Na igen, tulajdonképpen az AJB 550/2020 számomra és Levente számára elégtétel írásban és elvben, gyakorlatban viszont fogadok, hogy az ég világon, semmi de semmi sem fog változni.
Pedig biz isten papírom van róla, az elmúlt hét csütörtök óta, hogy jogállamban élek, avagy mégse, mert azt, Dr. Kozma Ákos Ombudsman sem vette túl jó néven,és le is írta feketén fehéren, hogy a munkájában, és az eljárásban akadályoztatva volt Levente ügyében, az Észak – Budapesti Tankerületi Központ által. Sőt én sem kaptam jogot a tisztességes eljáráshoz, de Levente se az oktatáshoz, sőt az Ő esetében, tartós, évekre visszanyúló súlyos visszásságot tárt fel az AJBH.
Ez így igaz..
Nem kaptam tisztességes jogot, tisztességes eljárást, csak egy magukat magasztaló levelet és egy ukázt, hogy jobb lenne, ha befognám, mert az élet meg szép, és nyugodjak ebbe bele. Nincs itt semmi látnivaló haladhatok tovább, én vagyok a hülye, tartózkodjak a jövőben a kritikák megfogalmazásától, fellebbezésnek helye nincs, semmi értelme, úgysem lesz elbírálva.
Egyébként, a mostani AJB jelentéssel kapcsolatban, mindenki gratulál, aki tud róla, hogy milyen szépen végig vittem, persze a köpködés is megindult, éppen ezért itt és most tiszta vizet öntök a pohárba.
A történet Levente tavalyi iskolai kirekesztődésével kezdődött, azzal a bizonyos folyosói léttel, persze, hogy elgurult a gyógyszerem, miután mindenki mindenkire mutogatott, minket meg karóba húztak rendesen, hogy ez is a mi hibánk. Akkor felszívtam magam, és az asztalra csaptam, hogy elég, sokszor néztek hülyének, de ezt most tényleg nem hagyom.
( Magyar Narancs tavalyi cikke..)
2019 októberének közepén, az Oktatási Hivatalhoz írtam beadványt, amit a hivatal a 638-1/2019/OJBIT számon iktatott, dr. Viszokai Beáta volt az ügyünk vizsgálója. Paralel beadványt nyújtottam be az Észak-Budapesti Tankerületi központnak, amit a központ TK/188/03033-5/2019 számon iktatott és Fenyvesiné Hegedűs Edit volt az előadója. Az Oktatási Hivatal a panaszomat közben elutasította, hogy Levente ügyében az Észak- Budapesti Tankerületi Központ az illetékes. Miután a Tankerület harminc nap alatt nem válaszolt, így beadvánnyal fordultam az Állampolgári Jogok Biztosához, amit a hivatal, az AJB 5518/2019 számon iktatott, majd 2019. december 17.-én Dr. Kozma Ákos aláírásával, meg is válaszolt, hogy Levente ügyében a Tankerületi Központhoz, illetve az Oktatási Hivatalhoz fordulhatok.
Közben 45 nap után a Tankerülettől kaptam egy levelet, azt a bizonyos önfényezőt, hogy az élet szép én meg fogjam be a pofám, és pont, vitának helye nincs. Levente továbbra is a folyosón tanult, és én meg teljesen jogosan lettem mérges, hogy az egész csak a 22-es CSAPDÁJA.
Jogászi javaslatra, a mind a Tankerület, mind az Oktatási Hivatal levelét visszaküldtem az AJBH-nak. Dr. Varga Réka előadó tanácsát kérve az ügyben, hogy a Tankerület levelét megfellebbezni nem lehet, az Oktatási Hivatal a Tankerületet ajánlja, akkor most tessék mondani mi a francot csináljak, mert mindenki a Tankerületre mutogat, akik velem szóba sem állnak, csak rendre utasítanak, és a fiam, még MINDIG a folyosón tanul az, EGYMI-ben.
