Fel sem tudtam ocsúdni, rögtön átfutott az agyamon, hogy meg kell védenem, a fiam, a gyerekeim és magam. Utánam köptek, tegnapelőtt, hazajöttem, némán lefagyva és sírtam.

Tulajdonképpen egy pillanat alatt történt, a házunk mellett.

-A fiadért, mert egy köcsög, buzi. Egy libsi, hazaáruló, rendszerellenes, köcsög buzi..

Leköpött, szólt és elszaladt, és meg ott álltam megkövülve, pedig pokoli sokat megéltem, pokoli sok évet a periférián. Nem kívánom senkinek. Teszem hozzá, most is ott ülök, és bárhogy kiabálok, mostanában, csak a közöny hullik rám.

Intoleráns lett ez a világ, pedig régebben nem volt ez így. Volt idő, amikor a szomszéd, még rád nyitotta az ajtót, a hogy léted felől érdeklődve, és nem azért, hogy feljelentsen. Persze volt olyan idő is, amikor az utóbbi volt az érdek, ahogy most is azokat az időket éljük. Az a fránya történelem ugye, már megint ismétel.

Leköptek, pedig én egy nagyon jó gyereket neveltem, (nem egyet, négyet.) iskoláztattam, toleranciára neveltem, itthon kőbe vésett szabály az empátia. Danit, Daninak, Bettit, Bettinek, Zalánt, Zalánnak, és Leventét, Leventének fogadjuk el. A karika, az karika, nem kocka, a kockából nem lesz karika, ha már az élet egy kicsit más lapokat osztott. Ez egy nehezített életpálya.

Leköptek, pedig én egy nagyon jó gyereket neveltem, akinek az az összes bűne, hogy máshogy, más színben látja a világot. Sok színben. Szivárvány gyerek, na bumm. Volt ilyen a földtörténetben már máskor is, nem bűn. Most mégis ellenségkép, kiirtani való, egyesek szerint, a rendszer szerint, mert ez most nem az a hely és nem az az ország, ahol a demokrácia és az egymás elfogadása lenne az össznépi idea.

Leköptek, tudta hol, lakom, ismerte a fiam arcát és az enyémet is. Szerintem várta, hogy leköphessen, engem, aki a fiamat felneveltem. Leköpött úgy, hogy nem ismerte a hátterem, az életem, az emberekhez való hozzáállásom, a gyerekeim, a hitvallásom, a társadalmi önkéntes szerepvállalásom, nem ismer sem engem, sem a fiamat, csak kiragadott egy kis élet- metszetet, és köpött, és fogadok, azt se tudta miért köp.

Köpött, mert gyűlölni kell, mert azt MONDTÁK neki, gyűlöljön, mert azt látja, hallja, ez a jelen rendszer azt vizionálja, hogy gyűlölni kell, muszáj, bármi áron. Mert te csak akkor lehetsz a rendszer szemében valaki, ha kérdés nélkül gyűlölve cselekszel, ütsz, rúgsz, köpsz, korrumpálódsz, és ez által a lelked a mennybe mehet, mutasd meg erőből légy oly bátyám, hogy erény leköpni egy nőt, egy Anyát.

Leköptek, és ezt én egyáltalán nem érdemlem meg, és nem is fogom átlépni, mert nem tudom. Van egy határ, amit az én empatikus, elfogadó lényem, lelkem sem tud átlépni. Nem vagyok rossz ember, ott és annak segítek, akinek kell. Nem érdekel a háttér, a pénze, a pozíciója, a szegénysége, az élethez való hozzáállása, sem az, hogy mi van mögötte, a periférián elfoglalt helye, sem a pártállása, a neme, a nációja, és az se, ha más nyelven kérdez. Segítek, hogy a MÁS világban eligazodjon, hogy a gyermekének kerekebb legyen ez a cudar világ.

Nincs rám írva, mégis sokan tudják, kérdeznek, válaszolok, a legjobb tudásom szerint és az időm függvényében.

Leköptek, és ez most fáj. Rettenetesen, mert a mérlegi valóm, igaztalannak érzi. Nem tettem rosszat, csak toleranciára neveltem, ebben az intoleráns világban. Toleranciára, elfogadásra, arra, hogy mindenkit olyannak kell elfogadni amilyen. Nekem ez a helyén való, nem a gyűlölet. Nekem az a fontos, neked komfortos legyen a világ, és az autista gyereked is elboldoguljon benne.

