Most van az,hogy nem fog érdekelni,ki olvassa a bejegyzésem,és az sem,hogy mit fogok kapni érte..

Komolyan mondom,tényleg nem tudom kinek az érdekében áll,hogy teljesen tönkretegyen minket,és az sem,hogy miért és mi evvel a célja..Valakinek szúrom a szemét,valakiknek szúrjuk a szemét,és nem értjük.

Tisztes becsülettel neveljük a négy gyermekünk,a három sajátomat és az egy közöset..Két nagyobbat és két kisebbet..A két kisebb autizmussal él..Nem vagyunk könnyű helyzetben.A két nagyobb közül a legnagyobb asperger érintett,köztudott,de sosem kérte leírva a diagnózisát,nem kért bélyeget..Megértem.A kisebbik más miatt SNI-s,nagyon nehéz útja volt idáig.Minden erőnkkel küzdtünk és küzdünk a gyermekeink boldogulásáért.Bármi áron.A legnagyobb,ma már kijelenthetem,egyetemet végzett diplomás fiatalember.A húga tegnap kapott Textilműves-iparművész szakmát a kezébe..Szeptembertől egyetemre megy.A kisebbekért is mindent de mindent megteszünk erőnkön felül.Zalán alapítványi iskolába jár,nagyon okos gyerek,van esélye,jó esélye integrálódni a neurotipikus társadalomba,jó szakmával.A legkisebb valószínű az autizmus súlyosabb érintettsége miatt örök életére gondozásra szorul.

Sosem volt könnyű az életünk,mindig mindenért a két kezünkkel kellett megdolgoztunk,nincs segítségünk,csak magunkra számíthatunk.A férjemmel ketten egymásra a bajban.

Tőlem elvette az élet a tanulás lehetőségét,gyermekkoromban Apám elvált Anyámtól,vasárnapi gyermekként nőttem fel.Anyám tudom kicsit belehalt,és a pénzt hajtotta,az adósságot fizette,engem korán az utamra engedett..Nem volt pénze arra,hogy tanuljak..Csak a szakmunkás iskolám támogatta,hogy minél gyorsabban dolgozni menjek,pedig többre lettem volna hivatott..Este tanultam,a saját keresetemből,a középiskola negyedik osztályának félévéig.Tovább nem tudtam finanszírozni a tanulmányaim.Anyám a fizetésem felét elvette.Gumigyári lányokkal osztoztam a szobámon..Elmenekültem..Férjhez mentem,rosszul..Örök seb,örök fájdalom,sokat nyeltem..Elváltam..Az első férjem korán halt..Rákban..Tisztes becsületben,szeretetben,a végletekig gondoskodva róla engedtük el égi útjára a gyerekekkel,csak magunk,amikor visszatért,minket kérve a tragédiájában.Meg adtunk mindent amit csak tehettünk érte,erőnkön túl is.Csak egy két barát volt mellettünk,akik fogták a kezünk,a családja nem.Nem akartak tudomást venni róla,ez az IGAZSÁG..

Anyagilag teljesen tönkrementem..A volt férjem (elvált) pokoli mértékű adósságban hagyott,tudtunkon kívül.Van amit a mai napig nyögök,lassan tíz éve.

Kaptam egy lehetőséget az élettől,arra,hogy boldog legyek..Férjhez mentem újra..Azután hirtelen Anyám is itt hagyott..Apám még lánykoromban ment el..A mai napig fáj..

A nulláról kellett az új életünkben felállnunk..nem is inkább a mínuszok mínuszáról..Nehéz volt de felkapartuk magunk..a fogunkhoz verve minden garast.Anyám segített,hogy ezt a lakást megkaphassuk az Önkormányzattól.Nem kért protekciót,csak a kérvényekben segített,és abban,hogy a megfelelő ember kezébe jusson,a megfelelő időben.Lepusztulva kaptuk,tele egér ürülékkel,és mérhetetlen mennyiségű csótánnyal.Az akkori összes félrekuporgatott pénzünk,mindenünk ráköltöttük,hogy lakható legyen..Sajnos titokban maradt a hivatalok részéről,egy-két tény,aztán nekünk kellett magyarázni a sosem volt bizonyítványunk..A mai napig küzdünk az előző lakók végrehajtási ügyeivel..Ha akkor tudjuk,nem fogadtuk volna el a lakást.

Nagyon vártuk közös gyermekünk..Nehezen jött,elvitte az egészségem..Alig álltam talpra,de itt vagyok úgy ahogy.

Szeretjük a gyermekeink..mind a négyet..Nálunk nincs olyan,hogy nevelt gyerek.A legnagyobb már a saját útját járja..Önállóan..

