XXI.század - Magyarország -Budapest -Óbuda..Állami Egységes Módszertani Iskolai oktatás.."Autizmus"specifikus osztály..

Nagyon sokáig türelemmel viseltettünk, az iskola és Levente kapcsán,jeleztünk, kértünk, hittünk, tettünk az iskola helyett oktattunk,együttműködtünk messzemenően,és már a tavalyi tanévben többször is jeleztük,hogy óriási baj van Levente kényszer osztályváltása (számunkra ez ultimátum volt, a tagozatátalakítás miatt..) miatt. Több bejegyzést is írtam erről a blogban, és most is azért teszem, hogy eme platformon is dokumentálva legyen a történet folytatása. Jeleztük, hogy óriási baj van, tulajdonképpen MI szülők voltunk azok akik kértük gyermekünk ELŐÍRT autizmus specifikus oktatását, az "autizmus specifikusnak mondott" tagozaton. Az osztály vegyes összetétele miatt, -ADHD és Autista tanulók -, az utóbbiak,perifériára szorultak, tulajdonképpen, az osztály békés autista tanulói, belefáradtak az ADHD-s gyerekek állandó pörgésébe és hangosságába,illetve a gyakori agresszív viselkedésükbe. A fegyelmezés mint eszköz, általában az autista tanulókat érte el. A fegyelmezés mint eszköz, fordított módon működött, az ok nem büntetődött viszont az okozat igen! Leventét számtalan esetben szeparálták,elkülönítették, arra is volt példa, hogy öntörvényű módon, gyógypedagógus engedélye nélkül, felügyelet nélkül hagyva. Több esetben is előfordult, hogy kizárták az órarendbe foglalt fejlesztő óráról, mert gyógypedagógusa nem tudta kezelni autizmus specifikusan, a viselkedési anomáliát, ami a vizuális megsegítés használatának hiányában alakult ki. Mi szülők voltunk azok akik tulajdonképpen kiharcoltuk, hogy Leventének lehessen KÜLÖN tanuló asztala egy székkel,az osztály egyik sarkában, és kialakított jutalmazási rendszere ( jelen nem működik akadálytalanul.) és vizuális megsegítése, azaz folyamatábrák segítsék a tanulási folyamatát. (jelen ez sem működik..) Levente addig az ADHD-s gyerekekkel egy nagy közös asztalnál tanult, annyi joga SEM volt, mint egy normál iskolában, külön asztalnál, vagy páros asztalnál tanulhasson. Illetve elvonulhasson, ha tőlük szenzorosan túlcsordul. A külön asztal, kettő hétig volt működőképes, utána Levente helyét büntetésre és elkülönítésre használták, Levente visszakerült a nagy közös asztalhoz.Mondván külön ne faxnizzon.

A tavalyi év második félévének folyamán, osztályfőnökétől, csak és kizárólag negatív megnyilvánulást hallottunk a legkisebb gyermekünkről férjemmel együtt. Maga a pedagógus sem állt pozitívan Leventéhez, többen tapasztaltuk, hogy egyáltalán nem is akar. Kommunikálni nem lehetett vele, és a mai napig nem is lehet, de a hozzáállása sem változott Leventéhez. A helyzet odáig fajult, hogy Levente mára teljesen elvesztette a bizalmát a gyógypedagógusában.

Többször voltunk az igazgatóval illetve a tagozatvezetővel kezdeményezett konzultáción, illetve az iskola pszichológusával, NAPI szinten tartjuk a kapcsolatot.

A helyzet súlyosságát, kritikusságát, és a kialakult negatív viselkedést Ők is látják, és el is ismerték, igyekeztek/igyekeznek helyre hozni a gyermek tananyagi lemaradását illetve a gyermekben kialakult bizalomvesztés miatti abszolút elzárkózást az osztálya felé.

