadályokat is le kell küzdeni, illetve egyéb más viselkedésbéli megnyilvánulásokhoz is, meg kell tanulni alkalmazkodni. Sajnos a magyar társadalom, nem az elfogadásról híres, de én mindig azt mondom, hogy valahol el kell kezdeni.
Levente például repked. Örömében, frusztrációjában. Repetitív mozgással reagál dolgokra. Egy kis srác az Őszi Spartacus Kupán, meg is kérdezte, hogy mit csinál ilyenkor a kisfiú? Elmondtam neki, hogy Levente autista, és bizony néha repked, most éppen örül és így fejezi ki. A kis srácnak felcsillant a szeme, hogy bizony neki is van autista osztálytársa, igaz kissé magába zárkózik, meg nem szereti, ha hozzá érnek, viszont mindenkinek segít a matematika leckében. Ő nem repked, hanem ugrál, ha örül. Szóval ez tök jó, hogy el tetszenek hozni a kisfiút versenyre. Aztán volt egy másik ifi korú lány, aki szintén kiszúrta, hogy Levente egy kissé más Univerzumban él, és rögtön rá is kérdezett a tényre. Kiderült, hogy az ELTE Bárczit célozta meg, autizmus irányban, és zseniális ötletnek tartja, bevonni a gyerekeket a sportba, persze azokat, akik amúgy is szeretik a természetet. Mert ugye az autista gyerekek nagy számban szenzorosan érzékenyek, így sokuknál kivitelezhetetlen, de azért akadnak kivételek, mint például Levente. Elmondta azt is, hogy sokat gondolkozott már Ő is ezen, és a jövőben, lesz még sok-sok kérdése. Illetve ha megyünk versenyre és összefutunk, biztos, hogy tőle mindig kap egy simit, Levi, hogy csak ügyesen fusson a pályán/kategóriában, amiben indul.
Szóval társadalom érzékenyítő jelleggel, mindenképpen jó dolog, hogy ha sérült sportolók, nem szegregált környezetben, hanem ép társaikkal együtt, versenyezhetnek, még akkor is ha kísérőt igényelnek a sportághoz. Hisz ugyanolyan tagjai a társadalomnak, mint bármely neurotipikus embertársuk. Ráadásul inklúzív, befogadó környezetben lehetnek. Én úgy gondolom, a tájfutóké az.
( Levente és Szabolcs befutója az Őszi Spartacus Kupán, Gánton. )
Az autizmussal élő gyerek és a sport általi fejlődés lehetősége...
Visszatekintve Levente a tájfutásban eltöltött időszakára, bizony ősz közepe óta, látványosan fejlődött néhány dologban.
Szociális területek. (öltözés)
A versenyekre hihetetlen motivációval készül. A futóruháját, önállóan hozza, a tájolóját, dugókáját, maga készíti elő. Az öltözés tempója gyors, a hétköznapokon, amúgy lassú. Szóval, ha van motiváció. képes gyorsan is erre a szociális tevékenységre. Jelen reggelente ösztönözni tudom, a gyorsabb tempójú öltözésre, már avval is, hogy jutalom smile-t gyűjthet azért, hogy a hétvégén versenyezhessen.
Szenzoros területek..
Szenzorosan érzékeny a hallás, tapintás, látás területeken. Nem kicsit, nagyon. Persze a Lovaglás azért már finomított némiképp a a problémán, de ott kesztyűben lovagol, a tájfutó versenyeken, viszont nincs a kezén. Nagyon nehezen lehetett átmenni vele aljnövényzettel benőtt területeken, a múltban volt túráink során, most meg úgy vágja be magát a bozótosba, mintha kötelező lenne. Egyáltalán nem érdekli, ha valami hozzáér, minden zokszó nélkül simán veszi ezt az "akadályt". Délutáni sétáink során sem igen érdekli már, ha a kutyáink után a gazosba kell menni, pedig ez sokszor nagyon nagy problémát okozott.
