Kötél a nyakamon, ami egyre jobban szorít. Most már fáj, és akár hogy vergődöm, akár mit csinálok, szépen lassan megfulladok. Sokszor kérdezem magamtól, hogy tényleg ez a sorsom, tényleg ezt mérte rám az a magasságos, vagy aki helyette van? Szóval egy ideje, csendben viselem, néha üvöltök, ordítok magamban, aztán ugyanolyan csendben, keserű sikolyokkal a szívemben nézem az autista fiam, hogy miatta maradnom kell, nem adhatom fel, és veszek egy nagy levegőt. Mostanában már egyre kisebbet. Nagy levegőt venni, már egyszerűen nem megy.

Most mit mondjak.. Itt ülök a rendszerabúzus, az oktatás nélküliség, fejlesztések nélküliség, segély, kirekesztettség, diszkrimináció, szociális háló nélküliség, az állástalanság, összességének domb tetején, és hónapok óta verem a fejem a falba. Itt vagyok egy teljesen számkivetett autista gyerekkel, -olyan egyedül mint a kisujjam-, akivel kapcsolatban, mindenki csak tárja szét a kezeit rendszerszinten, holott kellő odafigyeléssel és megfelelő specifikus szakember támogatással, abszolút közösségbe illeszthető lenne. Lenne, de az csak álom, ebben a jelenben. Leventének most csak kötelességei vannak, jogai nincsenek. Jogai nem csak neki nincsenek, hanem vele együtt nekem se, nekem is csak kötelességeim vannak, amit ha nem tartanék be, embertelenül számon kérnének rajtam. A fiam jogait semmibe veszi az oktatási rendszer, mindenki csak a vállát vonogatja, hogy értse meg Anyuka, nincs szakember, nincs fejlesztés, nincs közösség, nincs oktatás, nincs szociális háló. Anyuka, maga olyan jól csinálja, példaértékkel bír, hát oldja meg, oldja meg ahogy tudja. Anyuka, maga Gyod-on van, ideje mint a tenger, csinálja, tegye fejlessze, oktassa, vigye közösségbe és fizessen mint a katonatiszt, ha fejlesztést akar.

Anyuka azt tudja, hogy ez rendszerabúzus?? A mai napig csengenek  a fülemben Zalán iskola pszichológusának szavai, akinél azért jártam, mert mostanában nagyon nehezen dolgozza fel Zalán, az iskolai stresszt, és én már kevés vagyok, a megoldáshoz, pedig mindent megpróbáltam. Jobban mondva mindent megpróbálnék, de Levente miatt, jelenleg nincs rá anyagi lehetőségem. Az iskola pszichológus amúgy autizmus szakember, úgyhogy abszolút a realitás talaján állva, átlátva azt, tudtunk Leventéről is beszélgetni (az ő státuszáról, életéről), a szülői konzultáción. Igen tudom, hogy rendszerabúzus, de egyénileg az ügyünket senki sem vállalja fel. Tudom, hogy olyan nincs, hogy a legkisebbet, a legnagyobb miatt büntetik, csak azért, mert neki nem a kormányoldalról fúj a szél, de, pedig mégis van, és a kormányoldallal meg nem tudok szembe menni, még politikától függetlenül sem. A jogi muníció az meg lenne hozzá, csak éppen jogász nincsen, a TASZ-nak meg egyedül kevés vagyok, nekik pertársaság lenne az ideális. Jó vicc. Mondjuk érthető, mert egységben kellene az erő.

Igen tudom, hogy rendszerabúzus, de nem tudok tenni ellene, mert nincsenek eszközeim, se lovam, se nyergem, se ostorom, se lovászom. Viszont a rendszerabúzus viszi a pénzünk mint a franc folyamatosan, és már nincs miből vigyen ! Nincs, elfogyott, soha nem is volt, de mégis elvitte.

