Igen-igen ideje már megírni a Világnapos postomat,rendhagyó módon,ahogy minden évben,mentségemre szolgáljon,a csúszás okán,hogy a ketyegőmmel nincs minden rendben,és orvostól-orvosig rohangálok,illetve szombat óta igen sok dolog kavarog bennem..A szombat kicsit hosszúra sikeredett a számomra,volt benne kellemes,volt benne üdvözítő,volt benne negatív és volt benne meglehetősen furcsa...

Ismertek,ami a szívemen,az a számon...így teszek most is,és nem biztos,hogy mindenkinek kellemes lesz! Előre is elnézést érte...de............

Kezdjük az elején..Az idei rendezvények meglátogatásába két fiam vonódott be,Zalán és Dániel..Zalán a délelőttből,Dániel,az estéből vette ki a részét.

A Séta..... ( délelőtt )

A rendezvényt idén is,mint mindig a Nemzetközi Cseperedő Alapítvány szervezte rendhagyó módon Budapesten,ugyanonnan és ugyanakkor..9:30 találkozó az MTA előtt,és 10:00-kor indulás..A gyülekező alatt,lufiosztás,ajándék világító kavics,traccsparti,mosolygás az ismerősökre..ja és kívánság írás a lufikra..

Zalán idén a politikusabbik vénáját hozta a kívánság tekintetében,hát ha a Jó Isten meghallgatja odafönt,és teljesíti a kérését..Akik látták,hogy mit kért,jót mosolyogtak rajta,hogy semmi szeretet,elfogadás,hit és társai,hanem egyenesen lökte,hogy:

Ezzel nem kis derültséget okozott az ottani környezetében..Én már csak legyintek ilyenkor..és mosolygok magamban..Amúgy a kérése szerintem is reális..No majd meglátjuk mit hoz a jövő...

Idén sajnos nem jött Máté és Judit,emiatt egy kicsit kesergett Zé,viszont jött a nagy haver osztálytárs Martin,és vele bandázta végig a világnapi sétát..persze mindjárt az első sorból..

Idén nagyon sokan eljöttek..Sokkal többen mint tavaly,és ez igazán üdvözítő tény..Mondjuk ahogy évről évre növekszik az esetek száma,ugrásszerűen,válik tömegdemonstrációvá a rendezvény..Ami jó dolog,mert a cél úgyis az,hogy a sok egybegyűlt ember felhívja az autizmusra a figyelmet..Mondom az AUTIZMUSRA....és nem másra...

Szóval ez az Autizmus Világnapi sétája volt Budapesten,csak szólok..és visszaemlékezve egy-két momentumra,nem kellett volna,hogy a végének egy része az egyéni üzletről,vállalkozásról szóljon..Elég sok szülőnek nem tetszett..No mindegy,mert erre még visszatérek..Sok ismerőssel találkoztam,akiknek nagyon örültünk,és jót beszélgettünk,persze találkozhattam volna többel is,de úgy gondoltam,hogy csinálok egy -két fotográfiát,amit tettem is,és nagyon köszönöm így utólag nektek,hogy ilyen sokan megosztottátok ilyen-olyan közösségi oldalakon,és vittétek hírét a Világnapnak..Annak viszont nagyon nem örültem,hogy az autizmusban résztvevő,és közösségi érdekeket képviselő prominens személyek,akiknek a szülők és szakemberek felé,maximális odafigyeléssel kéne fordulniuk,nem fordultak..Sőt keserűen hallottam sokaktól,hogy a köszönésüket sem fogadták..Per ezt a tényt magam is megtapasztaltam,és nem is tudtam mire vélni..Most sem tudom..Úgy fest,mostanság más szelek fújnak..

Visszakanyarodva..Jót korzóztunk a srácokkal..

és a séta többi résztvevőjével..

A vonulás végén,egy kis színpadi program következett..

