Rendhagyó módon két év után újra,ma irányt vettünk a Hungexpo-ra,mert a héten az OMÉK-nak ad otthont..Köszönet egy nagyon kedves családi barátunknak a tiszteletjegyekért,két éve is az ő jóvoltából voltunk kint..Egyébként az OMÉK a megfizethető családi programok közé tartozik,e téren nagyon család-barát,ahogy a kiállítás honlapján utána olvastam..A gyerekeknek nagyon nagy interaktív élmény,hisz egy városi gyerek,nem minden nap találkozik traktorokkal,kombájnokkal,mezőgazdasági gépekkel,de akár tehenekkel,avagy juhokkal és kecskékkel se..Ezek a dolgok,itt Óbudán nem nagyon jönnek szembe..

Zalán rutinos volt az idei OMÉK-kal kapcsolatban,hisz csütörtökön, járt kint az osztályával látogatóban..Nagyon jól érezte magát,és azóta rágta a fülünket,hogy szeretne visszamenni..de nem vasárnap,mert akkor Troli nyílt nap lesz,és az kihagyhatatlan...

Tehát OMÉK...

No igen..Valahogy ez most nem volt az igazi,már nem nekünk,hanem Leventének..Viszont Levente frusztrációja rányomta a bélyegét az egész OMÉK látogatásunkra..

A bajok ott kezdődtek,hogy az Örs Vezér tértől összeomlott a közlekedés,dugó-és dugó..olyan alig haladós..a kicsinél el is szakadt a cérna..Ekkora tömeggel mi sem számoltunk,mint ami volt,és csak a leghátsó parkolóban talált Szabi helyet,ahonnan majd másfél kilométert kellett gyalogolni a szakadó esőben,rengeteg emberrel egyetemben..A becsekkolás csarnoka telis-tele volt látogatókkal,ettől függetlenül meglepően gyorsan ment a bejutás..Persze mindenki menekült a lankadatlanul szakadó eső elől,a szabadból a pavilonokba..Képzelhetitek,hogy egy gombostűt sem lehetett leejteni..Meg is jegyeztem,hogy most nem éppen Autista barát időtöltésnek nézünk elébe,ennek ellenére bementünk a legnagyobb kiállító csarnokba..

Levi bő tíz percig bírta a sokadalmat,és egyszer csak elkezdett kimenekülni a szabadba...

Úgyhogy hamar visszaöltöztünk az esőruhába,és irány a külső kiállítási tér..A kombájnok,a traktorok,a mezőgazdasági gépek tömkelege várt minket..Végül is az eső  nem is volt annyira zavaró,az viszont annál inkább,hogy Levente rettenetesen megijedt az óriási gépektől,és nem mert közel menni egyikhez sem..Ez nekünk is elég furcsa volt,hisz két éve,meg közelharcot kellett vele vívni,hogy ne másszon föl az összes gépre...Így az idei traktoros fotókról lemaradt..

Zalán viszont nagyon élvezte az interaktív bemutatót...

..és Betti is....

Leventét ma az egész kiállításból a csatornába csorgó víz érdekelte a legjobban..mondjuk ezt nagyon szomorúan konstatáltuk,és tanakodtunk azon,hogy akkor most haza kéne akkor indulni...mert így nincsen sok értelme az idei OMÉK-nek...

Zalán és Betti viszont maradni akart,így az a döntés született,hogy Levi és Szabi sétál az esőben,mi meg erőltetett rohamban végig nézzük a kiállítást..már amennyit sikerül belőle..Egy gyenge kísérletet tettünk arra,hogy legalább az állatbemutatókra bevigyük a kicsit,de a teheneket is túl nagynak találta...Mi nem...

Sőt Zalán még meg is simogatta a képen látható tehenet...meg még vagy hat másikat,meg a bocikat..és még sorolhatnám...Az bocisimogató után,meg akartuk keresni a Kertek és technológiák pavilont,mert Bedinek beígértem,és a keresés közben egyszer csak..Zalán előrerohant és vissza visszakiabált,hogy Anyaaaaa ott a Turista Magazin sátra..Nanááá,hogy egy fotómba került... :)

és a lelkemre kötötte,hogy küldjem el Móninak és Tóninak.....

A magazin standja után csak megleltük a Kert expót,hát.......én egy kicsit színvonalasabb kiállításra számítottam,igaz Betti csak megtalálta azt ami a szíve csücske...

Legvégül a G pavilonba mentünk,közben összefutottunk az agyonázott Apjával és az esőben még mindig futkározni akaró Leventével..Gondoltuk megyünk együtt a G-be,de Levi rendhagyó módon 3 percig bírta a fedett teret...Mi azért gyorsan körbefutottuk...

Láttunk palántákat..a nevelési technológia nagyon érdekes volt..

Kóstoltak a középsők vadkolbászt és egyéb finomságokat....

...és nem utolsó sorban,de az OMÉK látogatónk végén,Zé rálelt a KÉK-re...Valahogy mindig megtalálja...és most már egyre többet mondja,hogy szeretne igazoló füzetet,és jó lenne szép lassan elkezdeni bejárni,mert ha Tóni is végig fogja,akkor biz Isten ő is...igaz lehet lassabban,de akkor is végig fogja...

Remélem lesz erőnk,és időnk valamikor majd még ebben az életben végigjárni vele..szép apránként...Tényleg keresnem kell neki egy Túra Szakosztályt ahol el is fogadják,hogy autista...

Őszinte leszek itt ért véget számunkra az OMÉK,mert Szabi ránk telefonált,hogy sem ő,sem Levente nem tolerálja tovább,a tömeget és az esőt...így haza-indulót fújt....

Mi hárman maradtunk volna még,mert a kiállítás felét sem láttuk sajnos...

Úgy fest ma a legkisebb királyfinak nincs jó napja..nem gáz..van ilyen....nálunk ez is természetes,csak meg kell tanulni a nap végére jól kikerülni a rossz-frusztráló napból is...valahogy...

Sajnos ez nem mindig sikerül...de azért próbálkozunk...

Ez volt mára az Autizmus Live OMÉK-os napja..Zalánnak bejött,Leventének nem..50-50 %...ilyen az autizmus is...Hozzá kell szokj,hogy vagy-vagy....Nincs más választásunk....

Köszönöm,hogy itt voltatok,és köszönöm,hogy olvastatok....