A Tankerület levelét, az Oktatási Hivatalnak is megküldtem, jelezve, hogy a Tankerülettől, további lehetőséget nem kaptam, hogy panasszal éljek, jobban mondva, fellebbezési lehetőséget sem kaptam. Magyarul én fejre is állhatok, a fiam és az oktatási helyzete, a kutyát se érdekli.
Tulajdonképpen akkor és ott megállt az élet, én meg megpróbáltam az iskolával kompromisszumokat kötögetni, mert már MINDENKINEK nagyon ciki volt, hogy Levente február elején, MÉG MINDIG a folyosón tanult. De hát Ő csak egy autista gyerek ugye, az Állam szerint, life go on, haladjunk tovább.
Mondjuk a nagyon ciki helyzetet oldandó módon, azért az iskola, csak felvette a kapcsolatot az FSZK-val, akik javaslatot tettek az autizmus specifikus környezet kialakítására. Lettek tanuló boxok, tulajdonképpen az egész osztály profitált, és Németh – Dene Zsófia iskolapszichológus és Krüzsely Krisztina igazgatóhelyettes elvitathatatlan érdeme volt, hogy hittek nekünk, hittek a gyerekben, és mindent megtettek azért, hogy Levente megint az osztályban, a saját boxában tanuljon, kevesebb, több sikerrel.
Március elején Levente pedagógus asszisztenst is kapott, Gyetvai Benjámin személyében, aki sajnos azóta kilépett az intézményből, teszem hozzá, csak két hetet volt Levente mellett, mert jött a Covid első hulláma, és ránk szakadt a nagy „csoda” digitális oktatás.
Ránk szakadt a nagy csoda és ez vér keményen megérne egy új Ombudsmani beadványt, mert a Tankerület aligha fogja megmagyarázni, hogy márciustól – júniusig, miért nem lehetett volna ONLINE konzultáció által megtartani az egyéni fejlesztéseket. Teszem hozzá, Dr. Kozma Ákos a mostani jelentésében azt is kiemelte, hogy a Tankerületnek fogalma sem volt arról, hogy Levente mennyi fejlesztést kap az iskolában, hisz nem ugyanazt közölték az Ombudsmannal, amit az iskola. Tényként kevesebb fejlesztési órát írtak le, mint amit a Szakértői Bizottság előírt Levente számára.
Egyébként az ONLINE fejlesztésre, VAN jó gyakorlat, mint mentorszülő találkoztam vele, szóval lehetne az iskolának tanácsot kérni.
Márciustól – Júniusig, elküldöm és küld vissza a gyerek által elkészült feladatokat, módozatban tanultunk, a végén már belefásultam, az ideg-összeroppanás szélén keringtem, gyakorlati , elméleti segítséget az autista fiam oktatásához NEM kaptam, se metódust, se semmit, old meg magad hülye szülő, ahogy tudod, mert a Te, meg a Te, meg a Te, fogyatékossággal élő gyereked, nagy NULLÁT érted, rohadt nagy nullát számít az Államnak. Magadra maradtál, oszd be és ennyi.
Írtam róla vagy két bejegyzést itt a blogban.
Na mindegy.
A kronológiában, tovább haladva, idén nyáron, felhívott az Oktatási Hivatal egyik előadója, hogy azóta történt e Levente ügyében valami érdemi, mert meg kellene válaszolnia egy levelet, és ahhoz kérne adatokat. Akkor elmondtam, hogy tulajdonképpen semmi, bár az iskola március közepéig, amíg nyitva volt próbálkozott a tanterembéli visszaszoktatással, erre tettek erőfeszítéseket, de sajnos tanulmányaiban Levente még jobban lemaradt, szerintem most már visszafordíthatatlanul. Elkeseregtem neki, hogy a Covid I. hullám alatt semmilyen fejlesztést nem kapott, egyénileg ONLINE, a mozgásfejlesztéses feladatok nyolcvan százalékát, egy panellakásban, meg nem lehet elvégezni, a tananyagot, meg kinyomtatjuk (vennünk kellett egy csomó eszközt márciusban hitelre) megtanítom, és visszaküldöm, fotók által igazolásként, illetve a könyvnyi kinyomtatott és elkészített feladatot szeptemberben majd az iskola rendelkezésére bocsátom.
