Őszi Patrícia szavain gondolkoztam egy tavalyi képzés után szabadon...

Hogy min is??

A szabályok jelentőségén..Azon,hogy bizony a negatív viselkedési anomáliákat,igenis jobb ha kicsi korban megpróbáljuk rendbe tenni,mert....ha nem sikerül...akkor.......

"Mi lesz vele/velünk ha felnő???"

Patrícia elmondott nekünk egy példát,hogy adott volt a praxisában egy fiú,akinek auto-agresszív problémái voltak..A szülei,hogy ezt megfékezzék,mindig beültették az autóba,és autóztak vele,hogy megnyugodjon..A fiú ehhez hozzászokott,és sokszor már direkt azért viselkedett a szüleivel szemben agresszívan,hogy kiprovokálja az autózást..Teltek múltak az évek,és a szülők,mindig így orvosolták az agresszív kiborulásokat..A fiú felnőtt és egyre nehezebben lehetett kezelni...és hónap végére a család anyagi keretei is beszűkültek,így nem mindig tudtak kocsikázni menni..........

A fiún az agresszió,néha nagyon eluralkodott...

Tulajdonképpen ebben az esetben a megoldást,nem beszéltük végig,itt csak arra hívta fel a figyelmünket Patrícia,hogy bizony sokszor muszáj korlátokat szabni,kőbe-vésett szabályokat alkalmazni,és megtanítani a helyes viselkedést,mert az nem lehet,hogy a család egy egész életen keresztül a gyerek negatív viselkedésének javítgatásával,vagy elfojtásával legyen elfoglalva,és ennek alárendelve..

Gondolj csak bele,a családra nézve,ennek milyen hatásai lehetnek..

Szégyenérzet,Kirekesztődés,Beszorulás,Állandó stressz,Az emberek teljes elkerülése...Elsivárosodás,....soroljam még??? Nem akarom.....

Nem akarom mert,így belegondolva sokszor mi is ebben a cipőben járunk..és most sem éppen jó írni róla..

Végül is annyira nem áll már a csata vesztésre,az Aspit talán a 20 éve alatt,-ösztönösen-,megtanítottam viselkedni,a nagyobbik Autinál,a diagnózis hiányában,vakon,viszont keményen húztam határokat 3-4-5 éves korában,amit a mai fejemmel nem bánok,viszont bevallom,hogy Leventénél,egy kicsit elszaladt alattunk a ló,és mostanra jutottunk el oda,hogy muszáj éles határokat húzni,és megtanítani arra,hogy vannak olyan szabályok,amit semmi esetre sem lépünk át...

Most viszont van diagnózis a kezemben,és tudom,hogy az autizmus egy iszonyatosan összetett probléma,a gyerekek 70%-a zseniális elme,viszont a viselkedés egy nagyon sarkalatos probléma.

Probléma...méghozzá negatív probléma...

De...nem megijedni,kezelhető...Ha nem is könnyen,de kezelhető....Viszont azt el kell fogadni,hogy nem egyik pillanatról a másikra javítható,hanem kicsi,és alapos lépésekkel orvosolható...

Ebbe bele kell nyugodni..

Sajnos sok szülő nem hiszi el,még a szakembereknek sem,hogy egy autista gyereken a vizuális megsegítéssel mennyit tudna segíteni..Inkább szenvednek,a gyerek kiborulásai miatt,és olyan dolgokkal próbálnak meg balanszolni,ami nem mindig hasznos sőt........

Ha abbahagyod a sírást,kapsz Túró Rudit...Pénteken hallottam a buszon..A gyerkőc tán hároméves forma lehetett....Abbahagyta,megette,majd megint sírt,majd abbahagyta,megette,majd megint sírt..majd......20 perc alatt hat darab Túró Rudit evett meg az a hároméves,és nem is volt autista.....

Ismerve az enyémek kitartóságát,szerintem 12-ig meg sem állnának..

Ha......ha nem lennének szabályok....kőbe vésve...vizuálisan is.....

Tudom nehéz dió,de az autizmusban lehetetlen ultraliberálisan gyereket nevelni..

Levente olyan három éves forma lehetett,amikor megtanítottam neki...hogy ha ezt mutatom,az a NEM!

és ha tovább folytatja a helytelen cselekedetet akkor mérges vagyok...

és ácsi van...STOP!

Ez volt az a három alap kártya,amit megtanítottam neki,és alkalmaztam ha helytelenül viselkedett..A mérges kártya a mai napig a tárcámban van...

Ahogy telt az idő,és okosodott,csináltam neki folyamatábrákat,olyanokat,amiket megértett..

Például...

Vagy..itt már a telefon elvételét is kilátásba helyeztem,mert Leventét a kütyükkel lehet igazán motiválni...

Na ezt a verziót,a mai napig használom...

Szóval nem volt könnyű,egyáltalán nem volt könnyű,és sokszor most sem,a helyes irányba terelni..de lassanként eljutottunk odáig,hogy az esetek 80-85 %-ban,már elsőre lekoppan neki,hogy húúú valami nem jót cselekedett..és annak bizony,kedvenc megvonás lesz a vége...Ehhez azért kellett két év..

Hála mostanra a NEM-et kártya nélkül is megérti,bár ha azt akarom,hogy azonnal befejezze a rossz cselekvést,akkor azért jobb ha az orra alá tolom a mérgest....

Persze ilyenkor mondja is...hogy a smilie nem nevet....

Hát nem...

Mondjuk bevallom,Levivel egy kissé bajban vagyunk,mert állandóan feszegeti a határainkat...Csak azért is..

Olyan kis öntörvényű,lázadó...

Mindenesetre,onnan ahonnan indultunk,onnan már sokat javult a viselkedése..

Pont azt beszélgettük Szabival,hogy tavalyelőtt még egy Acsa-i vagy Öskü-i kiruccanást,nem biztos,hogy meg mertünk volna reszkírozni...Igaz nem mondom,hogy nem stresszeltem,a viselkedése miatt magamban..De hála nem volt vele semmi gond,amiért kellett volna..

Csak egyszer kellett kimosni a paprikát a szeméből...Megtalálta a fűszertartót...Viszont utána a közelébe sem ment....

No....

Sajnos a maradék százalék OVERLOAD...túlcsordulás..illetve az abból adódó helytelen cselekvés..Csak azt tudjuk olyankor csinálni,hogy terelünk,ingereket megszüntetünk,szeparálunk,nyugodt biztonságos környezetet teremtünk..azonnal,már amennyire lehetőség van rá...

Gondolom látjátok,mennyire nehéz az a fránya nem! De kötelező megtanítani....Mert képzeld el mi lesz,ha felnő.???.Ha felnő és 90 kiló lesz és 190 centi...és nem tudod kordában tartani.......

Belegondoltál már?????

Hidd el,meg lehet tanítani,nincs lehetetlen..csak szépen lassan türelmesen..és minden kicsike örömnek örülve....