Anyuka azt tudja, hogy oktatás és fejlesztés nélkül, nem maradhat?? Hallom ezt egy másik szakembertől, a kormányoldalról. Komolyan észrevettétek?? Megoldás?? Ja hogy több szakember kéne?? Tényleg?? De addig amíg nem lesznek, megoldja, hogy megteszi maga Anyuka? A jogok miatt, meg nem kellene annyira pampogni, még kiszalad a gyámhatóság. Azt a roha.....t, kutya egy élet ! Tudja és még fenyeget. Csókolom, és ki tetszene fizetni, mert a Gyod, nem egy gumizseb, Nem túl elasztikus. Ja hogy nem tetszik kifizetni, mert az az én dolgom. Hát nem az én dolgom, jegyzem meg csendben, a törvényben előírt órákat, az államnak kell állnia. NEM a szülőnek. Komolyan mondom, maga is avval jön, hogy nincs szakember, nincs elég iskola?? Ja hogy nincs rá pénz?? Na majdnem mondtam, hogy honnan kellett volna előteremteni. Most komolyan azt mondja, hogy kár belé"feccölni", mert csak egy autista?? Szóval oldjam meg én..aha...és legyen az én bajom, hogy miből....

Na akkor számoljunk: Ez a tanév 181 napos ( iskolai napok száma) . A Szakvéleményben előírt fejlesztési óraszám heti 5 óra. 36,2 nap a tanév heteinek száma. A kötelező fejlesztési órák száma: 36 x 5 = 180 óra per tanév. Miután az oktatás szegényház maradjunk 6.000 ft /óra fejlesztési díjnál szumma: 1.080 000 jó magyar forinttal lóg nekem, az oktatási rendszer, miután Levente fiam, az idei tanévben egyetlen óra fejlesztést sem kapott. (az iskola egyetlen órát ajánlott fel hetente !!  ) Nem hogy ebben a tanévben nem kapott fejlesztést, hanem hozzáírhatok még másfél évet a Covid miatt.

Ha magán (átlag) árakon számolom, akkor az összeg legyen 8.000 ft/óra akkor 1.440 000 ft / tanév a zsebemből hiányzó deficit. Ez ugyancsak erre a tanévre vonatkozik. Számoljam magán árakon a két és fél évet?? Mondom: 3.600 000 Ft. 

De majd az Anyuka megoldja...megoldja, mert nincs szakember, és megoldja mert a gyereke, mert nincs lehetősége kitaposni, még azt se amit a törvény betűjével leírva kötelezően jár. Mert Anyuka nem slendrián szülő, és a gyereke boldogulását akarja, mert az a gyerek igen is lehet gazdaságépítő. Anyukának mindez az egész nem "szarügy", ahogy azt a rendszer sugallja....

Ja és én ne legyek mérges...meg fizessek mint a katonatiszt. Én itthon tanítok...pont..Ki kapja a fiam után járó SNI kvótát, és mire föl???  

Nincs nekem heti szinten 40.000 ft-om a fejlesztésekre. Cirka 160.000 ft a havi költsége. Honnan lenne?? Plusz a tanár, tanító, gyógypedagógus helyett Leventét én tanítom, magam. Anyuka GYod-on van, hát van mindenre ideje. A GYod-ot megemeltük, nettó 180 ezer jó magyar forint a 24 órás szolgálatért a fogyatékossággal élő gyereke mellett. Ja itt nincs szabadnap és szabadság sem. Az egy évben 365 nap x 24 óra = 8.760 óra. No akkor számoljunk, mennyi is az órabérem, mint Anya pedagógus-otthonápoló?  Mondom: 246,57 Ft / óra. 

Ennyit ér ma Magyarországon, egy a nap 24 órájában otthon-ápoló, otthon-tanító magyar Anya. 246 forint 57 fillért, óránként. Nem érek egy gombóc fagyit se per óra. Levente, meg pont Nulla azaz 0,00 Ft-ot. 

És akkor én ne legyek mérges, és én ne legyek rosszul, és én harsogjam, hogy mennyire gyönyörű ez az élet??? 