Továbbá közöltem, hogy a beadott ügyekben, ez idáig csak elutasítást, illetve a Tankerülettől, még decemberben rendreutasítást kaptam. Az Oktatási Hivatal előadója utalt arra, hogy egy felülvizsgálat miatt kérdez, szóval ő azt gondolja, hogy csak lehet valami vizsgálódás Levente ügyében, még akkor is, ha első körben elutasították azt. Illetve még arról érdeklődött, hogy Levente Szakértői Bizottsági felülvizsgálatában, van e már érdemi eredmény. Csodálkoztam is, hogy az előadó honnan tudhat a folyamatban lévő kontroll vizsgálatról, amit pont a megkeresésem hetének végén zártunk a Bizottsági vizsgálóval, ezt a tényt közöltem is az előadóval.
Végül közösen és „kedélyesen” levontuk a következtetést, hogy a tavaszi digitális oktatás, hagyott némi kívánni valót maga után, én meg szomorúan hozzátettem, hogy a fejlesztések elmaradása. számunkra nagyon nagy érvágás volt, és Levente számára újfent lemaradást eredményezett.
Az egész ügyet akkor AD ACTA tettem, komolyan belefáradtam a szélmalomharcba.
Bele, úgy ahogy van, mert ebben az országban, az én fiam számára, az Állami rendszerben, SOHA NEM LESZ az állapotának megfelelő ellátás.
A múlt hét csütörtökön, 2020. december 03.-án, kézhez kaptam az AJB 550 / 2020 számú Jelentést Dr. Kozma Ákos jóvoltából.
Feketén-fehéren, úgy ahogy az van.
Most nem mondom, hogy van igazság, de végül is van valahol, annyiban van, hogy az Ombudsman Hivatala, csak nem hagyta parlagon Levente ügyét. Hogy miért rendelt el új számon eljárást, nem tudom, sőt azt sem, hogy milyen tényezők vezettek ahhoz, hogy az eredetben beadott tavalyi panaszomból, idei lett, amit az AJBH végig vitt, persze ezt itt és most köszönök szépen.
Dr. Kozma Ákos érdekes megállapításokat tett, mind Leventére, mind a Tankerület eljárására és mind rám való tekintettel.
Egy biztos, amit hivatalosan leírt Leventével kapcsolatban:
„Mindezek alapján megállapítom, hogy az Iskola a panaszos sajátos nevelési igényű gyermeke számára nem biztosította a szakértői véleményben foglalt azt a különleges bánásmódot, amely hozzájárulhatott volna a tanuló állapotának megfelelő oktatásához. Mindezen mulasztások tartós, több tanéven keresztül való fennállása – összefüggésben a jogbiztonság követelményének sérelmével – akadályozta a gyermek állapotának megfelelő oktatásához való hozzájutását, ami az oktatáshoz való joggal összefüggő súlyos visszásságot okozott, emellett nem egyeztethető össze a gyermek legjobb érdekének megfelelő eljárás elvével sem.” ( AJB 550/ 2020 Dr. Kozma Ákos)
Megállapította kiemelten azt is, hogy:
„Az időben megkezdett sérülés-specifikus fejlesztés, nagymértékben hozzájárulhat az állapot pozitív kimeneteléhez.” ( AJB 550/2020 Dr. Kozma Ákos)
És pont…………..
Én úgy gondolom, hogy éveken keresztül JOGOSAN emeltem fel a hangom, és mutattam rá a rendszer hibáira az Autista gyerekek oktatási helyzetével kapcsolatban.
A rendszerhibák a legkisebb gyermekem is elérték..
