Mostanában nem szokásom a hétközi blogírás,mert egyszerűen nincs rá időm, lóg a nyelvem mire elér a kora este..Már egy pár napja gondolkozom ezen az egészen, hogy írjak e vagy ne írjak, inkább nem akartam, mint igen,de ma hazafelé a kenyérgondokat enyhítvén egy vekni kenyérrel nur a hónom alatt, rohadtul kijelentem, hogy nagyon elegem van, úgy am block..
Nem kenyerem a politika, és most lehet, hogy sokan megharagszanak rám, de pár napja,hajnalban szembejött velem egy cikk az interneten, hogy valami idei hiper-szuper adómódosítás,adókönnyítés folytán akár harmincötmillió!! forint is lehet egy focista fizetése havonta..
Ki is ejtettem a kávés poharat a kezemből..
Mostanság amúgy is csak kapkodom a fejem, hogy mennyi minden fordul negatív irányba kis-hazánkban, többek között a fizetésem vásárlóereje is rohamosan.Nem tagadom 26.-a révén, nem kicsit vagyok bajban az elkövetkező héttel kapcsolatban, és úgy várom a harmadikai családi pótlékot, mint a messiást..persze ha addig nem döglünk éhen..Hála neked, csendesen titkolt infláció,mert ugye azt nem harsogja túl a média, hogy Gizike néni naponta cserélgeti a tejföl és a zsemle árát a közértben, szigorúan pozitív irányban..
Tudom erős a megfogalmazás, de erős a nyomaték is....
Kicsit elméláztam magamban azon reggel, a fogyatékossággal élő gyermekeim kezét fogva kilépve a fagyos esőbe, közben benézve a helyi CBA ablakain, hogy mit is kezdenék én havi harmincötmillió forint fizetéssel..??
Biztos nem a mögöttem lassan lassan szétmálló panelben élnénk egy önkormányzati lakásban, minden évben a lakhatás felülvizsgálatánál attól rettegve, hogy mikor fognak minket innen kipaterolni.
Biztos nem rohanna ki Betti lányom a szobájából, hogy a tavasszal penész kezelt, újrafestett és állítólag kívülről is jól panel szigetelt szobája újra ázik. Ázik és ázik és tiszta víz a fal, megint.Én meg sírva verem a fejem a falba, hogy ha megint indul a penészedés, biztos isten a Dunának megyek.
Biztos lenne pénzem a méltó emberi életre, és nem mondanám Panni néninek november 26.-án délután a CBA-ban,egy vekni kenyérrel és 10 dkg párizsival a hónom alatt, a csak ennyit Kedves? kérdésre válaszolva, hogy nagyon sajnálom, de már másra nem telik,tetszik tudni hó vége van....
Biztos lenne pénzem a gyermekeim taníttatására, fejlesztésére és nem magamnak kellene kézbe vennem a legkisebb AUTISTA gyermekem tanítását, nem kellene minden egyes hétvégén iskolásat játszani itthon, hogy behozza a két év lemaradását, ami az ejj ráérünk arra még állami rendszerben keletkezett.Igen, nonszensz, hogy.... és most mindenki azt gondol amit csak akar..de akkor is felháborító..
Biztos lenne helye a magán-ellátó rendszerben, hiszen a legnagyobb megdöbbenésemre jelentette ki egy mentorszülő-társam a hálózat újragondolása miatti összejövetel alkalmával, hogy valljuk be a magánszférában van a jövő kulcsa.. Amit persze elhiszek, mert a fogyatékosság, borzasztó ezt kijelenteni, de az évek alatt bomba üzlet lett egyeseknek..A kiszolgáltatott szülő fizet..mint a katonatiszt..Már aki tud..Én biztos nem..Nincs rá biztos anyagi hátterem..Mondjuk harmincötmillióból lenne..
Biztos nem kellene szigorúan vezetett, forint fillérre beírt háztartási könyvet vezetnem,és nem marná szét a stressz a gyomrom,hogy mi lesz a hónap utolsó hetében..
Biztos nem kellene állandóan rettegnem a családi vis major helyzetektől, mosolyogva mennék a patikába, csak úgy kicsapnám a havi hatvanezres (köz-gyógyon felül) vitamin és gyógyszerszámlát..Egyszer élünk vagy mi van???
Biztos lenne tartalékom, és huszonhatodikán telne még mortadellára is..olyan igazi olaszra, minőségi kenyérrel..
Biztos nem kellene a férjemnek minden hajnalban 2:45-kor kelnie és este 7-re 8-ra hazaérnie,hanem egy idő után saját kamionja lenne..
Biztos lenne idő magunkra, ha nem is sok csak egy kicsi, biztos találnék valakit aki évente csak egy pár napra helyettesít, hogy én is kiszakadjak az AUTIZMUSBÓL, abból ami fogságban tart..Nem ereszt..Elfáraszt és majd időnek előtte a sírba küld..
Biztos nem sírnék éjszakákon át, hogy mi lesz velük ha én már nem leszek, vajon mennyivel fognak túlélni minket, ki fog rájuk vigyázni, emberhez méltó életük lesz e?? Mert tudnám, hogy havi harmincötmillióból, finanszírozni tudnám a JÖVŐJÜKET..
Mondom..biztonságban tudnám az életünk, biztonságban tudnám a jövőjük..
Sajnos nem vagyok focista, évi 500 millióért, csak egy Autista gyermekeit nevelő, nagycsaládos magyar anya, aki a hátán viszi ennek a rendszernek az összes terhét, és még annyival többet,amennyivel két fogyatékossággal élő gyerek nevelése, iskoláztatása és fejlesztése kerül, no és persze a minden-napi élete...
Mindazt amit e jelen rendszer nem támogat kellőképpen..
Holnap talán még egy vekni kenyérrel és 10 dkg párizsival a hónom alatt Panni néninek a CBA-ban ugyanazt válaszolom,hogy igen Panni néni csak ennyi.. Holnapután már biztos nem fogom...
Ettől függetlenül, büszkén és egyenes derékkal viselem sorsom, és örülök a 3997 jó magyar forintnak a pénztárcámban a családi-pótlék átutalásáig... (mj: dehogy örülök.. :( )
Ugye érzitek a kontrasztot...???????
Senkit sem hagyunk az út szélén és Mindenki annyit, amennyit ér.....
Mi csak ennyit...Hát rohadtul elegem van...
(pont azért,mert minden egyes áldott nap egy NB III-as labdarúgó-csapat stadionja mellett megyek a munkahelyemre, és nap mint nap szembesülök a azokkal a milliókkal és milliárdokkal amit ez a rendszer a labdarúgásba fektet...)
Erre a gazdagságra, az én gyerekeimnek esélyük sincs és soha nem is lesz!
Ez volt mára az Autizmus Live, Dóri tollából.. Köszönöm, hogy olvastátok a bejegyzésem...
Vihetitek a szélbe...Köszönet érte...