Az idei tanév második hetében újra leültünk beszélni,mert az osztályfőnöke Leventének csak és kizárólag negatívan tudott megnyilvánulni Levivel kapcsolatban, továbbá egy osztálytársa részéről folyamatos Levente fizikai bántalmazása, aminek a fiunkon jól látható jelei vannak. Jeleztük és kértük a gyerekek egymástól való elszeparálását, mert az nonszensz, hogy Levente többször is össze vissza lett rúgva és csipkedve a nap folyamán. Továbbá kértük, hogy ez vonatkozzon a reggeli ügyeletre is. Illetve azt is kértük NYOMATÉKOSAN, hogy a fiunk oktatása autizmus specifikusan történjen, a Bizottság által előírt módon, kértük a Leventére vonatkozó TÖRVÉNYEK betartását, mint SNI oktatás, és azt is, hogy számára legyen egyéni asztal és szék, pont úgy ahogy a tavalyi tanévben kettő hétig jól működött..Ezen kéréseinknek az eltelt egy hónap alatt háromszor is nyomatékkal hangot adtunk, a tények ismeretének tükrében, illetve az osztályfőnöki hozzáállás miatt.

Levente viselkedése a bizalomvesztés és a folyamatos ABÚZUS miatt, mára teljességgel elzárkózó magatartást mutat az iskolával, és az oktatásával kapcsolatban. A gyógypedagógusától tanulási helyzetet nem fogad el, viszont más az iskolában tanító gyógypedagógustól avagy asszisztenstől IGEN ! Az őt bántalmazó osztálytársa elől folyamatosan menekül, fizikailag rosszul lesz a közelségétől, amit többen igazolunk, többek között a családunknál segítőként tevékenykedő ELTE BGGYF-es hallgatók. Levente reggelente joggal és okkal nem hajlandó az osztályba bemenni, más osztályba viszont IGEN ! Viszont miután más osztályba nem mehet, mert státusza a speciális C osztályhoz köti így a gyermek egy hete az ISKOLAI FOLYOSÓN tölti az iskolában töltött időt.

Az iskola úgy orvosolta a kialakult helyzetet, (- holott kértük a pedagógus és osztályváltást, jobban mondva ennek a lehetőségnek a megfontolását, illetve a pedagógusváltást mindenképpen, illetve azt is, hogy a gyermek a Szakvéleményébe foglaltaknak megfelelően tanulhasson,-  )hogy egyszerűen kirakta (azaz oda hozattak neki) Levente íróasztalát és székét az iskolai folyosóra, ahol a gyermek október elseje óta tölti az iskolai napját.

Erről minket szülőket, október elsején, sem az osztályfőnök, sem az iskola NEM tájékoztatott. A gyermek helyzetéről akkor szereztem tudomást, amikor munka után érte mentem az iskolába.

Szerda reggel az ügyeletes asszisztensnek jeleztem, hogy nem szeretném ha Levente MEGINT és ismételten diszkriminatív helyzetbe kerülne, tegye meg, hogy szóljon a kommunikációra képtelen osztályfőnökének, hogy AZONNAL rendezze a helyzetet. Ugyanaznap szóltam az Iskola igazgatójának is, hogy mind a gyermek mind az én számomra rendkívül megalázó ez a megoldás,tulajdonképpen diszkriminatív az egész úgy ahogy van. Levente egyik gyógypedagógusával sem lehetett kommunikálni, távollétük miatt.

Csütörtökön az iskola vezetésével értekezlet miatt nem lehetett érdemben tárgyalni, továbbá, a nekem segítő ELTE BGGYF-en tanuló másodéves Egyetemista hallgató is tapasztalt Levente ellátásával kapcsolatos anomáliát, ami a gyermek,jelen esetben, folyosói felügyeletére vonatkozott. Egyedül találta a folyosón.

Továbbá csütörtökön már azt is tapasztaltam Leventéért az iskolába érkezvén, hogy az osztályban lévő KÜLÖN íróasztalánál, amit a gyermek IGAZGATÓI utasításra kapott, már más osztálytársa ül. Levente folyamatábráit és jutalmazási rendszerét is eltávolították onnan.Levente továbbra is a folyosón, kirekesztett helyzetben kénytelen "tanulni"..

Ezt azonnal jeleztem, és kértem ennek a helyzetnek az AZONNALI megszüntetését.

A helyzet péntekre sem szűnt meg, sőt Levente péntek reggel már egyáltalán nem akart iskolába menni. Reggel ismételten jeleztem, hogy a probléma még mindig nem oldódott meg, kirekesztő és diszkriminatív. Továbbá szóltam, hogy Levente állandó huzatban ül, és ha meg fog fázni a folyosói elhelyezés miatt, büntető feljelentést teszek férjemmel együtt foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésért.