IGEN, elérték. Méghozzá még anno az óvodában, nagycsoportos korában, amikor a csoport összetétele, oly módon változott negatívan, hogy három, szélsőségesen magatartás devianciával küzdő autista gyermek került a csoportba, evvel egyenesen arányban a csendesebb gyerekekre nem jutott elég idő. Sem a fejlesztéseikre, sem a különleges bánásmód alkalmazására velük kapcsolatban. A súlyosan magatartás problémás gyerekekkel való foglalkozás, teljesen lekötötte a gyógypedagógusokat, teljesen szétesett a csoport, pedig nálunk, akkor még nem a speciális, hanem a kiintegráló tagozat volt a cél, ami működött is volna, ha Levente megkapta volna ugyanazt a bánásmódot, amit középső csoportban.
Levente lemaradása ott és akkor végérvényesen elkezdődött, amiért nyomatékosan szóltam több esetben is, a pedagógusainak és az iskola igazgatójának is. Egyébként a gyógypedagógusok, örültek, ha túl élték a napokat, a három deviáns gyerek mellett. Mindig azt hallottam vissza, hogy Levente ügyes, nagyon okos gyerek, felejtsük el azt az évet, Miseta Zsuzsa néni, majd elsőben be fogja vele hozni a nagycsoportos lemaradást, első osztályban, ha elfogadjuk azt a tényt, hogy az óvodai fiaskó miatt, Levi nem a kiintegráló, hanem a speciális tagozatra kerül egyenlőre. Ne aggódjunk, átjárás van, lehetőség van. A speciális tagozaton, Zsuzsa néni, ha nem is mindenben, de nagyon sok dologban fejlődést ért el Leventénél. Örömmel tanult, a feladat helyzetekkel nem volt gondja, olvasott, írt, számolt, és egész jól zárta az első osztályt. Gondoltuk hátha most lesz lehetősége Leventének a kiintegráló tagozatra kerülni, de ez nem így történt.
A speciális tagozatot átalakították, Levi teljesen új osztályba került. Ígéretet kaptunk arra, hogy minden gyerekre ugyanúgy figyelnek, zökkenőmentes lesz a változás. Már akkor jeleztem, az új osztály összetételét megismerve, hogy az egyik magatartás problémás kisfiú az óvodából osztálytárs lesz, Levente fél tőle, kértem, hogy amennyiben lehetséges, az osztályban a lehető legtávolabb legyen egymástól a két fiúcska. Jeleztem az osztályfőnöknek, és az akkori tagozatvezetőnek is. Ígéretet kaptunk a tagozat átalakításakor arra is, hogy az osztályban két gyógypedagógus és két asszisztens fog dolgozni, ez szeptemberre, egy gyógypedagógusra, egy napközis nevelőre és egy asszisztensre avanzsálódott. Az osztályfőnök nehezen kezelte az osztályt, addig csak értelmükben akadályozott gyerekekkel foglalkozott, új volt neki az ép értelmű autistákkal való foglalatoskodás. Többször kértem, jeleztem a számára és az igazgatóhelyettes felé, hogy had tanulhasson Levente a Miseta Zsuzsa néni általi normál metódus szerint, hisz egész jól zárta az első osztályt, de Levente rendre a tanulásban akadályozottak tananyagát volt kénytelen tanulni, amit gond nélkül tudott, hisz teljesen máshogy tanult első osztályban. Második osztály októberében jeleztük és kértem Miseta Zsuzsa nénit, hogy, hogy Levente új osztályában mutassa meg a tanítási módszert, és mondja el azt, hogy Levente hol tartott az első osztály végén. Ez ugyan sikeres volt, de Levente, akkori tanulási módszertanán semmit sem változtatott, ugyanúgy a tanak. rend szerint tanult tovább.
Miután más kiutat és forrást már nem találtam, hogy jelezzem, nyilvánosan itt a blogban megírtam, hogy nagyon nem jó a helyzet, illetve megírtam azt a tényt is, hogy nyugdíjas napközis nevelő, kontrollja alatt teljesen elszegregálódott a saját osztályában, a gyermek, az akkora már két magatartási problémás gyerek elől menekül, sokat sír, sokszor megnyugtatni sem lehet.