(Pontfogás a Boróka-kupán Ágasegyházán)
A hallás kérdéskörében a sárga fülvédőjében kezdte a versenyzést, azt nem mondom, hogy a tavaszi bogár kirajzás alkalmával, nem fog még visszaköszönni a fején, de az biztos, hogy most nincs. Tulajdonképpen a tömeget sem tudta elviselni, sem rövid, sem hosszú távon, ehhez képest, voltunk már vele nagy versenyeken, ahol azért van alapzaj. Gondoltuk verseny után trappolhatunk is az autóhoz, de nem, hanem simán jött ment a tömegben, ami inkább nekünk volt kellemetlen, mint neki. Ő köszönte szépen, nagyon de nagyon jól érezte magát. Simán ignorált. Bennünk meg az ütő állt meg néha, hogy hú, most fog eltelítődni a környezeti zajjal, de nem. Úgyhogy most egyáltalán nem hordunk a versenyekre fülvédőt. sőt rendszeresen kirakja a hátizsákból.
Ugyanez igaz a napszemüvegre, mert a fülvédő mellett sajnos az is társunk volt az utóbbi időben, ha ki kellett menni a szabadba, de akkor is, ha csak a kutyákat vittük le sétálni. Szóval most se napszemüveg, se fülvédő.
(Enyém a világ. - Kakukk-hegy Silvanus vasárnapi edzőverseny.)
Mozgás fejlődés.
A lovaglás múlt is segített persze, de már most érezhető, hogy a tájfutás is jócskán-jócskán hozzátesz az egyensúly fejlődéshez. Sőt-sőt-sőt. Teljes biztonsággal közlekedik a legváltozatosabb terepeken. Nem csetlik-botlik, biztos, stabil a mozgása, és a meredekebb lejtőkön sokkal kevesebb segítséget igényel. Vagy teljesen egyedül megoldja a lemenetelt. Sokkal ügyesebben mozog, látható a fejlődés. Ami megdöbbentő, hogy a lába élé néz, magyarul figyel a talpa alatti változatos terepre. Az első versenyeken sokszor esett, kelt.. Tegnap például, már egyszer sem.
Önálló döntéshozatal..
Az a terület olyan szinten megugrott fejlődésben, hogy most éppen azt vissza kell fogni. Nem futunk ám a vakvilágba. Lett elan, nem is kicsi. Úgyhogy azon csiszolni kell, hogy csak akkor megyünk előre egyedül, ha az ellenőrző pont látótávolságban van, és ott meg kell várni a verseny asszisztenciát, azaz Apát. Egy biztos sokkal önállóbb, bátrabb lett, alakul az önbizalma.
Kommunikáció..
A tájfutó versenyeken, képes önállóan, bíztatás nélkül, idegen embernek, igaz a maga módján és beszédtempójában, de ADEKVÁT módon kifejezni a mondanivalóját. Ez viszont teljesen új. Már az, hogy bátorítás nélkül, beszél.
Figyelem, koncentráció..
Figyel, szkennel, tanul, motivált, nem ragozom, csak csodálkozom. DE TÉNYLEG...
( Térképes helymeghatározás Szabolccsal - Silvanus edzőverseny Piktortégla üregek.)
Zárszóként mivel elég hosszúra sikerült ez a bejegyzés ( igaz nem egy nap alatt írtam..) csak annyit mondanék, hogy igenis van létjogosultsága annak, hogy az autista gyerekek tájfutó versenyeken induljanak, megfelelő asszisztencia mellett, szülővel, kísérővel, avagy a spektrum jobbik oldalán álló önállóbb gyerekek, szalaggal könnyített pályán, esetleg könnyű C kategóriában.
Nincs annál boldogabb érzés, amikor egy sérült gyerek, óriási mosollyal az arcán fut be a célba. Úgy mint Levente.
(Cél befutó az Őszi Boróka Kupán, Ágasegyházán.)
A bejegyzésem végén szeretném megköszönni Miháczi Zoltánnak és Tóth Eszternek, illetve a TIPO Tájfutó csapat többi tagjának, és nem utolsó sorban a Tájfutók nagy családjának, hogy Leventét és a bátyját Zalánt, befogadtátok minden feltétel nélkül a közösségetekbe.
Jó versenyzést Mindenkinek az idei szezonban is!
