Zalán ma egyedül jött haza az iskolából,nekem volt kötelező elfoglaltságom.Persze ez már nem az első eset,hogy egyedül közlekedik,volt már erre máskor is példa.

A szociális önállóságról fogok most írni bővebben..

Az önállóság egy autista gyermek életében nagyon fontos téma,hiszen minden szülőnek aki autizmusban érintett, avagy más sérültséggel élő gyermeket nevel,az az elsődleges célja,hogy mire felnövekszik gyermeke,részben vagy teljesen önálló legyen.Persze ez egy nagyon soktényezős dolog,hiszen az sem mindegy,hogy az a gyerek a spektrum mely részén foglal helyet. A súlyosabban érintett autistákat is meg lehet tanítani bizonyos fajta önállóságra,de az Ő állapotukban,nagyon sok dolgot figyelembe kell venni.Gondolok itt a fokozottabb szenzoros érzékenységre, a kommunikáció nagyobb sérülésére és a rugalmas gondolkodás kötöttebb egészére.Valljuk be,ahogy az állapot súlyosbodik a rugalmatlanság is evvel egyenes arányban növekszik.Nehéz dió,de az ő tanításuk sem lehetetlen,mindenesetre ne várjunk csodát az Ő esetükben,ha a realitás talaján akarunk maradni.Egy biztos,hogy a súlyosabb esetekben a VIZUÁLIS előkészítés és a folyamatos vizuális megsegítés KÖTELEZŐ,ha azt szeretnék,hogy bizonyos önállósági fokot elérjenek.

A spektrum jobbik oldalán helyet foglaló Aspergeresekkel és az enyhébb fokban érintett Autistákkal kicsit könnyebb a helyzet,bár hozzátenném,hogy erőltetni,siettetni náluk sem szabad semmilyen önállóságra ösztökélő cselekedetet,hanem minden esetben alkalmazkodni kell a gyerek tempójához,DE főleg az idegrendszeri éréshez.Ugyanis, ahhoz, hogy ne féljen önálló lenni,fejben is érettebbnek kell már lennie annak a gyermeknek.Túlzó és korai elvárásaink ne legyenek,és ez egy nagyon fontos SZABÁLY. Mindennek el fog jönni az ideje,kinél korábban,kinél később. Mentorszülői tapasztalataimból kiindulva,sajnos sokszor meg kell állapítsam magamban,hogy nagyon sok szülő,nagyon hamar akar csodát. Csakhogy itt csoda nincsen,el kell fogadnunk nekünk szülőknek azt a tényt,hogy ebben az állapotban a munka oroszlánrésze, a miénk. Nagyon sok szülő türelmetlen, holott nem szabadna,hogy az legyen,mert az a gyerek kárára válik.Tudjátok,a türelem rózsát, a munka gyakorlatot,rutint,és kitörölhetetlen tudást terem.A cél meg szerintem ez,a megbízható önállóság elérése terén.Tulajdonképpen,jól begyakorolt rutin..Ugye? Azt kell tanítsunk.Csendben megjegyzem a magasan funkcionáló Autisták és Aspergeresek esetében sem szabad elfeledkezni a vizuális megsegítésről,a vizuális folyamatábrákról.Mert náluk is bizony rend a lelke mindennek.

Ez Zalán esetében sincsen másképp...

Őszinte leszek,már tavaly is hazajöhetett volna egyedül,de akkor még akadtak problémái,mint például a kulcshasználat,amire meg kellett tanítani.Lassan TIZENKETTŐ, pontosan 10 nap múlva és komplett kész, kis-legény.

Mondjuk egy jó pár éve még,fabatkát sem adtam volna azért,ahol ma tartunk,de tavaly amikor betöltötte a 11-et, akkor elhatároztuk,hogy szép lassan Zalán tempójában minden olyan dolgot megtanítunk neki,ami egy önálló kiskamasznak szükséges,ahhoz,hogy ne csak Anya szoknyáját szorongassa.

Miután nagy közlekedés barát,így az volt az első,hogy megkérdeztük tőle,mi lenne ha néha megengednénk neki,hogy egyedül nekivágjon a tömegközlekedés óriási feladatának,amitől Zalán egyáltalán nem zárkózott el.Kicsi kora óta a fejében van egész Budapest teljes közlekedési repertoárja,térképestől,vonalastól,megállóstól,minden egyes járműtípust tekintve.Legyen az villamos,troli vagy busz,de akármi más.

Avval kezdtük,hogy kis hazánkban a külvárosban, a dunai tömböt,szépen körbe lehet utazni. Tavaly májusban,egy vasárnap délután,elhangzott a Zalán mi lenne ha most akkor kipróbálnád az a fene nagy önállóságot.Nem kellett kétszer mondani.Öltözött,felcsapta a Bkk futárt,és huss már kérte is,hogy akkor engedjük ki a folyosói rácson.Persze kapott egy telefont (az enyémet),biztos ami biztos,és utánalopóztunk csapatosan,azt lesve,hogy biztos körül néz e a zebrán,és rendben felszáll e a buszra. Csont nélkül 20 perc alatt körbebuszozta a telepet,és már csengetett is itthon a rácsnál, azt kérdezve,hogy mehet e még egy kört?