És rajtam kívül, hány magyar ANYA van még így??? Elárulom, vagyunk egy jó páran. Akik alig kapunk levegőt, akiknek minden nap a kötél csak szorul és szorul a nyakukban és fulladunk, csak fulladunk. Akiknek nincs mihez nyúlni, ha baj van, akik elvesztették az egzisztenciájukat, az életkedvüket, mert gyerekeikkel együtt a perifériára küldte Őket a rendszer !! Pedig mi nagyon keményen húzzuk az állam helyett a rabigát, nekünk soha sem köszöni meg senki, nekünk nincs se szabadság, se betegállomány, se egy-két óra lauf, amikor azt mondhatjuk, hogy kaptunk egy nyúlfarknyi énidőt.. Nekünk mi maradt?? Hát meg mondom: A megalázás, a gyerekeinkre mutogatás, az utánunk ordibálás, hogy ingyenélő, sokunknak a koldusbot, a napról-napra túlélés, még néha utánunk is köpnek, mert fel merjük emelni szavunk, mert nem lehet örökké láthatatlannak maradni ! Igen nekünk is vannak jogaink, nem csak kötelességeink. De erre mindenki jó magasról tesz.

Kötél a nyakamon, ami egyre jobban szorít. Levegőért kapkodok. 

Pontosan egy hónap múlva, megyek a bitófa alá, véget ér a moratórium. Bajban vagyok igen. két és fél éve még hittem, hogy megmarad az állásom, a fiam járhat iskolába, mára, mindez romba dőlt. Nekem nincs munkám, segély kenyéren otthon tanítok és otthon ápolok, nem vagyok hitelképes, ma az arcomba vágta a Bank.Az itthon tanítás miatt adósodtam el, akkoriban a Covid elején, nem volt mivel oktatnom digitálisan.  A fiamat száműzte az oktatási rendszer, itthon tanul, általam. Hitelképtelen lettem. Pont annyit követel rajtam a Bank, amennyi a fiam egy tanévre eső fejlesztésének ellenértéke. Hónapok óta, evvel kelek és fekszem, nem alszom,  nem tagadom, rosszul vagyok, és magam alatt. De egyenes derékkal fogom várni a végrehajtót. Vigye az életem is ha akarja. Mert ez minden, csak nem az. 54 állásinterjún túl, nincs állásom. Rész home office kerestem. Ma feladtam. Mindenhol, a korom, a gyerekem, az IT szakmám, és az angol tudásom hiánya, miatt utasítódtam el. Pedig egyetlen pozíciónál sem volt kritérium. Itthoni adatrögzítést kerestem, nem mást, hogy a hitelem vissza fizessem. De van egy autista gyerekem, és nem vagyok egy huszonéves csirke. Konkrétan volt aki azt mondta, ezekkel a kondíciókkal menjek takarítani. Mennék is, ha járhatna iskolába a fiam, mennék is, nem szégyen az. De a fiam számára nincs iskola. Pontosan négy órája írok, most itt. Délig mindent megcsináltam, a fiam elláttam, tanítottam, vizsgafelkészítettem. Kitakarítottam, kimostam, megfőztem. Interjúztam, megint megalázó volt. Sírtam utána. Most megyek és fejlesztem még vagy két órát Leventét. Este meg balkonkertet gondozunk. Négy óra itthonról munka beleférne, de számomra nincs. Egy Hr-es szerint csak egy senki vagyok, maradjak meg a kaptafánál, viseljem sorsom inkább, nem férek bele a cég "imidzsébe", a havi egy közösségi összejövetelbe, nem fér bele egy autista gyerek. Majdnem visszaszóltam. A napok mennek, én meg egyre rosszabbul érzem magam. 

De Anyuka, maga ügyes, majd megoldja.....

Megsúgom, nem tudom, mert nem lehet mindent.

Szorul a kötél, én meg nem kapok levegőt!