Válaszok
2020. június 09. írta: Autizmus Live

Válaszok

Először is köszönöm szépen mindenkinek, aki az utóbbi héten támogatott minket, vagy éppen most támogat, esetleg mellettünk marad a jövőben is. Egy kicsit vissza kaptam egyenlőre az emberekbe vetett hitem, hogy ha nem is állandóan, de néha- néha kisüthet még nekünk is a nap..

dsc_6480.JPG

Indítanám így ezt a bejegyzést, mert ez az igazság, szóval hálás köszönet azoknak AKIK……

De az éremnek két oldala van.

Az utóbbi két évben nem voltam valami szorgalmas blog író, bár téma a fejemben ezer, csak éppen az írásra fordítható időből volt mindig nagyon kevés. Kétszer álltam neki megírni a fiúk könyvét, de mind a kétszer a sarokba vágtam az írásaim, és tártam szét a kezem, hogy ez nem fog menni, a nap csak huszonnégy órából áll, nekem meg legalább huszonnyolc kéne, a gyerekek, a munkám, az érdekvédelem, és a saját fejlesztéseink mellett. Pluszban egy egész nap munkában lévő férj mellett, nekem kell menedzselnem a családot, tokkal vonóval, autizmussal, tanulással, szervezéssel, az élet hozta fricskákkal együtt, szóval, ez mind szép és jó, csak éppen időm nem volt írni.

Igen bevallom, sokkal többet keseregtem, mint építő jelleggel írtam az utóbbi két évben, de ez is az életünkhöz és az Autizmus Livehoz tartozik.

Tudom, jövök még egy pár bejegyzéssel, mert Zalán nyolcadikos dolgaival még tartozom, a Bizottsággal, a felvételi eljárással, a gyerek betyáros helyt állásával, és mindazzal, amit letett az asztalra. Írnom kéne Leventéről, az ő fejlődéséről, a Lovakról és a terápiáról, arról, hogy én, hogy látom, és ahogy a gyógypedagógusok az iskolában azt a  fejlődését, amit a lovak és a terápiás lovaglás hozott el a számára eddig. Ez persze egy út eleje, de valahol mindenkinek el kell indulni. Írnom kéne a Levente, Bizottsági felülvizsgálatáról, ami éppen tegnap fejeződött be, speciális Covid plusz módon távból. Érdekes az biztos, még emésztem, de azt hiszem ez lesz a következő bejegyzésem, és a vizsgálat eredményét sem fogom megfellebbezni, nem nekem kell okulni belőle, és levonni a konzekvenciát, a Bizottságnak, meg nagyon köszönöm, hogy abszolút objektíven írták le a véleményüket. Na szóval rengeteg dolog van a fejemben, de az idő, az sajnos nem nekem dolgozik.

Bizony az éremnek két oldala van, és most nem a naposabbikról szeretnék írni.

Már megint nem.

Egyébként sem szívesen írok, a családi hátterem gyalázatosabbik oldaláról. Pár éve annak, hogy írtam egy bejegyzést,a:Te jó szagú nyár címmel, és azóta utaznak a blogommal olyan „olvasók” akik minden egyes betűmet lesik, hogy hol köthetnek bele az életünkbe. És bele is kötnek. Isten bizony rosszabbak, mint a trollok. Mert nekik fáj a mi létezésünk, fáj, hogy látják az igazságot, hogy élnek közöttük fogyatékossággal élő emberek / gyerekek. Sosem hagyják ki, hogy sértegessenek, rágalmazzanak, megkeressék a fiaim iskoláit, ne adj Bettivel kapcsolatban az Egyetemet. Igen, ilyen is volt. Örömüket lelik, hogy csámcsoghatnak, pletykálhatnak, és ordenáré dolgokat kommentelnek. Sosem értettem, hogy hogy éltethet embereket a gonoszság. Engem nem így neveltek. Engem arra neveltek, hogy legyek mindig igaz és őszinte, és magjában irtsam a pletykát, a gyarlóságot, a szemfényvesztést, és a gonoszságot. Így is teszek..