Nem láttam akadályát.

Persze ezt a vasárnapi programot többször is megismételtük,de mindig egy kicsit emeltük a tétet. Június végére,teljesen biztosan közlekedett a Szentlélek térig,és vissza,majd már nem iskolaidőben megtanultuk az iskolát is,avval a kitétellel,hogy a Szentendrei út a Bogdáni útnál TILOS,az alternatív megálló a Raktár utca hazafelé,mert oda védettebben el lehet jutni.Két kisebb zebra,egy jelzőlámpás és egy aluljáró.Magyarul nem kell nekimenni a forgalmas nagy kereszteződésnek,és a felváltva váltó lámpáknak.Nem egyszer,vagy tízszer elpróbáltuk,és teljesen megbízható módon,sima liba ment neki a közlekedés. Láttuk,hogy biztosan tudja,éppen ezért nehezítés képen kapott egy saját kulcscsomót is.

Viszont rá kellett jöjjek arra,hogy húúúú ez ám a nehéz feladat.Nyitni-zárni,úgy hogy senki sem segít...Para-para és para...már Zalánnak..

Akkor azt találtuk ki,hogy: -Figyu már Zalán,akkor Te fogod kivinni a szemetet, a leöntőbe.

Ugyanis az öt kulcsos mozzanat. Rács zár ki, Szemetes zár ki, Szemetes zár be,Rács zár be,Lakás ajtó ki. Nem tagadom,sokszor megakadt,de a türelem rózsát,a gyakorlat meg mestert terem..Egy hét alatt megszerezte a maga kis kulcs rutinját.

No akkor...újratöltve az utazás,megspékelve a lakáskulccsal,és a táborozások miatt kapott egyszerű alig okos telefonnal.

Duplázta aznap a körét,amikor kipróbálta. Odaért az iskolához,lefényképezte,hogy ott járt és jött haza. Ment a kulcs is,ment a busz is,és a telefonálás is a második körben,hogy az iskolánál van.Mert akkor nem fotó volt,hanem telefon.Mondjuk agyon nem jutalmaztam,de a Balaton szelet,csak a zsebébe ugrott a végére. Itt a SZABADSÁG volt a jutalom,kérem szépen a SZABADSÁG..A magam ura vagyok feeling.

Augusztus végén,az iskola előtt,azért még két-három alkalommal megismételte,most már tuti biztos megy,alapon.

Persze azóta már nem csak az otthon -iskola távra képes,egymaga.Máshová is (sok helyre) el tud közlekedni,mondjuk kutyástól,vagy kutya nélkül.

...Mert hogy Csipesz kutya ellátása,teljesen az Ő feladata,kivétel az állatorvos,oda azért elkíséri Betti nővére is.Illetve az esti sétáltatásba mi is beszállunk.Viszont azonkívül,minden de minden kutya körüli feladat Zalán dolga,ha esik,ha fúj.Etetés,itatás,a kutya helyének a rendben tartása,a játék,az alap engedelmes gyakorlása.Vagyis a felelek VALAKIÉRT OPUS.Idáig teljesen jól veszi az akadályokat Zé,kutya ügyben. Imádják egymást.

(fotó: www.vauvau.hu - Kiss Csanád)

Az utóbbi egy évben megtanítottuk neki az itthoni önállóságot.Nyáron kapott egy új szekrényt,sok tárolóval,fiókkal,ahová az Ő elgondolása szerint rendezhette el a ruháit.Feliratoztuk a fiókokat,mit-hol alapon,de azokat már egy hónap múlva leszedegette,mert szerinte az ciki,ha egy fiókra ki van írva,hogy GATYÁK.Úgyhogy azóta amióta új szekrénye van,amiben minden úgy van ahogy az kell,nem pakolom ki reggelente a ruháit. Kiveszi magának,és még soha nem volt arra sem példa,hogy egymáshoz nem illő dolgokat vett fel. Persze kér néha tőlünk "stílus tanácsot". A szemüvegét is maga tartja karban,rá sem kell szólni,hogy pucolja meg és este tegye el a tokjába.Meg tudja pucolni a cipőit,mert minden reggel,legyen az tiszta! A szennyesét minden nap válogatja,a megfelelő mosáshoz a megfelelőt rakja.

