Boldog Születésnapot Levente......

Tizenkét éves lettél, ma ünnepelnünk kéne, egy jó betyáros bulit csapni, nagy gyerektársasággal, a barátaiddal, olyan igazit, ahol felhőtlenül boldog lehetnél, olyan igazán felszabadult, igazi gyerek. Tortát kéne enni az iskolában, az osztálytársak között, felszabadultan, mert ez a TE napod.

Valahogy igy kéne, de mi csak ülünk magányosan a felhőnk szélén, jól tudjuk mind, hogy az a jó betyáros buli, csak egy álmunkban kergetett fantazmagória. Minket az autizmus a periféria és a magány fojtogat és a rendszeren kívüli oktatatlanság, egyéni tanrendes száműzetésben. 

Nincsenek barátaid, nincs gyerektársaságod, csak a magányod van a kuckódban, egyedül, és az autizmusod, ami rengeteg mindenben gátol. De Te ettől függetlenül gyönyörűnek látod a világot.

Ma hajnalban, Apáddal együtt, hangtalan, csendben sírtunk, mielőtt munkába indult, és ma is mint minden évben, megfogadtuk, egymás kezét szorongatva, hogy megpróbáljuk továbbra is szebbé tenni Neked a világot, mert rajtunk és a testvéreiden kívül, nem sok emberre számíthatsz.

Sírtunk igen, csak csendben, hogy meg ne halld, mert tudjuk, hogy jelen számodra minden kilátástalan. A jövőd az főleg. Csak rettegünk a jövőtlenségedtől. Ettől függetlenül, mindent megteszünk érted, a rendszer helyett, aki téged a partvonalra űzött, és ott hagyott, ellátatlanul, ránk hárítva minden feladatot. Az oktatásod, a fejlesztésed, és mindent amiről az államnak kéne gondoskodnia. A rendszernek csak egy kolonc vagy, ezt nap mint nap a tudomásunkra hozza, de mi még álljuk a sarat, és Veled együtt minden nap bebizonyítjuk, hogy sokkal jobb sorsra vagy érdemes. 

Oktatatlan vagy, mert nem találták meg hozzád a kulcsot, holott okos vagy, nagyon is, csak az autizmusod macera a rendszernek, inkább sorozatosan megsértették az oktatáshoz való jogaidat, mint nem segítették volna az előbbre jutásod. A felelős lapít, az ügyed eltusolták, még akkor is, ha a jó Atya úr Isten írta mindazt le, hogy mennyi mennyi jogsérelem ért. 

Most Anya iskolába jársz, és ebbe anya, minden egyes áldott nap egy kicsit belehal. Improvizálunk, tanulunk próbálkozunk a magunk módján, ezt Te is nagyon jól tudod, meg azt is, hogy anya mennyire fáradt, mert jelen, nincs már segítségünk. Akik voltak, eltűntek. 

Igen, Apával megfogadtuk, ha belehalunk is, de megpróbálunk mindent megtenni ÉRTED, a két kezünkkel, a tíz ujjunkkal, a tudásunkkal, amink csak van, csak hogy előbbre juss, hogy önállóbb legyél, hogy a magad módján de megértsd ezt a pokoli világot, hogy kiteljesedj abban, amiben tehetséges vagy, mert lehet, hogy arra talán a jövőd, ha támogatva is, de építhető.

Igen megfogadtuk, hisz okos vagy, csak az autizmusod sok sok dologban meggátol, gúzsbaköt, de megpróbáljuk Veled együtt, tágítani a puhítani azt a sok kötést, és átlépni a félelmeid, megerősíteni, ott ahol kell, leküzdeni a leküzdhetetlent. Amíg élünk mindig fogni fogjuk a kezed, és hidd el nekünk még azután is.