A többszörösen jelzett tanulási anomáliát, orvosolva, az ELTE Bárczi Bázisterápiájának keretében majd azt követően önkéntes alapon, Széligné Weiner Szilvia, Levente volt integráló gondozónője, aki akkor a gyógypedagógiai tanulmányait folytatta, egész második osztályban a tanév végéig, itthon hetente kétszer egy-egy órában, a normál második osztályos tanrend szerint korrepetálta Leventét, ehhez a tankönyveket megvettük (Játékház).
A tanulási és a szegregációs problémák, a tanév végére súlyosbodtak, hiába kértük FOLYAMATOSAN, hogy Levente ne a tanulásban akadályozottak metódusa szerint tanuljon, hisz a szakvéleménye nem azt a módszert írja elő, tulajdonképpen jelzés értékkel megkaptuk, hogy Levi a tanév folyamán lemaradt, az iskolában szakember hiány van, örüljünk neki, hogy egyáltalán valahogy lehet haladni az osztállyal. Ebbe nem nyugodtam bele, és az igazgató elé vittem az ügyet, jobban mondva az iskolai bizottság elé, ahol azt a választ kaptuk a férjemmel, hogy oda fognak figyelni Leventére, de értsük meg, amíg nincs szakember, addig elég nehéz lesz behozni a lemaradást. Ha meg mindez nem tetszik, keressünk másik iskolát.
Ezt a családunk anyagi helyzetére való tekintettel, nem tudtuk megtenni, hogy Levente magán, vagy Alapítványi környezetben tanulhasson. Két kézi munkás emberek vagyunk.
Második osztály végére eljutottunk odáig, hogy Levente teljesen elvesztette az érdeklődését a tanulás iránt, feladathelyzetben állandóan kiutat keresett, ami magatartási anomáliával párosult, csak Szilvivel volt hajlandó tanulni délutánonként, hetente kétszer egy órában. Az iskolai szegregációs szorongás miatt, kértem, hogy az iskola pszichológusa foglalkozzon a gyerekkel, de miután a tanév vége közeledett, így ez csak két-három alkalommal történt meg.
Szumma, második osztályban a tananyaggal, ugyanott topogtunk ahol elsőt befejeztük. Hiába mondtam, hiába szóltam, hiába könyörögtem, hiába írtam, hiába csináltam bármit, én csak a fekete-seggű írogatós, reklamálós szemétláda maradtam.
A harmadik osztályról, nem írok semmit, arról nagyon sokat írtam. Elég volt a folyosói létből, az állandóan megkapott Anyuka ez a gyerek kezelhetetlenből, a vér ciki helyzetekből, a széttárt kezekből, a semmit se tanulásból, a Tan.ak-ból, abból, hogy csak Márkus Eszter Bázis terápiájának köszönhetően és a gyógypedagógus hallgatóknak köszönhetően haladtunk a tananyaggal egy cseppet előre. Csessze meg minket nem vet fel a pénz, nincs mecénás mögöttem, szülő vagyok, nincs a kezemben a módszertan, nem tudok mindent egymagam, ettől függetlenül tanulok, minden nap Leventével, sportolok minden nap Leventével, de nem vagyok gyógypedagógus. Nincs pénzem magán fejlesztésre, holott tudom, hogy még nincs minden veszve. Vinném én az Autizmus Alapítványhoz szívesen, HA KI TUDNÁM FIZETNI.. De nem tudom.. Pedig ott még lenne ESÉLYE !
Azért mennyire unfair volt az iskolától,a körzeti iskolától magán iskolát ajánlani?? Nagyon jól tudta mindenki, hogy nem tehetjük meg. Azért ez nagyon, de nagyon megalázó helyzet volt.