Pénteken délelőtt beszéltem az iskola pszichológusával és kértem tőle a folyosói elhelyezés azonnali megszüntetését. A kirekesztő és diszkriminatív magatartás megszüntetését. Hiszen a gyermek egy teljesen jó szándékú magasan funkcionáló, minden agressziót nélkülöző autista, aki ebben a helyzetben a sértett, és a büntetést mégis neki kell viselnie! Az iskolában kialakult és másfél éve fennálló helyzet azonnali rendezését kértem újfent, nyomatékosan. A pszichológus elmondta, hogy őt is váratlanul érte a helyzet, és arról nem is tudott csütörtökig, hogy Levente helyén már másik gyermek ül. Elmondtam neki, hogy a helyzet nagy rendezése odáig fajult, hogy péntek reggel, már nagyon nehezen vittem Leventét iskolába, és abban a pillanatban ahogy a bántó osztálytársát meglátta, azonnal elbarikádozta magát az ügyeleti teremben, még én mit szülő sem tudtam kommunikálni Leventével. Teljesen bezárkózott. Csak és kizárólag egy asszisztenssel volt hajlandó együttműködni.

Pénteken 14 órakor beszéltem a tagozatvezetővel, aminek tanúja volt a családunknál segítő,ELTE BGGYF-en tanuló másodéves levelező-tagozatos Egyetemi hallgató.A tagozatvezetőt kértem, Levente folyosói elhelyezésének megszüntetésére, mire azt a választ kaptam, hogy tulajdonképpen ez most egy jó gyakorlat, fogjam fel úgy, mert az látszik, hogy Levente számára szükséges a csendesebb oktatási környezet, ahol nyugodtan tanulhat és nincs számára bántó körülmény.Volt már erre máskor is példa. ( ??????????? )Jeleztem azt is, hogy nem nagyon szeretném, ha a gyermek a huzatos folyosón megfázna, továbbá se én,se a férjem nem tartjuk jó gyakorlatnak, a gyermek folyosói elhelyezését, hiszen az ADHD-s gyerekektől való külön oktatását, bármelyik osztályban külön tanulóasztallal meg lehetne oldani, az már egy másik kérdés, hogy az osztálytársa állandóan bántja, viszont e probléma megoldásában had ne én legyek aki a megoldást szolgáltatja, erre nem én vagyok a hivatott. Jeleztem azt is, hogy miután a gyermek a bizalomvesztés miatt a gyógypedagógusával nem hajlandó tanulni, viszont mással igen, oldja meg a tagozat, hogy Levente más pedagógussal haladjon a tananyaggal, hiszen a kialakult helyzet okát az iskolában kell keresni, amiért Levi, összezáró, és passzív magatartással válaszol, és nem azért mert oktathatatlan, hanem azért mert egyszerűen FÉL abban az osztályban a fizikai és a verbális abúzustól.Ráadásul az osztályterem reggel zárva van, a gyermek tanulóasztala a folyosón, a gyermek joggal és okkal gondolja, hogy neki abban az osztályban nincsen helye. Ez így kirekesztő és diszkriminatív a számára,és az a válasz engem egyáltalán nem érdekel,hogy tanulási időben a terem ajtaja nyitva van, és nézheti az osztályt. Ez nem jó válasz. A folyosói elhelyezést kérem azonnal szüntessék meg!!

Most itt tartunk.. Holnap ismételten beszélek az iskola pszichológusával, és akarok!! az iskola igazgatójával is..

Bemutatva a fotókat, hogy pénteken,hogy nézett ki Levente mind a két lába összerugdosva..Itt nem hozom nyilvánosságra, viszont az iskola pszichológusának azonnal elküldtem a képeket !!

Egy asztal és egy szék.....kint a folyosón...ahol tanul egy gyerek! Egy autista gyerek..Azzal a vizuális megsegítéssel amit a fotón láttok!

Továbbá, ez a gyerek NEM egy tárgy ami csak úgy pakolható ide oda..Ő AKI, akinek miden de minden joga megvan, a képességének, állapotának megfelelő autizmus specifikus oktatáshoz, a jelen hatályos Törvények szerint!

Ezek voltak a TÉNYEK!!