Azt tudnod kell, igaz szerintünk tudod, és érzed is, hogy mindez, nagyon nehéz. Nem vagyunk gazdag emberek. Sokszor érzed, látod, hogy nincs pénzünk, és tudjuk, hogy te is belül szomorú vagy. Hidd el, nekünk is rossz és a nagyon fáj, hogy egyre kevesebbet tudunk az erőnkből és az egyre csak apadó anyagi lehetőségeink miatt megtenni érted.

Tudom, hiányzik a fejlesztőd, de már nem találtunk rá anyagi forrást. "Borikát elvitte az infláció" sokszor utánzod itthon, a keserű szállóigét. Hidd el, a mai napig siratom, és magam próbálom, pótolni a hiányát, és a tőle ellesett tudást kamatoztatni, amikor fejlesztelek és tanítalak. 

Kérlek hidd el, mindent de mindent megteszünk, hogy nap mint nap fejlődni lássunk és mosolyt csaljunk az arcodra. Megtaláltuk Neked a Tájfutást, hisz a nyílt etapokon Téged támogatva "futhatunk", Béla bácsi nyolcszáz forintos versenyein, és máshol is. Megtaláltuk a Tipo-t, "Eszter néni" tájfutó iskoláját, ahogy Te hívod, és a Tájfutó társadalmat (én újra) ahol, nem baj, ha kilógsz a sorból, és máshogy érzékeled a világot. A versenyeken, közösségben lehetsz, és már jó páran, elmenve melletted, megsimogatják a fejed, sőt kérdeznek is felőled. 

Ígérjük Feri bácsi Lovardáját sem eresztjük, a tél végétől megyünk újra. Addig lemozgod, a kismackó pocakot. Anya szerzett rá támogatást, és az általad annyira imádott lovak között lehetsz megint. 

Tizenkét-éves lettél ma, és Apával, nagyon félünk a jövődtől. Annyira kilátástalan, és annyira nem tudjuk mit hoz majd Neked. A legborzasztóbb, hogy a jelen rendszerében, ez az égadta egy világon, senki, sem érdekel, hogy mi lesz a sorsod. Nekünk nem könnyítik, hanem nehezítik a sorsunk, ólmos terheket pakolva ránk. Fogadok, még arrogánsan lenézve, bajunkon elviccelődve nevetnek is rajtunk, addig amig bele nem rokkanunk. 

Tizenkét-éves lettél és ma sem lesz (egy) betyáros bulid, se tortád, se hétvégén Kékes-tető. Nem kértél nagy dolgokat, sőt, tulajdonképpen semmit se, csak havat, szánkót és Kékest. Jó meg Lego-t. Meg kamionozást, egy fehér Euro 6-os DAF XF-fel. 

Képzeld a Lego meg lesz, amire annyira vágytál, nyár óta, sajnos a többi nem igen. Hó talán lesz vasárnap a Budai hegyekben, reméljük addigra nem olvad el az a tegnapi kicsi, csakhogy az illúziód meg legyen. Majd a D pályán a Piktortégla üregeknél a felfelét jól meghúzva, odaképzeljük a Kékest. Lefelé, meg úgyis gatyán csúszunk, biztos jó jeges lesz, úgyhogy ne aggódj, a szánkó is meg lesz. Új DAF-ja Apádnak sose lesz, rá marad ez az öregecske MAN, de annak ablakából, biztos látsz majd új DAF Kamionokat is. Mert a Kamionokat, annyira imádod, lassan már mindent tudsz róluk, mi meg csodálunk (feszt) emiatt. A tortát, most hagyjuk ki, jó? Sütök helyette kakaós palacsintát. Ahhoz van itthon minden. Ígérem segíthetsz kikeverni anyának a tésztát.

Igen tudom keserű, ahogyan a sorsod is, ahogyan a sorsunk is. De hidd el, ÉRTED mindent, de mindent megteszünk Apával, amit csak lehet, és az erőnkből megtudunk.

Boldog SZÜLETÉSNAPOT legkisebb "kisfiam" ! 

Remélem egyszer csak jobb lesz Neked, ez a pokolian magányos VILÁG....