Elég volt a Covid-ból is, egy tudat hasadt tavaszból, mert NEM kaptunk semmilyen segítséget, a gyógypedagógiai oktatáshoz, nem volt fejlesztés sem, csak azt tudja Levente, amit én saját magam tanítottam, három hónapon keresztül.
A negyedik osztályról…
Most mit mondjak?? Hogy semmit se tudok. A felhúzott Covid második hullám miatti protokoll miatt zárt az iskola, hogy megint problémák vannak, hogy megint fél októberben kint volt a folyosón, hogy a másodikos, harmadikos tanulásban akadályozottak tankönyveiből tanul? Hogy a pszichológus nem foglalkozott vele tovább, hiába kértem szeptemberben, októberben, csak novemberben sikerült odáig eljutni, hogy megint az iskolai bizottság előtt beszélgettünk, hogy újra előjöttek a problémák, pedig szépen indult a tanév. Persze, mert felkészítettük. De valami történt az iskolában megint, amiről, nem szerezhettünk tudomást, mert zárt a világ. Felvilágosítást, meg nem kaptunk, csak akkor, amikor testnevelésből beírást, hogy nem akart rövid ruhában tornázni és kiborult. Könyörgöm, egy szenzorosan érzékeny autista gyerekről beszélünk. Miért nem lehet ezt figyelembe venni? Hogy van az, hogy harmadik telének negyedén sikerült, már egész jól haladt pozitív irányban az újra épülés, azt nem lehet folytatni?? Tényleg nem értem.
A lényeg, hogy most itthon orvosilag felmentve, iskola igazgatói engedéllyel,de erről írtam már az előző bejegyzésemben. Igaz most digitális a hét, az osztály karanténja miatt. Kivétel Levente, gondolok itt a karanténra.
Egyébként meg november 9.-től, december 3.-ig az Igazgatónő ígérete ellenére sem keresett meg az egyéni fejlesztő, hogy ONLINE kapjon fejlesztést Levente. Úgyhogy maradt a velem tanulás a részmunkám után, a saját metódusom szerint, a hazaadott második, harmadikos tankönyvekből.
AJB 550/2020 Jelentés, ide oda..
Csendben megjegyzem, a mai digitális lecke. Meze az Igazmondó kecskéről, és játékos feladat a hónapokról, téli - tavaszi öltözékekről.
Könyörgöm tényleg?? Levente negyedikes....
Van még kérdésed????
Negyedikben topogunk, második osztályban. Segítség nélkül. Metódus, módszertan nélkül..
Bele fáradtam, de nagyon.
Ha van pénzed, van utad, magán. Ha nincs ott maradsz a sárban. Pont úgy, ahogy mi Leventével. Elfogyott az erőm, a lehetőségem, pénzem meg sose lesz,ahhoz én túl kis ember vagyok. Kiszolgáltatottá válsz, ahogy mi is azok lettünk. Pedig három gyerekem, nagyon szép úton halad. A legkisebb-be meg beletörik a bicskám. Nem tudok elmenni a falig. Ettől függetlenül, megteszek mindent, de mindent érte, de ehhez a feladathoz, most nagyon kevés vagyok.
Ahhoz, hogy behozza, rengeteg pénz kell. Magánra, fejlesztésre, az autizmus specifikusságra külön is. Nincs kihez forduljak, ez a nagy igazság. Pedig nagyon okos gyerek, lenne esélye, még így is.
Szeretnék esélyt Leventének, minden álmom, hogy visszakaphassa, behozhassa, mind azt, amit a rendszer vett el Tőle.. Itt is keresem, a jó emberek segíteni akarását, előbbre vinni Levente ügyét.
Minden segítséget szívesen fogadunk, és nagyon szépen köszönünk előre is, CSAK előbbre haladhassunk, fejlesztéssel, eszközökkel, tanulmányokban, azaz Leventével, az életben.
Mocskosul megnyomorított lélekben az egész helyzet.
SAKK-MATT és PATT…..
Tudom hosszú voltam, de nagyon köszönöm, hogy végig olvastad, a bejegyzésem.
