Szerintem most legszívesebben kiállnék egy jó nagy mezőre, és torkaszakadtából üvöltenék, hogy ELÉG !! De komolyan mondom, visszagondolva az elmúlt hét nem éppen pozitív eseményeire.

Persze pozitív is akadt, gondolok itt, Zalán fiam év végi bizonyítványára,mert az gyönyörű szép.

Kezdem is így...

Sose sírtam a meghatottságtól, most viszont nagyon. Tavaly ősszel amikor Technikumba ment, azt mondtam neki, hogy idefigyelj drágám, egy erős közepes, neadj egy négyes átlag, az nagyon jó lenne, lőjük be azt, és akkor szép is az élet sejj. Félévkor a 4,64 átlagú bizonyítvány után, nagyon de nagyon büszkék voltunk rá, bár megjegyeztük, hogy kisöreg, most aztán jó magasra tetted fel magadnak a lécet. Múlt héten jött a kilencedikes végzár, és pozitív értelemben kaptam infarktust, 4,83 azaz JELES átlag és 7 tárgyi dicséret lett a vége.

Rengeteget dolgozott érte, tanulmányi versenyeken is indult, OEE verseny, ahol a középmezőnyben végzett a csapatával és a BISEL verseny, ahol elsőként jutott a Döntőbe, a dr. Szepesi László Technikum 9. osztályos csapata, a Levelibékák, köztük Zalán, aki a négyfős csapat, egyik húzóereje. Szóval azért a pandémia alatt, nem volt gyaloggalopp egyik verseny sem, mert nem csak online feladatok voltak. De helytálltak és öregbítették az osztály csapatai, iskolájuk jó hírnevét. Továbbá Középiskolája, Horváth Piroska Környezettudatos Fiatalokért Díjra jelölte, minek eredménye még egy pár órát titok, (én már ugyan tudom), a helyezése nagyon szép, SŐT..SŐT és SŐT !! Ezekben a pillanatokban vonatozik éppen a nővérével, a Díjátadóra.

Becsülettel és tisztes odaadással tette oda magát a kilencedik osztályban Zalán, reméljük ez a töretlen kitartása, meg is marad. RESPEKT és RESPEKT tényleg.

ÖRÖM és BODOTTÁ...vagy mégsem...

Jött azaz infarktus negatív értelemben is, Zalánnal kapcsolatban is, Leventével kapcsolatban is és a családunk pénzügyi dolgainak kapcsán is.

Zalán  a bizonyítványának kiosztása napján, piros lapot kapott a Pilis kapcsán, mégsem mehet teljesen érthetetlen módon, a mentoraihoz. Az okokat a facebook oldalamon ecseteltem, és nem értem. Ugyanis, november óta szerveztük, kérvényeztük, Zalán maga is decemberben, majd április végén engedélyt kapott, hogy egy Kerületvezető Erdész taníthassa és mentorálhassa a nyár folyamán,tíz-tizenöt alkalommal, majd június 16.-án ez az engedély, darazsakra, és kullancsokra, meg egy tinta-friss belső utasításra hivatkozva visszavonásra került. Zalán sem érti és mi sem. Nagyon nem. A gyerek lelke rommá tört, a szó legszorosabb értelmében a két szék közül a pad alá esett. Éveken keresztül a Pilis hajtotta előre útján, motiválta a mindennapokban és a tanulásban, majd pont az egyik példaképe az, aki az orra elé tartja, érthetetlen módon a piros-lapot. Hiába erős gyerek, hiába lapozott, a tüske, az egy életre benne fog maradni. Mind vele sírtunk órákon keresztül az egész család. Pokoli módon nehéz átlépni, egy másik fejezetbe kezdeni. Nem értjük, és nem értjük, se mi se Zalán, hisz csak tanulni szeretett volna a mentorához járni, nem gyakorlatra. A gyakorlat majd jön tizedik osztály után úgy is.

Levente miatt éppen magamban tombolok, ma kaptam kézhez a bizonyítványát, és simán áttolták ötödik osztályba, úgy hogy az osztályozó vizsgák kétharmadát teljesítette csak. Igen évek óta tudjuk, minden szinten, hogy le van maradva, és ez nem a mi hibánk, és nem a gyereké, hanem az oktatási rendszeré, a gyógypedagógus és fejlesztő hiányé, a rosszul felépített környezeté, az ígért és elmaradt fejlesztéseké. Az Ombudsman is feltárta, évek óta súlyosan sérülnek az oktatáshoz való jogai, nem megfelelő oktatást kap, de ugye erre a szűkebb oktatási környezete, jó magasról tesz. A tankerület vezetője, érinthetetlen, és egy vállrándítással, elintézte azt, hogy dr Kozma Ákos vizsgálata, mit is tárt fel Leventével kapcsolatban.

