És pont..
2020. február 12. írta: Autizmus Live

És pont..

A blogom fennállása óta soha nem kaptam olyan durva hangnemű dörgedelmet mint ma..Emailben, amit azonosítani nem tudok,de tulajdonképpen értelme sem lenne.Dörgedelmet kaptam,még pedig azért, mert mostanában nem írtam blogot egy ideje..Pluszban Zalán blogja is megemlítődésre került újfent..Számon kérte rajtam az email írója, hogy nem lát bele a családom életébe egy ideje és ez őt nagyon frusztrálja..Nem csak frusztrálja, hanem idegesíti és mérges miatta..

Igen jól olvastátok...Nem lát bele,és ezt Ő kikéri magának.

Tiszta 1 9 8 4 .... 

Szóval ez nem a főállásom, igaz őszinte leszek, én lennék a legboldogabb, ha valami efféle munkával foglalkozhatnék..Szóval ez nem a főállásom, hanem egy olyan magán platform,ami egy magyar család, büfijeit, bukásait mutatja be az AUTIZMUS óriási útvesztőjében, a spektrum több pontjáról bejelentkezve..Tudom, hogy sokatoknak valahol segít, és erőt ad, mert sokunk útja közös, és nehéz..és ahogy szoktam volt mondani mostanában, az autizmus már csak ilyen..Igaz lehetne másabb is, ha egy kicsit is segítőbb lenne a rendszer..Mondjuk úgy gondoskodóbb..De nem az..Egyébként tényleg jó lenne, ha lehetne egy ilyen főállásom, ahol csak írnék, írnék és írnék,mindenféle szemszögből,néha fricskát adva, néha fityiszt mutatva a világnak,hogy kap...tok be élünk még, de persze nem azért, mert állam bácsi olyan nagyon segítőkész lenne..Hanem azért, mert ez a rohadt élet megtanított arra, hogy a JÉG HÁTÁN is meg kell élni..Meg kell élni, egy vagy kettő vagy három autista gyerekkel..Mondjuk a minőségéről, inkább ne beszéljünk..

Hétfőn jött a front és én majdnem elmentem..Francba azt a jég hátán is megélést..

Hazafelé az ELTE Bárcziról (Bázis szemeszter megnyitóztam,szülői oldalról Leventével és Szabival együtt..) lettem rosszul..Nem kicsit,nagyon.. A Front jött és vitte a vérnyomásom az egekbe, megborított hormonálisan, kicsinálta a javulgató gyomromat, és éjszaka olyan kicsire összegyűrt, hogy pihegve kapaszkodtam az ágy szélébe,és magamban az életemért rimánkodtam.. Másodszorra mértem 210/110-es vérnyomást és 130-as pulzust...A gyomorsav csorgott ki a fülemből, és bokáig öntött a red...Ez így egyszerre..Közben pakolták a mellkasomra szép csendben a köveket..Ültem, szuszogtam, és közben azon gondolkoztam, hogy nincs erőm még egy méternyi se..Elfogyott..Statisztikai adat leszek még az éjjel..kapok cetlit a lábamra a Lenhossékban..

Csak annyi erőm volt, hogy körbenézzek, az alvó családomon..Búcsúzni akartam magamban..Jobb lesz ez így..

Sose vették komolyan, ha beteg voltam, mindig elbagatelizálódott, mert szerintük egy Anya sosem lehet beteg..Egy Anyának mindig fittnek, és anya-illatosnak kell lenni, ha a fene fenét is eszik..Egy Anya legyen mindig a top-on, egy Anya legyen mindig erős,soha ne sírjon,szervezzen, tegyen, összetartson,családot, közösséget..Egy Anya legyen, szakács,takarítónő,orvos, fejlesztő, pszichiáter, pszichológus, tanár, szociális munkás, és még a jó ATYA úr Isten is, és legyen mindig pontos..főként akkor, ha fogyatékossággal élő gyerekeket nevel..Egy Anya legyen mindig full power..Vasember,Amerika kapitány, Wonder Women..Csodatévő mit tudom én mi és főleg legyen krőzus...

Egy Anya nem lehet beteg.....olyan nincs.....