Az igazságért, eddig nem járt büntetés, de változnak az idők mostanság.. ( No komment! )

Én akkor sem fogom befogni a számat!! Ha tetszik, ha nem ez így lesz, így is marad, és a jövőben is ki fogok állni a gyerekeimért, a családomért, mint érdekvédő az autizmus területén, a fogyatékossággal élő gyerekekért és emberekért, illetve a kollégáimért, akiket a munkahelyemen képviselek.

Most is van egy „kovács judit” akinek fáj az igazság. Fáj az, hogy létezünk. De legfőképpen az fáj, hogy le merem írni az életünk. Igen lemerem, és "kedves" „judit” aki koránt sem az aki, mert vagy bértollnok, vagy egyszerűen az által elégül ki a „lelke”, hogy kötözködik másokkal. Közölném, hogy nem lesz még egy kisköcsög, hogy a szavaival éljek, pont úgy amilyen jelzőkkel a gyerekeimet ihlette. Nem üdülgetek, és nem kamionos a férjem. A férjem jelenleg az építőiparban dolgozik. Ja hogy látott egy fotót, egy négy évvel ezelőtti kamionos találkozóról, hát igen, négy éve a férjemet, születésnapján, avval leptem meg, hogy a paneldzsungelünktől mindösszesen harminc kilométerre lévő találkozón, elidőzött két kerek órát. És tudja miért csak annyit, mert a Leventére felvigyázó akkor tizenkilenc éves lányomnak az volt az ajándéka, hogy kaptunk tőle, négy órányi ÉNIDŐ -t. Idén szintén.. Ugye ez Önnek most nagyon, de nagyon fáj…… Ugye az tudja, hogy ez nagyon aberrált dolog átvitt értelemben. Ugye avval is tisztában van, hogy a kisköcsög jelzővel egy olyan gyereket bánt, javítok gyerekeket, akik képtelenek állapotukból kifolyólag magukat megvédeni. Ezt nem csak az én fiamra értem, hanem az összes többi gyerekre akiket az autizmus érint. Ugye „kedves” „judit” fejben már a lágereket építi és a méreginjekciót keveri, csak ne kelljen fogyatékossággal élő embert látnia.. Többek között minket se.

Sajnos tudomásul kell vennie, hogy élnek a társadalomban olyan családok, nagyon nehéz helyzetben, ahol sérült gyerekeket nevelnek. Nem csak mi, rajtunk kívül sok másik család. Nem csak nálunk gond a szelektív evés, és a járulékos szenzoros problémák, meg az autizmus okozta állapot, hanem másoknál is. Ja, az a baj, hogy én írok róla.. Megjegyezném, nem én vagyok az egyetlen.

Ezt itt be is fejeztem. Eljutottam arra a pontra, hogy az utóbbi két évben profi módon megtanultam bizonyos helyzetekben IGNORÁLNI.. Tudjátok a szívem és a vérnyomásom.

Évek óta azt figyelem, hogy érzékenyítünk - érzékenyítünk, csak éppen az autizmus platformon egyre jobban széthúzunk. Így meg nem lehet átfogó eredményeket elérni, azon a téren, hogy a gyermekeink minél inklúzívabb környezetben nőjenek fel. Az évek óta fokozódó központosított gyűlölet kampányok, egyáltalán nem tettek jót a fogyatékos ellátásnak. Nem hogy jót nem tettek, de ez a réteg egyre jobban a társadalom szélére sodródik, ez pontosan látható. Mára odáig jutottunk, hogy sokan a Taigetoszért kiáltanak, és divat lett taposni azt, aki MÁS..

Nagyon sokan nem értik, hogy egy autista gyerekkel, mennyire nem könnyű az élet. Igen-igen, vannak benne szép pillanatok, de túlnyomórészt ez az állapot, nem a szépségéről híres. Jobban mondva helyesbítek, sokkal több benne a fordított helyzet, mint a sima. Ettől függetlenül én is és rajtam kívül sokan mások, megpróbáljuk a lehető legjobbat kihozni belőle, viszont az úgy nem fog menni, ha állandóan csak megtaposnak minket. Jobban mondva itt is helyesbítenem kell, csak azok taposódnak meg, akik nem egy bizonyos kiváltságos réteghez tartoznak, és a hangjukat is merik hallatni, úgy ahogy én.