Levente november eleje óta, immunszupresszív állapotára való tekintettel, a járvány második és harmadik hulláma alatt itthon tanult, gyermekorvosi felmentéssel. Írtam róla már eleget itt a blogban, az utóbbi bejegyzésekben olvasható. Most nem ecsetelném, viszont azt igen, hogy idén április óta kérem, hogy a negyedik osztályt, had ismételhesse meg, a fentiekre és a pandémiára hivatkozva. Kérvényeztem hivatalosan az iskola vezetésénél, mire azt a választ kaptam, hogy osztályozó vizsgákat kell Leventének tennie.

Miután Levente, a vizsgák lényegét nem érti, magát a vizsgahelyzetet sem, így az utolsó két hétre a gyermekorvos visszaengedte a közösségbe, hozzátéve azt, hogy egyáltalán nem szívesen. Arra a konszenzusra jutottam az osztálya gyógypedagógusával, hogy szépen apránként felmérik a tudását, amíg iskolába jár, és akkor az alapján, eldöntik, hogy mi legyen a tanév eredménye. Nyomatékosan kértem, a negyedik osztály megismétlését, és nem azért mert nem tanult volna éppen eleget itthon a lurkó, hanem azért, hogy a lemaradásából, némileg le lehessen faragni. Sajnos ezen a mondaton, mindenki átsiklott.

Szóval ez egy EGYMI iskola. Tehát nem a Fazekas elit Iskola, egy EGYMI, ahol nem tudnak rugalmasak lenni még egy fogyatékossággal élő autista gyerekkel sem úgy, hogy kiemelt profiljuk a speciális ellátás. Komolyan mondom, mérgemben fejjel megyek a falnak.

Mindenesetre a mai tények alapján az én munkámat igazolta vissza az iskola, hogy megy ez az itthon tanítás na. Igaz, hogy totálisan belefáradtam, igaz, hogy mindenünk ráment, fejlesztés állami nulla, fizesd a magánt marha, ha azt akarod, hogy előbbre jusson, vagy szinten maradjon a gyerek. Tényleg eljutottunk arra a pontra, hogy ingünk, gatyánk és mindenünk ráment, nincs se tartalékunk, és huszadikán már reszeltek a családi kasszának. Eddig bírtuk. Ma hívtam a fejlesztőt, aki jött volna egész nyáron, havi negyvenezerért, egy héten 2x3 órában, hogy ne haragudj, de nem tudjuk a továbbiakban finanszírozni. Sírtam, igen. Nem kicsit, nagyon. Szóval én sem vagyok mindent tudó, sok dologhoz értő anya vagyok elsősorban, de nem mindenhez értő, és iszonyatosan fáradt. Az autizmus évek, csontig lezabáltak.

Ne mondjatok inkább semmit....

A non plus ultra az egészben, hogy mindösszesen négy napot volt iskolában Levente, abból kettőt vizsgázott, a másodikat már betegen, mert miután jó ideje nem volt közösségben, így a közösségi adeno vírust, vagy isten bizony nem tudom mit, sikeresen haza is hozta június 4.-én. Betegen adták haza az iskolából, estére belázasodott, dőlt az orrából a minden, és miután utoljára 2020 október elején volt beteg, semmi de semmi patikai szer nem volt itthon, ami azóta nem járt volna le, úgyhogy lazán otthagytam harmincezer forintot a patikában, mert tokától-bokáig, mindent meg kellett venni. Mert még mindig nem tudja kifújni az orrát, bárhogy is tanítjuk, nem megy. Én nem tudom mit hozott haza, de ez valami brutális volt. Akármilyen gondosan kezeltük antibiotikum lett a vége, és arcüreggyulladás. Most rettegek, megint krónikussá ne váljon, úgy ahogy két éve. Elvben most már rendben van, bár szerda délután, még vissza kell menni vele, kontroll röntgenre. Az hagyján, hogy Levente hazahozta, Szabolcs is elkapta, úgy leterítette, hogy nap mint nap rezegtünk, hogy nehogy felülfertőződjön, mert nem tudunk mindent patikaszert finanszírozni. Az árak elszálltak, nem megy. Elsők a gyerekek, és punktum.

Beton feszesre húztuk a havi költségvetést, csak a csekkek és az ennivaló, semmi, de semmi plusz, még egy fél tank üzemanyag sem, hogy esetleg kimeneküljünk a egyek közé, pedig mondjuk Leventének egy pár alkalom Dobogókő, jót tett volna, vagy akár a Szemlő-hegyi Barlang klímája. Most a kísérő jegy se fér bele.

Az igazi krach ott ütött be, amikor csütörtökön elmentünk az Otp Bankba, hogy Zalánnak, Junior számlát nyitni. Nagy fiú már, az osztály több mint a felének van, rá tudja majd tenni a zsebpénzét, és egyebek, szóval, a nagyobbak is pont ebben a korban voltak, amikor, anno nekik is elintéztük a Juniort.