Sosem volt könnyű életem..Mindig a munka nehezebbik végét fogtam..A szakmámban is,a gyárban is hét éven át,és most a nadrágszíjas szervezetben is,lassan 25 éve,abból 18 éve egy helyen.A munkám pontosan végeztem,mindenkinek segítettem szó nélkül aki hozzám fordult,a legjobb tudásom szerint.A legalja munka sem volt soha gond,a fizikai sem.Sosem kerestem jól,egyszerűen csak szerettem amit csináltam.Kétszer voltam arra érdemes,hogy megköszönjék,nem többet..A gerincem egyenes,sosem voltam senki csatlósa..Az nem az én világom..Sokszor mondták rám ezért,hogy kilógok a sorból.Az én normáim mások.Tavaly már nem sokat beszéltem..igaz odáig sem..Változott a világ,változott a miliő,jobb kívül maradni..Inkább vagyok magamnak való,mint talpnyaló.Az nem az én világom..Sokszor éreztem büntetésben magam,de sose szóltam,mindig csak nyeltem..Már tavaly jelzett a szervezetem,sokan mondták jobb ha menekülőre fogom,higgyem el ez már nem az én helyem..

Egy éve keresem az utam,de nem találom. Egy éve állást keresek..Nyugodtat,adminisztratívat,alapítványit,itthonit,bármit...Most már egyre elkeseredettebben.

Idén nem tagadom,nem kaptam zöld utat az orvosi vizsgálatokon. 190/110 volt a vérnyomásom..Hazatapsolt a csapatorvos..Pihenés,kivizsgálás,in silencio..

Az autizmus terhe és a munka nem megy együtt ilyen formában..Fizikailag sok a munkahelyem lévő pattanásig feszített munkamennyiség terhelés,és az autizmus 0-24 órás ügyelete..Az állandó nem alvás,a sosincs pihenés,és a milliónyi napi akadály..Az ember fizikai korlátait nem lehet csak úgy átlépni..Idén már én sem tudtam.

Sosem kértem autizmust,kaptam..Sosem kértünk autizmust,kaptuk..Nem is egyet,mindjárt hármat..egy nagyon küzdelmes SNI mellé,mert csak arról tudtunk..

Nem tagadom,mérhetetlenül fájt,és egy ideig nem is tudtam felfogni..de muszáj volt...

Muszáj volt életet,és felfogást váltani..Minden megváltozott..

Azt hittük simán vesszük az akadályokat,mit nekünk,egy kis autizmustól még nem dől össze a világ..No igen..Ez a szemléletem a mai napig,de a realitás agyonvert minket..Beleroppantunk..A barátaink felvették a nyúlcipőt..Minden de minden anyagi forrásunk az autizmusra költöttük,mert jól tudtuk máshogy nincs esélye a gyermekeinknek,a jövőjüket tekintve..NINCS ESÉLYÜK!! Ez egy hullámvasút..Egyszer egy hónapra azt hittük felállhatunk..de rájöttünk nem tudunk..Lecsúsztunk szép lassan..teljesen..

Igen most minden veszni látszik..ha így megy tovább a fedelünk is..Eldőlnek a dominókockák sorra..

A periférián élünk,a lét perifériáján..Nem jó kenyér..

A munkahelyünkön sokáig a lenézés volt a részünk,és a sajnálat a hátunk mögött..Nem tudom miért hitték,hogy nem vesszük észre..Mára rájöttem,engem is csak addig tűrtek,míg a férjemen is volt nadrágszíj..ma már nincs,én is felesleges lettem.A párom sokszor bántották,sokszor megszólták..a gyerekek miatt..volt,hogy büntették,jogaiban korlátozták,és leminősítették.Csak az utolsó évében volt jó helyen,kevés javadalomért..De utánanyúltak..Sokszor kérdezte itthon,hogy miért?? Mi a bűne,a gyerekei autizmusa,vagy a vörös haja,vagy a becsülete,vagy az hogy ember maradt az embertelenségben??

Volt hogy együtt sírtunk..éjszakákon át..

Eljött igen..mert nem volt előmeneteli útja,nem volt előtte életpálya...Örökké maradtak volna a levelek..és a parancs értettem..és a félsz..meg a bizonytalanság,hogy meddig,és a pénznélküliség..Bennem is dolgozik,minden tényező..

Én belebetegedtem teljesen,ráment az egészségem..De felálltam,vagyis talán felállok bízom,nagyon..Viszont egy civil ígérettől,amiben bíztam,amibe kapaszkodtam,hogy végre az ÉLETRE lehetőség,egy mondattal elveszett,mert megváltoztak a 100%-ig biztos körülmények.Összetörtem..Nem tagadom lelkileg összeroppantam,megtörtem,rámentek az idegeim..teljesen..