Az autizmus egy nagyon komplex állapot. Nem mindenkinél van csoda sziget képesség, viszont akinél van, és jól gondozható, mellette átfogó módon megtaníthatók kompetenciák, és az értő kommunikáció is megfelelő, illetve a közösségi lét esetlegesen elfogadható szintre emelhető, akkor nagyon hasznos gazdaságépítővé válhat egy autista ember is. De még olyan autisták esetében is beszélhetünk arról, hogy jó munkaerővé válhat valaki, ha egy kicsit súlyosabban is érinti az autizmus, csak a megfelelő munkakörnyezetet kell kialakítanunk a számára és adnunk kell hozzá egy kis emberi pluszt az empátiát és az elfogadást.

Sajnos a magyar társadalom nem igazán fogékony erre, mert nagyon sok embernek eleve a szó jelentése is negatív értelemben tűnik fel. Ne legyen már általános az ESŐEMBER-i kép, mert az nem az igazságot vetíti előre.

Én ilyenkor mindig azt mondom, főleg ha laikus emberekkel beszélgetek az autizmusról, hogy ne az Esőembert nézd meg, ha már filmet akarsz nézni róla, hanem mondjuk, nézd meg a Dr Murphy-t, pont azért mert a sorozat tulajdonképpen nagyon jó átfogó képet ad az egészről úgy ahogy van. Magáról az állapotról, az elfogadásról, a munkavállalás buktatóiról, a kirekesztettségről, az egyéni sorsokról. Volt olyan ismerősöm, aki a sorozat megnézése után abszolút pozitív irányba változott a fogyatékossággal élő embereket tekintve, mert előtte tulajdonképpen nem igazán tekintette embernek azokat, akik valamilyen fogyatékossággal élnek. Sikerült lerombolnom benne a falakat. Tulajdonképpen ez lenne a normális, hogy falak nélkül élhetne a társadalmunk ASD-vel élő része, természetesen mások is, akiket más probléma érint.

A „kovács juditok” (utalok itt a bértollnok „olvasóra) nem igazán tesznek jót az érzékenyítő munkának, és az a tragikus, hogy egyre több és több, a „kovács juditok” száma.

Ennél még nagyobb baj a KÖZÖNY! Amíg régebben egymás felé fordulni volt a menő, manapság az  egymástól el. Jó lenne olyan társadalomban élni, ahol segíteni menő, nem a sárba taposni. Mert segítünk,ha egy fogyatékosság látható, és elfordulunk akkor, ha nem. Pedig van az úgy, hogy egy angyalarcú van nagyon nagy bajban, és ezt rengetegen nem veszik észre. Jó igen sokan mondják, hogy egy autistának nagyon nehéz segíteni. Túl faxnis és nem látványos, holott én jól tudom és értem el benne konkrét eredményeket, itt a blogban sokszor dokumentálva, hogy igenis megfelelő komplex segítséggel és támogatással, akár a csillagos ég sem elérhetetlen. Remélem egyszer Goránból nagy csillagász lesz, Patríciából első osztályú lovas-edző, Zalán fiamból az erdőt lélekből szerető Erdész-technikus, Eszterből top modell, vagy akár Levente fiamból egy jó web-dizájner és sorolhatnám a végtelenségig.

A lényeg az empátia és az elfogadás, és a komplex segítő munka. Sajnos ettől jelen, még nagyon messze vagyunk. Fényévekre.

Sem nekem, sem senkinek nem tesznek jót a „kovács juditok” azok, akiknek céljuk eltaposni. Céljuk az, hogy sokan a sárban maradjunk, és ne juthassunk előre, sőt az is céljuk, hogy ne hallassuk hangunkat, mert az sokaknak kellemetlen. Igen kellemetlen, de nekünk is jogunk élni, sőt a gyerekeinknek is.

Tulajdonképpen csak ennyit akartam pro és kontra.

Zárszóként is mindenkinek köszönöm, aki eddig mellettünk állt, és azoknak is, akik a jövőben fognak. 

Természetesen lesz a jövőben is,akiket ignorálni fogok, elhiszitek, meg van a jó okom??

Ennyit szerettem volna mára. Ez volt a Live, egy két válasszal, amit nagyon köszönök, hogy elolvastatok.

dsc_3321_1.JPG

süti beállítások módosítása