Engem nem vet fel a pénz. Soha nem is érdekelt, amíg vajat tudtam kenni a kenyérre. Igaz mostanában ez egyre nehezebb. Nyomasztó, hogy alulértékelt a munkám, de ennek ellenére szeretem, csinálom, teszek, intézek, a kollégákért vagyok, a szó legszorosabb értelmében, a munkaköröm.

Nem vet fel a pénz, éppen ezért még nyomasztóbb a felém, elkövetett tett. Ugye jó érzés volt leköpni a szegény embert, rajtam nem virít a legújabb nike cipő, és a márkás ruha. Egyszerűen nem telik, mert enni kell, lakhatást fizetni kell, gyereket nevelni kell, speciálisan, amiről neked fogalmad sincs. Nem egyet, hanem négyet.

Nem ragozom, nem magyarázom, akik benne élünk, jól tudjuk, hogy mekkora az életünk végéig hurcolt ólomsúlyú teher. Az autizmus nem fáklyás menet.

Pont akkor köptél le, amikor éppen belerokkanok az életembe. Fojtogat a pénztelenség, a lakhatási szegénység, a járvány adta csőd, amikor minden egyes áldott nap azon kell gondolkoznom meddig tart ki a vaj azon a kenyéren.Kétségbeejtő ez az év..

Ugye azt sem tudtad, hogy most lesz a születésnapom, huszadikán. Hogy is tudtad volna, jöttél, leköptél, porig aláztál, miközben én hazafelé arról ábrándoztam, hogy milyen jó lenne csak egy napra, vagy csak egy hónapra elfelejteni a gondokat, a terheket, csak egy napra nőnek lenni, nem robotnak, csak egy napra boldognak lenni, hinni az életben, egy napra letenni a súlyokat, szépnek lenni és szabadnak, és legfőképpen értékesnek, és elhinni, hogy szép a VILÁG! Elmenni egy könyvet venni, mondjuk éppen a MESEORSZÁGOT, ahol jelen nem élhetünk, pont a Te cselekedeted miatt.

Nyugodj meg, nem fogok könyvet venni, az élettől is elment a kedvem, igaz pénzem sincs, és pont miattad újra kell terveznem, az egész életem. Nyugodj meg nem fog huszadikán nekem kisütni a nap, lehúz a mocsár, az egész rothadó helyzetem, amibe kerültem, vagyok, és nem tudom, merre van a kiút. Nem lesz tortám, nem lesz születésnapom, bárhogy is szeretném. Az már csak álom marad, MESEORSZÁGBAN!

Úgy köptél le, hogy nem ismersz. Leköptél egy Anyát, akinek van egy fia a három fia közül, aki, olyan, amilyen. Leköptél, úgy, hogy a fiamat sem ismered. Azt a gyereket, aki bizony tesz érted, de nem csak érted, hanem a kerület gyerekeiért, szegényeiért, a fogyatékossággal élőiért, az idős emberekért. Tesz, mert a munkája, és a dolga. Igen, jó politikus, még akkor is, ha nem a rendszer embere, hanem liberálisabb eszméket követ.

Neked ez miért fáj?? Az fáj, hogy tesz, vagy az fáj, hogy más?? Mi fáj?? Miért haragszol ennyire? Azért, mert az a kötelező, mert neked azt mondták, menj, köpj, alázz és úgy dicsőülsz meg?? Most amúgy büszke vagy?? Neked jó ez az intoleráns világ ugye??

Nekem nem.

Tudod miért?? Hányingerem van, és rosszul vagyok tőled, és mindazoktól, akik a kirekesztés szószólói.

Mert ma a legnagyobb fiam gyűlölöd, rám vetítve. Akkor holnap a legkisebbet fogod, vagy a lányomat, akiket speciális szemlélettel kell nevelni, támogatni?? Holnap mit fogsz csinálni, vagy holnapután?? Agyonversz, mert élek??

Neked ez a bátorság??

Te sosem fogsz venni egy tál ételt egy hajléktalannak, a Batthyány téri Spar-ban. Te nem vagy arra képes, hogy meglásd, azt, hogy lehet más is a világ, nem az a szép, ahogy azt te elhiszed. Téged a gyűlölet fűt, meg az, hogy mekkora nagy és bátor cselekedet leköpni egy nőt..Fogadok, nem szégyenled magad..

DE NEKEM..................

ELÉG volt! ELÉG ebből az Intoleráns országból, rendszerből, társadalomból.

Tényleg ELÉG!!

EDDIG ÉS NE TOVÁBB!!

Magamnak meg boldog születésnapot (Dóri)! Szép lett volna HA… Most nincs kedvem nevetni.. :( :(