Szétestem mint a puzzle...darabokra...Szétesett vele az életem...

Pokoli sokat tanultam érte..Lassan hat éve szívom magamba a tudást..Igaz autodidakta módon,megfigyelek,olvasok,tanulok,okulok,újratervezem..Majd kipróbálom,és ha hatásos biztos alapokra helyezem..Az IKaT is így született...és sok más is,ami hatékonyan működik a gyerekeimnél..Igazolt példákkal..

De én csak egy tanulatlan senkiházi vagyok,nem kellenek az ötleteim..Vagy ellopják egyszerűen,és más aratja le a babért...Tudnék írni egy pár nevet,de nem akarok..

Mindenem feláldoztam a gyermekeimért..Anya vagyok..ez természetes..

Nagyon sokat tanultam érte,és tettem le az asztalra azért,hogy itt tartsanak ahol,nem kevés tudás van a tarsolyomban...nem kevés tudás van a tarsolyukban...

Minden de minden anyagi forrásunk a gyerekekre áldoztunk/áldozunk...Ez így van jól!

De van egy határ amikor már nincs tovább..Ma délelőtt egy felszólító levél,tegnap két sárga csekk,mert még mindig nem tudtam feladni a saram..ez már az utolsó utáni figyelmeztetés...Egy felszólító levél,hogy adjam vissza a bérletem,és fizessem vissza a cafetériám..Beteg vagyok,nem jár..A k......va élet,miért nem szóltak előbb,tudtak volna..és akkor nem húztak volna be ma a nyolcvanezer deficit mellé még egy uszkve százezres tartozást.

Nem tagadom,fél 11-kor lecsúsztam a fal mellett,ki ment a fejemből a vér...

Ha nem fizetek,letiltják..Ha nem adom fel,végrehajtanak...Nincs több időm,elfogyott....Tegnap szembesültem a nyomorommal,a hitelképtelenségemmel,a jövőtlen világommal...

Ma még a nyakamba raktak jócskán adósságot...

A férjem csak harmad fizetést kap,a hónap eleje munkahely jól átverte..én alig negyvenezret..és Betti ellátása sem jön már..vége a középiskolának...

Vége a dalnak...Van egy határ ami már mi sem bírunk....Ennyi volt....

Legszívesebben jó mélyre ásnám magam..Egy dolog tart itt a gyerekek,semmi más....Semmi de semmi más...

Nesze neked egzisztencia...Nesze neked élet.....

Engem arra nevelt Anyám,de leginkább Nagyanyám,hogy jó ember legyek..Munkás legyen a kezem,és nem baj ha kérges..Maradjon egyenes a gerincem,ne hódoljak be senkinek..Legyen nagy szívem és lelkem,befogadó segítő személyiség az énem.....

Erre nevelt,eddig így éltem...

Mentorszülőként a legjobb tudásom szerint segítettem mindenben,ha éjjel kértek éjjel..Ha személyesen akarták,mentem..Önzetlenül..Engem nem érdekelt a roma telep mélye,ha kellett fürdetni tanítottam ábra szerint..De ha kellett betűt vetni..Volt hogy két telefonon beszéltem párhuzamosan..Az egyik szülő krízisben volt,a másik meg lelki segítséget várt..Mind a kettő elsőbbségi prioritás..Sokan felmásztak a hátamon,aztán jól otthagytak az út szélén..Voltak akik csúful átvertek..Volt ahonnan kidobtak,mert rám sütötték,hogy túl liberális vagyok..Ugyan már,sosem volt kenyerem a politika...Sosem néztem,hogy az érintett gyerek szülei mi félék..A gyerek jóléte a fontos,hogy jó ellátást kapjon,hogy megértse a világot..Nekem EZ A fontos..Ugyanaz ami a sajátjaimnál..Segítek,teszem..Érzékenyítek,Őszinte vagyok,pacekba mondok..Igazságot..én nem tusolom..

Tüske lettem???

Úgy fest...

A férjem már mondta egy párszor,hogy fejezzem be a LIVE-ot,és akkor hátha nem leszünk ennyire elátkozva az élet által...

Ma sokszor gondolkoztam rajta,hogy igaza van...vagyis nem tudom..

Nem tudok én már semmit se....lassan élni se...Ez az igazság...

Sokszor fohászkodom,drága jó Nagyanyámhoz,mutasson utat,hogy álljak fel,hogy éljem túl,a kilátástalanságot????...

Nem tudom..(de hidd el......)

"Drága Nagyikám...értem én a tanításod..Ígérem,egyenes gerinccel megyek a pokolba..."