Hát nem..Nem bizony,mert az Autizmus nem látszik..Annyira,de annyira utálom,amikor,úton útfélen megkapom,hogy..

-Ne is aggódjon kedves,egyáltalán nem látszik rajta,hogy Autista!Olyan okos gyerek,majd kinövi...

Ilyenkor általában azon gondolkozom,hogy sírjak vagy nevessek,a fejem verjem a falba,vagy elkeseredjek...

Általában csak legyintek,keserűen elhúzva a számat,hogy de jó lenne ha kinőné,de még Isten sem tud akkora csodát tenni,hogy valaha is........Na mindegy...

Nem látszik rajta,de rajtam sem,hogy mekkora teher van rajtam,az autizmus miatt duplán azaz triplán..Mégis ha nem akarom,hogy szánakozzon a mondat feladója rajtam,akkor valahogy megpróbálok mindig kihátrálni a helyzetből,úgy hogy ne kelljen napestig magyarázkodnom,persze csak akkor,ha........a velem szemben álló,azt sem tudja,hogy az autizmust eszik e,vagy isszák...

Talán jobb is úgy...

Pedig egyszer úgy elmondanám,úgy elmondanám,hogy mi nyom,mi szakít meg nap mint nap,mekkora kín megélni,minden negatív pillanatot,ami a gyerekek állapotával jár..

A múlt héten a BKK egyik járatán utazva,legszívesebben üvöltöttem volna a fájdalomtól,és a környezet tudatlanságától..

Egy kedves ismerősömmel beszélgetve,szólt közbe,a társadalom ocsmány sztereotípiája,egy igen "kedvesnek tűnő"utastárs személyében,midőn a beszélgetőpartnerem az iránt érdeklődött,hogy hogyan küzdök meg nap mint nap mint szülő,lelkileg a kicsik autizmusával..??

Autisták....na igen..Persze mit hall meg az ember környezete,csakis azt a "bűvös szót",mást nem is..

Autisták,Autisták??? Csattant fel hangosan a mögöttünk ülő utastárs,majd hangosan közölte,hogy meneküljön ki merre lát,mert Autisták és mindjárt lesz itt ribillió,mert neki az a személyes tapasztalata..Autisták..és azok NEM tudnak viselkedni...

Akkor már 20 perce utaztunk,és minta módra csendben ült a két gyerek,Zalán olvasott,Levente nézelődött...

Szólni nem tudtam hirtelen..Most mi a..........van?????? Ott ültem megszégyenülve...Megszégyenülve,hogy miért kellett odáig jussunk,hogy mutogatnak ránk,már a szó (definíció) hallatán is..

Két percig nem szóltam,csak ültem..A buszon dermedt csend,mindenki a gyerekeket nézte...bár nem volt mit nézni rajtuk..

Majd feltettem jól hallhatóan a nagy kérdést??

Autisták.....És???? Gond??? Csak gyerekek,ugyan olyan gyerekek,mint bármelyik gyerek,ugyanolyan joguk van itt ülni és utazni,mint a "kedves"utastársnak........

Viszont dermedt csend.....ami dermedt is maradt........

Nem fűztem tovább a gondolatsorom,minek....de..ilyenkor úgy ORDÍTANÉK!!!!.....

Te szerencsétlen,Te tudod egyáltalán azt,hogy mi az autizmus???Tudod,hogy mi kín,gyereknek,mi kín szülőnek?? Tudod Te mit jelent,egy autista gyereket neveli,Tudod Te egyáltalán.............................................

Úgysem tudod.....hát honnan is tudnád....és legyél,legyél nagyon boldog,hogy nincs benne részed....

....De mit érnék el vele?? Úgyis csak lenéz így is a környezetem...Minket a legkönnyebb rugdosni,hisz nekünk fáj a legjobban...Bár már megtanultam azt,hogy úgy állok hozzá,hogy eggyel több vagy kevesebb,már nem számít...Ugyan már...mit nekem..Évek óta csak húzom a strigulát,bevettem már a letojom tablettát...

...De...Okádni tudnék az intoleráns környezettől,akiknek fogalmuk sincs arról,hogy mi teher,mi bánat,megélni minden napot..Milyen érzés az amikor a szemedre vetik,hogy beteges a gyerek,hogy néha az utcára is fáj kimenni,hogy az anyagi terhek miatt,megrokkansz,és csak könnyek között tudod,még a gyerekednek is,nagyon nehezen elmagyarázni,hogy nincs,nem telik,nem tudsz megvenni,még egy olcsó csokit sem,ha esetleg még pénteken vajas kenyeret szeretnél az asztalodra..Az meg még rosszabb érzés,ha ezt egy másik autista gyereknek kell elmagyaráznod..Hogy????

Pokoli nehéz a gyereknek elmagyarázni,pokoli nehéz megélni,pokoli nehéz a begyöpösödött,nagy nemzeti mindenségnek elmondani,azt ami napról napra egyre nehezebb,ezt az életet...ezt amit ma élünk itt LIVE..fogyatékossággal élő gyermekeinket nevelve...

Valahogy veszni látszik az empátia,a nagy "nemzeti" elfogadás..Ja hogy olyan soha nem is volt??

Pedig lenne olyan nemzet,ami csupa pozitív példa..Ha már mindent majmolunk..

Ehhhhhhhhhhhh.....

AUTIZMUS.....

Most mit mondjak????? Tudom..Csókolom..Olyan szép,nem látszik rajta...

..és ne verjem a fejem a falba mi,amikor ezt a bürokrácia,még hivatalosan le is írja.......

" Szomatikusan életkorának megfelelően fejlett,erős alkatú,ápolt,rendezett külsejű,szép arcú,óvodás gyermek...." (idézet Levente Bizottsági Szakértői Kontrollvizsgálati véleményéből..)

"Kedves pont pont pont!!!! " (általánosságban...)

Autista igen,és ha szép csendben ül,a szép arcával és nézelődik,ne is tessék belekötni...NEM a maga problémája...Nem ártott,nem bántott senkit,nem is tudna..Nem érti a világot,de élni szeretne,és talán egyszer megérteni is,azt.Ne tessék piszkálni,nem érdemli meg! VÉDTELEN..VÉDEKEZÉSRE KÉPTELEN..Csak egy AUTISTA GYERMEK...Aki ugyanúgy él és létezik ahogy maga/ön is,és élni is szeretne,gyerek szeretne lenni,felhőtlen gyermekorral...De maga,maga és maga miatt,akik bántják,piszkálják és akadálypályává teszik létezését,nincs erre alkalma..Nincs erre alkalma,védőháló nélkül..Szégyen...Maga egy felnőtt,ő meg egy gyerek,vagy gyerekek...Mondom,kiemelem,maga avagy ön egy felnőtt!! Miért képes ilyen ocsmányul alantas szintre leereszkedni??Jól érzi magát tőle?? Nem érti?? Ő csak egy gyerek.....

Nem érti.......nem....inkább a sztereotípiáknak hisz...

Hajrá Magyarország.......Nincs több kérdésem.....

Amúgy meg kösssssssz......"jól vagyok" éppen ugrálok örömömben....és nem mondom,hogy ez hüpp,hüpp,hüpp..Barba trükk......mert eme iromány megérkezett:

Úgyhogy most ORDÍTANÉK....

Ez volt mára a Live..Köszönöm,hogy olvastatok..