A szobáját felporszívózza,ráadásul igen igényesen. Sőt már volt olyan,hogy mire hazaértem az öccsével egyszer egy szombat délelőtt a piacról,meglepetés gyanánt kiporszívózta az egész lakást.Hát fenékre is ültem..Nem kicsit,nagyon. Azt mondta a porszívózás Dani reszort volt,most nincs Dani mert elköltözött ,most az Ő reszortja.Na jó ez nincs mindig így,de egy héten kétszer kiveszi a kezemből a porszívót. (Anya pihenj,Anya segíteni akarok felkiáltással.) Mostanában próbálkozik a felmosással is. Sokat nem kell tanítanom,mert azt mondta,hogy egy párszor az iskolában már szkennelte a takarító nénit..Csípem is a humoráért..A portörlés már öt éves kora óta megy briliánsan.Az mindig is a takarítás jó bulija volt a számára.

Egyéb iránt a szobájának a rendjére is vigyáz.

A konyhaművészete fejlődik. A reggelijét megcsinálja magának,megvajazza a kenyerét,na jó,el is készíti azt teljesen. Tud teát készíteni,frenetikusan jó szörpöket csinál,eligazodik a hűtőben,jajj nehogy már éhes maradjak felkiáltással. A mikróban megmelegíti az ételét,ha olyan alkalom adódik,hogy esetleg étkezési időszakban van egyedül.A kajával nincs para...No igen.

Tervezzük,hogy jövőre már ne legyen tanulószobás,kerülve a súrlódásokat  a hyperebb hangosabb osztálytársakkal,így önjáró lesz,a délutánokat illetően,de lassan itt van az az időszak,hogy Anyával ciki lesz iskolába járni,még akkor is,ha az öccsét közösen visszük..már vele. Mostanában azt mondogatja,hogy Ő csak az útitársunk,mert amúgy Máté barátjával mennek egy darabon az oskolába,mint a busztesók,és ez így van jól.

No meg azután..Közértbe jár. A sarki CBA már jól megy, a kis közért is a Piac is és a Pékség is. Simán le tudom küldeni egy 6-7 tételes bevásárló listával. Pontosan vásárol,és a visszajárót is fillérre leteszi. Soha nem vesz magának semmit,csak akkor ha megengedem. Volt már olyan,hogy csavartunk rajta egy kicsit, direkt utána telefonáltunk,hogy kellene még három féle dolog. Próbálgattuk,hogy megkeveri e a rendszert nála. De nem,nem keverte meg,sem először,sem tizedszerre. Hozta azt is amit pluszban kértünk.A közértben szeretik,mert nagyon tisztelet tudó,és beszélget az eladókkal,aminek a kommunikáció fejlődés miatt nagyon örülök. Én csak közért tréningnek hívom..

...és a lényeg............

Idén már kétszer alakult úgy,a síszünetben,és egy bónusz napon,hogy teljesen egyedül maradt itthon mondjuk reggel 8 és 16 óra között.

Hogy mit csinált??

Megreggelizett,levitte a kutyáját,tanult,ki olvasott egy könyvet, megmelegítette a mikróban az ebédjét,felporszívózta az egész lakást,port törölt,levitte a kutyáját megint,és odatette a mosógépet,mire hazaértünk....

Mondom a mosógépet..Ugye erről nem írtam még??? Ja hát igen..mert nem tudtam,hogy már azt is tudja.....

Meg tanulta,hogy az is SZABÁLY,hogy senkinek nem nyit ajtót.Ha baj van akkor telefonál azonnal.

Úgy működik,mint egy 12 éves..egy átlagos fejlődésű normál 12 éves..Na nem az agyonkényeztetett vagy az utcán lógós formációból,hanem,pont úgy mint egy dolgos családból való kiskamasz...Én mindig azt mondom,hogy olyan kis régi vágású lovagias retro gyerek ..De így van ez jól.........

Nem mondom,hogy nem kellett vért izzadva tanítani dolgokra,de az csak munka meg türelem..semmi extra.Már nekünk anyáknak,apáknak és a tesóknak..

Megéri????? Meg HÁT! De meg ám.. Sok kicsi haladás,egyszer csak nagy eredményt hoz..Szerintem ez a bejegyzés magáért beszél..

Úgyhogy ne csüggedjetek,VAN REMÉNY! Csak dolgozni kell érte! Minden szülőnek ez a célja,ahogy nekem is,az Önálló életvitel.Higgyétek el,öt éve,még álmodni sem mertem volna róla.........

Be fog érni az a gyerek..Csak ki kell várni..No para nekünk,önuralom,türelem...(ez az indián jelszó! oké?? ) Még valami..Egy dolgot ne felejtsünk el,sokszor pozitívan megerősíteni a szociális önállóság lassú felépítése során..illetve jó párszor tudatni vele és biztosítani arról,hogy MEGBÍZUNK BENNE,mert biztos meg fogja tudni csinálni.

YOU CAN DO IT !! - Legyen ez a CÉL..

Ez volt mára a Live köszönöm,hogy olvastatok..