Elég volt már ne is haragudjatok, de betelt a pohár..Elég volt az ígéretekből, a türelemből, a majd megoldjuk Apuka,Anyukából, a nyugodjanak meg intézkedünkből..ELÉG volt.. Elég volt, hogy a mai Magyarországon csak úgy kidobálunk a folyosóra egy autista gyereket, mert az a probléma megoldása. Ez A JÓ GYAKORLAT !! Mert probléma, már a gyerek..Elég volt, hogy egy szegregátumban tanuló gyereket sem illetnek meg a normális emberi tanuláshoz való jogok. Elég volt, hogy pszt csend, majd az idő megoldja..Még is csak hogy találódott ki ez a probléma megoldás?? Elég volt..a francba,tényleg..Ez ugye nem kirekesztés, mert ugye annak látszik, de higgye el Anyuka nem az! Egy frászt nem az !! EZ NYÍLT DISZKRIMINÁCIÓ! Hány tanú is van rá egy nap?? Az összes arra járó gyógypedagógus, asszisztens és iskolai személyzet, mindazok a szülők, akik a tagozatra hozzák a gyerekeiket és viszik.. Abba ugye nem gondolt bele senki, aki ezt a megoldást választotta, hogy ennek a gyereknek és nekem is, a férjemnek is de még a minket segítő hallgatóknak akik látták tapasztalták, Levi státuszát, hány ember előtt kell megalázkodnunk?? Honnan az a sugallat, ami szintén tanúk előtt hangzott el,egy Anyatárs szájából, hogy: Ha sokat rosszalkodsz, te is úgy jársz kisfiam,mint Tóth Levente akit kiültettek..Ki az aki azt mondta, hogy Levente azért ül kint mert rossz?? Egyáltalán, hogy merte ezt megtenni az iskola?? Egy speciális iskola??

Elég volt és nem maradok csendben! Elég volt,nekem is és a férjemnek is, hogy jó gyakorlatra, pedagógus és asszisztencia hiányra, az autizmus specifikus oktatás hiányosságaira, eszközhiányra és egyebekre hivatkozva ezt tegye egy kilenc és fél éves gyerekkel az éppen összeszakadó oktatási rendszer..

Mégis négy nap alatt,mennyi felnőtt ember, ment el Levente mellett, aki partnerként szemet hunyt és szótlan maradt Levente kirekesztése láttán?? Hány ember nem tett semmit se egy kilenc és fél éves fogyatékossággal élő gyerekért??? Hogy is van az a mondás?? Vétkesek közt cinkos aki néma??

Holnap iskola,és tudom mi vár a fiamra! Kirekesztés az iskolai folyosón, ahonnan legszívesebben mérgemben kihajítanám azt az asztalt és széket!

Elég volt!

Tegnap a Párbeszéd házában a fotókat megmutattam : Dr. Simó Judit pszichiáternek, a Nemzetközi Cseperedő Alapítvány egyik vezetőjének, Őszi Patríciának az Autizmus Alapítvány Iskolájának Intézményvezető gyógypedagógusának, Czeizel Barbarának a Korai Fejlesztő Központ vezetőjének, hogy lássák mi történik az olyan sokat paradoxonként emlegetett Állami oktatásban,hogy hová juttat a szakember hiány és a specifikusság nélkülözése,és a vegyes oktatás..Nesze neked Autizmus..

Elég volt...

Még ma levelet fogok írni, szakmai felülvizsgálatot kérve az Autizmus Alapítványnak, mert oda szülőként is írhatok..Meg fogom keresni, az FSZK Montázs-projektjét, hivatkozva a Leventével történtekre, kérem, hogy Autizmus Szakmai TEAM vizsgálja meg azt a "jó gyakorlatot" , Személyes feljelentést teszek az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál, és az Oktatási Ombudsmannál..

Elég volt! Nincs tovább türelem...

Jogos?? Jogos!!!

Az én arcomba senki ne vigyorogjon többet, hogy ez a jó megoldás..ez a jó gyakorlat...Tessék elgondolkodni és odaülni a kilenc és fél éves autista fiam helyére a folyosóra!

Most nem fogok elnézést kérni! Azt nem nekem kell......

Tessék ország világ.....

Felhívom mindenki figyelmét, hogy a bejegyzés nem sért közösségi elveket, az autizmusról, és egy család életéről szól..kizárólagosan..

A Média figyelmét külön felhívom, hogy csak és kizárólag a férjem vagy az én személyes engedélyemmel és közös beleegyezésünkkel lehet írni az esetről, ami a tdori1020@gmail.com email címen kezdeményezhető.