Tulajdonképpen Levente hangja mentett meg az ájulástól...Friss,több kamilla teát kért...Össze kellett szednem magam..Össze, és elvánszorogni a konyháig..Percekig tartott, kóvályogva, nekem óráknak tűnt..A Tensiomin és a jeges vizes törölköző mentett meg..meg az élni akarásom..Az,hogy van feladatom még..Ha csak annyi is, hogy a legkisebb kamilla teát kér..Menni kell, tenni kell, vinni kell...

Az volt az aznap éjjeli mantrám...Menni kell, vinni kell, tenni kell...Ezerszer elmondtam magamban..

Közben az Én-időre gondoltam, hogy alig 6 órája még arról beszéltem az ELTE Bárczin, hogy egy családnak, egy kissé MÁS gyereknek,és egy Anyának, mennyire fontos az Én-idő..

Én-idő nélkül, időnek előtte belehalunk, mert ezt nem lehet büntetlenül fizikailag sokáig bírni..Nem lehet segítség nélkül állandóan, csak tolni és tolni a hajót..Néha meg kéne ÁLLNI helló...

Igen meg kéne állni ha lehetne...Lenne az a pénz, ami nincs..egyáltalán nincs...egy büdös vas se..Így marad a vergődés, és a mindennapi survivor..Marad az éjjel írt háztartási könyv és az állandó matematika a túlélés érdekében..

Másnap három orvos rosszallásával és húsz recepttel lettem gazdagabb délután...A papír nem old meg semmit, ha nem váltható be..mert nincs az a pénz...Nincs...mert a gyereké fontosabb..A legkisebbé, a nagyobbiké és a még nagyobbiké..Mert egy Anyának a gyereke az első..

A patikus csak legyintett..Gábor ez most nem megy..Tudom,hogy Te is látod,hogy nem vagyok a fitt kategória győztese..Ez most nem fog menni..Itt az influenza szezon..a gyerekek fontosabbak..Meg tudod....De inkább nem mondom...nem magyarázkodom...örülök, hogy élek..a receptek meg kilencven napig érvényesek..Jó tudom, a hormont muszáj lenne azonnal,de csak a vérzéscsillapítót tudom most elvinni, meg a gyomor gyógyszereket is muszáj lenne,de nem megy, meg a....................de hogyan???? Ez a recept halom itt, pontosan kéthavi nettó fizetésem...Én csak egy kicsike rész kétkezi munkás vagyok.....érted, csak rész...és nem ugrálhatok....örülök, hogy megadatott...még egy nyúlfarknyi ideig,érted? Még.......Levente miatt nem tudok és nem lehetek egész...

Csak annyit mondott csendesen a patikus,hogy életveszély amit csinálsz, jó igaz önhibádon kívül..de legalább fordíts magadra egy kicsiny LÉLEGZETNYI IDŐT...

Igen...igen jó lenne..Jó lenne, egy hét, magamban, magamnak..Csak bámulni a hegyeket, a felhőket és a napot..csatangolni céltalanul, elmerülni a fotózásban..Nyolc órát aludni, megpihenni, erőt gyűjteni, meggyógyulni, egészségesebben éni..Fürdőbe menni, csontot izületet melengetni..Rekreálódni..Mert ezen a platformon, nincs szabadnap..ha nincs segítség..Ez Háromszázhatvanötször huszonnégy óra, megállás nélkül...

Én már nem merek nagyot álmodni..

58 órája fáj a fejem.....és még fog is egy ideig....Mert ez nem az a hely,nem az az Univerzum, nem az az Ország és nem az az idő, ahol egy fogyatékossággal élő gyerekeket nevelő Anya számítana...

És PONT......

Nem írtam, nem volt időm...de teszem hozzá azt is, hogy nincs is mivel...csak kölcsöngéppel, ha hozzájutok, nagy ritkán....és az írás sem a főállásom...Talán majd a következő életemben.....

mert: " Ha én nekem egyszer sok pénzem lesz, felülök a repülőre....."

Na addig álljak én fél lábon............

dsc_2272.JPG

süti beállítások módosítása