Kezdek már lassan hozzászokni,de nem jó ez így sehogy sem..Amióta megkaptuk a diagnózisokat,ennek már több mint négy éve,azaz pontosan 53 hónapja,minden egyes áldott hónap a 22-es csapdája..Persze előtte sem volt soha fenékig tejfel az életem,valahogy rossz helyre hozott a gólya anno,vagyis dehogy is,csak a sors egyszer jobbról,másszor balról vert..Többször majdnem agyon vert..Mindig csak túléltem amióta az eszemet tudom..

Sokszor fájt,sokszor fáj,és szerintem még sokszor fájni fog...

Úgy szeretnék ordibálni néha,hogy most már aztán igazán ELÉG volt..Nyugalmat szeretnék a lelkemben,nem állandó aggódást és anyagilag legalább egy-két biztos lábon álló hónapot,hogy legalább egy kicsit regenerálódjak,fizikailag,és lélekben is..

Csak egy picikét,csak egy picit vágynék,arra ,hogy néha én is jól lakhassak,hogy a közértben ne csak sóvárogjak,hogy egy kicsit kiszakadhassak a mókuskerékből,hogy engem is meghallgassanak,ne csak én másokat..

Szép álmok...Soha álmok..Nincs éjszakák..Csatakos,rettegős reggelek...Elegem rohanás..Belebetegedtem....

Valahol olvastam egy statisztikát a szegénységgel kapcsolatban..Volt vagy hét kritérium,hét számadat..A mai Magyarországon,nyolcszázezer család.....így kezdődött...No igen...

Mi háromba is beleférünk...Súlyos anyagi problémák,napi megélhetési gondok - teljes kilátástalanság,és a súlyos adósságba csúszás......önhibán kívül.....Ehhhhh....

Nem szépítek így van..Ez van....Gyomorgörcs,gyomorfekély...az utolsó ezresem...ma odaadom a lányomnak kenyérre,tejre..és a minőségi szelektív evésre..Vagyis dehogy csak a minőségi szelektív evésre,mert súlyozni kell.a kicsik az elsők..Mi kibírjuk valahogy ötödikéig..Ja nem harmincadikáig...

Átkozott november,átkozott tél,és kora tavasz..De utálom....

Számla keringő,minden hónapban...Szeret? Nem szeret...szeret??? nem szeret!!!!!!

Hát..nagyon nem szeret....November..dupla lakbér,mert megjött az elszámolás..állítólag tartozom eggyel,nagyon nem értem mert szerintem tíz hónapot kellett feladnom az évben idáig,meg van a tíz csekkem..mégis tartozom..Ukáz van fizess,mert ha nem fizetsz,utcára mész..szó szerint ez van a levében..

Nincs annyi fizetésem mint a dupla lakbér....

November,vízóra csere,mert az az isten-verte közgyűlés megszavazta..huszonnyolcezer..

Még valami?? Csak a szokásos sallang..víz,gáz,villany,távhő..és a média ami már totál minimálra van faragva..Csak az alap Tv-k,és egy olcsó net... húsz-harminc- ötven-hatvan...meg a hetven...és a huszonnyolc...Szumma: Százötvennyolc....A fizetésem és a családi pótlék összege sem fedezi....

Apja fizetéséből az autót fizetjük,akkor is ha tizenkét éves..Nekünk nem luxus..tényleg nem..az Autizmus mellett nem...Muszáj kell,mert nélküle nur a négy fal lenne,és semmi más..Mit is még?? A gyógyszertár alsó hangon ötven ezresekben,közgyógy ide-oda...és a fejlesztőt..Neki is már tartozom vagy ötvenezerrel...Szégyen??..

Novemberben ha mindent kifizetnék,rezsit,részletet,gyógyszertárat,fejlesztőt,a plusz kiadásokat,és a sarat,akkor egy fillérünk sem maradna..

Egy forintunk sem élni..Egy forintunk sem ételre..Csak arra és semmi másra....

A huszonkettes csapdája..................

Feketén-fehéren leírtam..Nem szégyenlem...nem vagyunk léhűtők,dolgozunk becsülettel..mind a ketten...az államnak..az államért...

Igen a gyermekeink fogyatékossággal élnek...Autisták...Mindent megteszünk értük..Mindent de mindent....

Az erőnkön felül és túl.....

Tartjuk magunkat amíg lehet...Egy pontig.....

Az év tizenegyedik hónapját írjuk,és nagyon belefáradtunk ebbe az évbe...Csak szótlanul ülünk,szótlanul mosolygunk..

Sokszor nem tudom,hogy hogyan tovább...Most sem tudom......

Kössz Autizmus kiütöttél...Ötvenharmadszorra......

Ez volt mára az Autizmus Live..feketén fehéren,úgy ahogy van....Nincs mit szépíteni rajta.....

Ez itt a XXI. század.....

2016.évének novembere,a Föld nevű bolygón..Európában..Magyarországon...

Villanás egy család életéből,ahol fogyatékossággal élő gyerekeket nevelnek..

Tisztes,szegény,becsületben..............