No igen..minden évben szoktam összegzőt írni,ez olyan hagyományos szokásom..
De most nem fogok..
Nagyon belefáradtam ebbe az évbe,őszinte leszek pokolira elfáradtunk,Szabolcs is meg én is..Ha a mérleg serpenyőjébe kellene pakolgatnom az idei dolgaink,nem lennének egyensúlyban,a mínuszok jobban nyomnak a latba..Mérleg vagyok,és nem is érzem jól magam miatta..Próbálok egyensúlyra törekedni,az élet minden területén,dolgozik bennem a boogie,eléggé maximalista vagyok magammal szemben,és most azt kell mondjam,idén ez nem jött össze.Nem jött össze,rajtam kívülálló okok miatt..Több volt a pofon,mint amire számítottunk,mégis bizakodva tekintek előre..
Sokat gondolkoztam ezen az éven,sokat beszélgettem Szabolccsal,és közösen eldöntöttük,hogy az életünk minden területén kőbevésett határvonalakat húzunk,és néha megpróbálunk egy kicsit lazítani,mi is..Ne gondoljatok nagy dolgokat..Ha hiszitek ha nem,nekünk az is elég ha szombat-vasárnap avagy a szabadnapjainkon nem pattanunk ki az ágyból hajnali ötkor,hanem ráérősen csak reggel hétkor..A kicsiknél is elkezdtük bevezetni a hétvégi take it easy -t..
(a kép itt csak illusztráció..)
Jól vették,nem esnek szét...Mindig alulról építkezünk..
Eldöntöttük,hogy szép lassan leépítjük életünk energiavámpírjait,sajnos az utóbbi időben rájöttünk,hogy mind a kettőnk környezetében elég sok van..Igaz Szabolcs környezetében hála az új munka környezetének,mára alig..Én azért ezt még nem mondhatom el..Virágnyelven szólva,valaha szerettem,ma már nem szeretem,és jól tudom,hogy váltanom kell..Kicsit röghöz kötötté váltam,ami már nekem se jó.Igen igen..keresem az utam,tudatosan,csak sajnos ez az én kondícióimmal,itthoni hátteremmel,nem éppen egyszerű..Úgyhogy reggelente,nagy levegőt veszek,és csak kora délután fújom ki..hullafáradtan...(alig pénzért)
Itthon teljesen más a világ,feszített a tempó,nem lehet kilengés,hiszen az autizmusban rend a lelke mindennek..Katonás rend! Tulajdonképpen 0-24 órában katonás rendben élünk,ahogy szoktam volt mondani mind a három műszakban..Az elsőben hivatásként,a másodikban és a harmadikban szülőként..
Szerintem jó "katonák" vagyunk..csak fáradtak már.. :( nagyon fáradtak.. Jó lenne egy kicsit lazítani..De hát a mi kondícióinkkal hogyan?? Nincsen segítségünk..A nagyokat is már csak ideig óráig tudjuk a kötelező körökre befogni,telle est la vie,élik a saját életüket.. Most már csak örök átutazók...
Beletörődtünk,belefáradtunk..
Amit kőbe vésve megfogadtunk..Ami időnk csak van szabad azt az erdőben fogjuk tölteni a kicsikkel..
Az erdőben ahol a a mi lelkünk is nyugalomra talál,a kicsiknek meg örömet,és fejlődést ad..Fejlődést igen..Aki olvassa a blogom folyamatosan,az láthatja,hogy az idei évben mekkora öröm volt nekik,minden ERDŐBEN,a hegyek között eltöltött pillanat..Amit kijelenthetek STABILAN! ,hogy rengeteget segített nekik az állapotuk pozitív irányba terelésében a Pilis és a Visegrádi-hegység.,és rengeteget segítettek nekik az ott dolgozó emberek.AZ ÖNZETLEN SZERETET !Az a hozzáállás amit az Erdészektől,a Mérnököktől kaptunk és kapunk..Mindaz,hogy megmutatták nekik azt a hihetetlenül gyönyörű világot,amit úgy hívnak,hogy ERDŐ..Az erdő igazi arcát..Cserébe kapták ennek a két kisfiúnak a tiszta őszinte mosolyát,erdő mosolyát,ahogy szoktam volt mondani..Amiért míg élünk,csak hálásak lehetünk..és csak köszönni tudjuk,NEKIK! Mindegyiküknek..
Zalán legszívesebben ott élne,a hegyek között..Mindig azt mondja,hogy:
-Anya,apránként félreteszem a zsebpénzemet,és ha elég lesz már,veszek nektek egy házat Dobogókőn vagy Visegrádon,és ott fogunk élni,mert a városban a panelban nem szeretek..
Tudom,és ilyenkor a padlót nézve,potyognak a könnyeim..és nem tudom neki elmagyarázni,hogy az idén összegyűjtögetett húszezer forintjához,még iszonyatosan sok pénz kell,hogy.....................
Mindig azt mondjuk neki,hogy Zalán,majd egyszer talán..
Egy,ma biztos,és holnap is az lesz,hogy az Irány Ki a Természetbe módszerünket rendületlenül tovább fogjuk fejleszteni..Talán egyszer csak találok egy szakembert,aki módszertant ír belőle..Nekem ez a nagy és nem titkos álmom..Ez az ami tovább tolja a hajóm,és élteti a szelet a vitorláiban..Hiszen szülőként látjuk,hogy mennyire hatékony..
Visszakanyarodva...Határ és demarkációs vonalakat húztunk,és foggal körömmel betartjuk..A nagyjaink felnőttek,át kell strukturálni az életünket,mert mostantól fogva,csak magunkra számíthatunk Zalán és Levente mellett..Igen telle est la vie...Ilyen az élet..
Alulról,és lépésekben,ez a mottónk...az élet minden területén..az első,a második és a harmadik műszakban is...
Az álmainkat meg kergetjük tovább... ( keményen dolgozunk értük,de szó szerint,szerintem ezt Ti is jól tudjátok..)
Egyszer talán majd kipihenjük magunk,talán majd nem sírok másnap éjszakánként magamban csendben,talán majd egyszer valaha előbbre jutunk,talán majd egyszer anyagilag is stabilabb lábakon állunk..Talán majd egyszer lesz egy erdei házunk... (tudom lottóznom kéne..) és még erőnk,és egészségünk,hogy egy cseppet élvezzük...Talán....Talán.....
Mindenkinek szeretném megköszönni mind a magam,mind a párom,mind a kicsik és a nagyok nevében azt a sok jót amit kaptunk-kaptam TŐLETEK idén..Köszönöm NEKTEK,hogy mellettünk álltatok és álltok...Nagyon hálásak vagyunk érte.. KÖSZÖNJÜK SZÉPEN!
A hetes évzár Kódolva a Kettőezer-tizenhetes......talán egy picikét más dimenziókban..mert a LIVE forog tovább az AUTIZMUS LIVE..
BOLDOG ÚJ ÉVET NEKTEK!
(képforrás:stargate.com)