Itt álljunk meg egy szóra...Most nem leszek igazán népszerű..és csak azért említem meg,mert egy beszéd hallatán,sokan jegyezték meg,hogy már ne is haragudjon a világ,de ők nem egy vállalkozást üdvözítő beszédet jöttek meghallgatni,és az nem is ide való..Nem erről kéne beszélni,hanem az autizmus életszagú problémáiról...pro és kontra..Milyen igaz....Milyen igaz...Sajnos idén nem hallhattunk az érintettek életét megkönnyítő,a szakemberek és szülők képzéséről szóló nagy volumenű projektekről,semmi olyanról,ami a családok számára elérhető és segítség.Idén már nem sétált velünk Temple Grandin édesanyja vagy Uta Firth,hát igen egy etap véget ért...kár érte..Isten Veled FSZK 8 pont projekt..

...de azért énekeltünk egy közöset Szalóki Ágival....jó-jó kettőt... :)

...és végül a kívánság lufik elszálltak a szélben..

Zalán reméli,hogy a kívánsága meghallgatásra talál és nem zárják be a Déli Pályaudvart........... :)

A sétát egyébként a közös nagy piknik zárta..

Kicsit keserű szájízzel jöttem el én is és Zalán is..Zalán sajnos rosszul lett..A tömeg a meleg,és egy momentum,egy volt nagy barát,akinek mostanában nagyon megváltozott a viselkedése negatív irányban..amit Zé nem nagyon tudott még feldolgozni magában..Na nem a barát eltávolodását,hanem a viselkedés anomáliát..ami szerintem is roppant visszataszító..Tegnap sajnos teliben láttuk,Szabolccsal..Nem is értem,hogy hogy tud egy gyerek ennyire kivetkőzni magából..Zalán szó szerint elmenekült miatta a séta végéről..Megdöbbentem nagyon..

Hála a Jég Büfében tudtam őt kárpótolni egy islerrel....

Nem mentünk át a Madách térre,az AOSZ programjára,hanem rohantam vele haza..Utólag is sorry érte..de nem akartam magam generálni Zé-nél egy szenzoros rohamot,azzal hogy túlterhelem...

Az este...Light it Up Blue Budapest......

Budapest by night KÉK-ben,az AOSZ tisztségviselőivel,és Danival..Nekem kánaán..hisz fotózhattam kedvemre..no és persze mint mentorszülő,csatlakoztam be az estébe.

Tehát......Idén nem a Parlament kupolája,-az okokat a Házelnöktől tessék kérdezni-,hanem a Szabadság-szobor borult kékbe éjszakára...

Amit nem győztünk csodálni..mindannyian..

Akárki akármit mond nekem sokkal jobban tetszik mint a Parlament kupolája..Olyan freedom érzés volt a látványa.

Ámuldoztunk egy jó húsz percet,majd a Light it Up Blue keretében átvillamosoztunk az EMMI-hez...ami szintén kékben ragyogott..

Sokat nem időztünk az EMMI-nél,talán csak 5 perc lehetett,mert mentünk tovább a Madách térre a Nők Kékben Fotó-kiállításra...

...ahol Komka Péter fotóiból nyílt kiállítás...

Dániel fiamnak is nagyon tetszett...

Ajánlom mindenkinek tényleg...képek..Anyákról,a hétköznapi hősökről....akik minden nap megmásszák a maguk Mt.Everest-jét...és nem mindenkinek jut oxigén...

Hosszú nap volt..a végén Dani még csinált a megfáradt csapatunkról egy közös képet...

Majd elköszöntünk és irány haza..Rám még várt egy kis fotós utómunka..Éjfél után végeztem is...

Hazafelé a Batthyány téren azért Danival megjegyeztük a Szabadság szoborra felnézve,hogy milyen jó lenne ha jövőre a Citadella is Kék-be borulna....bár mondjuk a látvány így sem volt "kutya"...... :) :)

Budapest by day - Budapest by night.....Számomra és a fiaim számára ez volt az idei világnap..Nagyon vegyes érzelmekkel..

Mindenesetre annak azért nagyon örülök,hogy vannak még emberek akiknek nem csak jó üzlet az autizmus...Vannak még emberek,akik fogadják a kis ember köszönését,bármilyen magas pozíciót töltenek be..és persze annak is,hogy nagyon sok szakember és nagyon sok család vett részt az egész országban a Világnap-i programokon..

Mert meg kell mutatni a VILÁGNAK IGEN!!!

Ez volt mára a Live..Köszönöm,hogy olvastatok..