Időpontot kértem úgy ahogy kell, mondván egy autista gyerekkel érkezünk, az ügyintéző hiper kedves, empatikus, a családjukban van autista gyerek, maximálisan jól kezelte Leventét a másfél órás ügyintézés alatt, sőt még ajándékot is kapott. Nekiáll az ügyintézésnek, megbeszélünk mindent, ugyan pénzem sok nincs, látja a tényt, gyakorlatilag az egész család havi telefonszámlájára, való, két rezsi csekk összege ami átutalásos, illetve a "kenyér költség" -re félretett húszezer forint volt abban a pillanatban a kártyámon, amikor az ügyintéző elkezdte a Junior számlát megnyitni. Ötezer forintot, a havi apanázs terhére, Zé számlájára utaltam volna a végén, mikor is kapok egy SMS-t hogy a Bank, hiteltörlesztés címén, 93.476 Ft-ot levont. Pontosan az utolsó fillérig minden pénzem, meg azon túl is. Lefagytam. Összenéztem az ügyintézővel, aki meg is jegyezte, hogy a MORATÓRIUM alatt, ezt hogy?? Hiszen látta, hogy kértem,ott az ügyintéző előtt minden adat, látja.Rosszul lettem, vert a víz. Nagyon rendes volt mindenki, próbáltak segíteni. Telefonáltak a jó Istennek is, csak éppen hitelszámláról, nem utalható vissza, a törlesztés. Utoljára 2021 januárban vont a bank, kamatot, azóta semmit. Ja de, egyszer 5552 ft-ot, áprilisban, szintén hiteltörlesztés címmel.A banki kivonaton is csak az szerepelt.Nem reklamáltam, gondoltam a kamat ugyanúgy.

Minden beállításom megnézték, a szerződést, és úgy álltam fel, hogy menjek be pénteken 11:00-ra a számlavezető fiókomba, és addigra esetleg, tudható a miért. Rohantam is pénteken, ahol, közölték, hogy moratórium ide oda, levont a bank három havi törlesztést, de ne aggódjak, írunk itt egy kérelmet, és hétfőn menjek be az ötödik kerületbe, a központi bankba, és addigra eldöntik, hogy visszakapom e vagy nem. Úgyhogy ma nyakamba kaptam Leventét, reggel, elmentünk a bizonyítványért, onnan tovább a Bank központba, ahol egy nagyon kedves, aranyos osztályvezető, azonnal az arcomba nyomta, hogy tessék elhinni, segítenénk, de ha a Bank levonta akkor marad is,mert sajnos a hitelszámlák esetében, nincs visszafizetés. A hibát helyrehozták,nyugodjak meg, a moratórium végéig, csak a havi kamat kerül levonásra. Ezt itt tessék aláírni !! Ne haragudjak,belső ADMINISZTRATÍV hiba történt..A kártyám nem fedezetlen, de a hitelkeretem maximumán van. ( - 150.000 Ft)

Köszönt és balra el.

Én meg ott álltam az aulában, és majdnem sírva gondoltam magamban, hogy SZAKADNA RÁTOK az egész !!

Ott álltam és szorítottam a gyerek kezét..Legszívesebben üvöltöttem volna, hogy basszus, mond már meg nekem, hogy hogy adom fel a csekkjeim? Miből veszek kenyeret?? Van Ötezer-kettőszáz hatvan jó magyar forint a pénztárcámban, amiből ma vonatra is kellett adnom, és meg kell élnünk a családi pótlékig, mert azt kapom a leghamarabb a jövőben.

De komolyan, félreütötte a folyamatot a robot??

Nem vagyok krőzus, becsületes, két kezi munkás, kis fizetéssel, részben dolgozva. Dolgoznék én egészben, ha a legkisebb fiam számára lenne, normális ellátás,de nincs, és nem csak a kirekesztés járna neki társul. Komolyan mondom, hogy már csak széttárom a kezeim..

Rángatja a vállát a Bank, hibáztunk bocsi..Viseld következményeit..Rángatja vállát a Tan.ker...Ohh, ki az az Ombudsman? Rángatja a vállát az iskola, tudja anyuka, majd behozza A!! Levente..Rángatja a vállát a mindenki, amibe a nagyobbam is megtörik..

Ha én rángatnám a vállam a közértben a pénztárnál??? Hmmmm nincs, de vinném....Engem nagyon megbüntetnének. Tovább is van.....................................nem mondom.....

De: Szabolcs felhívott, egy pár órája..Hiteltörlesztés címén levontak a kártyájáról..........................a moratórium ellenére..

Nagy baj van.

Ha esetleg kérhetem és van módotok segíteni, túlélő üzemmódba kapcsolnunk, vagy esetleg Levente ügyében anyagilag segíteni (fejlesztés és terápia ), azt nagyon szépen KÖSZÖNÖM.

A számla számom: 11773030-10575035-00000000 Otpbank ( Tóth Dóra )

( IBAN HU50  11773030-10575035-00000000 BIC(SWIFT) OTPHUHB )