Igazán nem onnan számítottam rá ahonnan a csapást kaptam,persze gondoltam,hogy a január,nem lesz fáklyás menet,de azt hogy rögvest így elver a január 4.-e,erre tényleg nem gondoltam..Hogy mikor dobhatták be a levelet nem tudom,és azt sem,hogy miért pont így,mert tegnap délután még nem volt a postaládában,de a tény és az információ nagyon fejbe vágott.Jobban mondva,mellbe,hátba már nem is tudom..

Számítottam rá,hogy jönnek az elszámoló számlák,félre is tettem rá,az ELMŰ-t már fel is adtam,hála 180 jó magyar forintot kellett fizessek...Megjött a víz is,egy kicsit húzósabb számla,huszon-párezer..Tudtuk,számítottunk rá,december 30.-án be is fizettem rendben..

Most meg itt ülök a romjaimon,két levéllel a kezemben,ráadásul az egyik le sem volt zárva,reggel óta telefonálok mint egy megszállott,persze közben izzadok a gasztroenterológián és rendezem a gyerekeket, már az orvos is hülyének néz..A vérnyomásom az egekben...Nyakamon a kötél...és közben kérdezem azt a magasságos mindenhatót,hogy miért most megint?? Miért dobták megint rossz helyre a leveleim,és miért pont most vette észre a szomszédbácsi,és miért nem egy hónappal ezelőtt amikor átvette őket...

Rohadt élet.......

Itt ülök két számlával a kezemben,meg a telefonnal,meg a tök ideges gyerekkel,és nem tudom melyik ujjamba harapjak éppen..Az egyik számla harmincötezer,a másik hatvanhétezer...és a dátum,december négy mind a kettőn..Az egyik az ELMŰ elszámoló,október hónapig,mert azóta végre nyolcadszori kérelem után végre havonta olvashatok le,ami nem is lenne harmincöt csak huszonegy,ha a bácsi időben szól,és nem dobja a kukába az első levelet,mondván az nem az övé..Büntetőkamat..Hála kikapcsolni nem fognak,mert védendő fogyasztó vagyok,tavalyelőtt óta,de behajtani azt viszont igen,ha nyolc napon belül nem fizetek,mert ezt legalább sikerült kikönyörögnöm..A másik levél meg egyenesen felháborító,de nem tudok mit csinálni..és az adminisztrációs hibájukkal sem tudok mit kezdeni..meg a kamatos kamattal se..Mert nem idei,nem tavalyi,hanem tavalyelőtti,amikor volt az a retek csőtörés nálunk..Azt tavaly kifizettem,bár szívtuk a fogunk,akkor azt mondták,nem tartozunk,erre dehogy nem,mert a kedves ügyintéző hölgy az elszámoló számlánkat a fiókjában,vagy mit tudom én hol felejtette..és most kapott egy ellenőrzést..Persze nem ám felhívnak októberben,hanem egyből DHK,és felszólítás..amit ugye a bácsi a drága Tóth szomszéd elfelejtett odaadni..Arra persze az öreg nem tud magyarázatot adni,hogy miért vette át..Azt hitte az övé..Telefon hegyek,nem hiszik el,hogy nem én vagyok a slendrián,van nyolc napom,ellenkező esetben behajtanak..Hiszen ez már mikori tartozás,és így is örüljek,hogy az ügyintéző hölgyike hanyagsága miatt nyertem egy teljes évet....

Majdnem mondtam valamit...Üvölteni tudnék,hogy Magyarország én ígyyyyyyy szeretlek.......

Most már tényleg nagyon elegem van..Komolyan mondom..Október óta végre letornáztam a családi hiányt,havi harmincezerre,erre most itt ülök százharminccal,és halvány lila dunsztom nincsen,hogy mihez nyúljak,hová rohanjak,mert pont most nem hiányzik nekünk a két behajtási eljárás,pusztán azért,mert a 85 éves Tóth bácsi a leveleimet egy hónapra a kredencébe tette,és jól el is felejtette,és egy fél órája vigyorogva közölte,hogy ja kedves az én memóriám már nem a régi..

Ha most nem tűnnék trehánynak a két szolgáltató szemében akár még két részletet is kapnék,de nem,mert ezt a lehetőséget az öreg általi csúszás eljátszotta...

Százharmincezer forint...Ennyi a család erre a hónapra kikalkulált teljes költségvetése,úgy,hogy a havi számláim adom fel.(feladtam december 30.-án amit csak tudtam..).plusz a gyerekek gyógyszer és táplálékkiegészítő költsége..Szombaton kifizettem Levente és Zalán magán fejlesztőjét,hisz a januárt még muszáj volt,úgy állapodtunk meg,februártól már úgysem tudjuk kifizetni,mert Szabi klasszisokkal kevesebbet keres az új helyén..de legalább délutánonként itthon van,így februártól,mi magunk fejlesztünk és tornáztatunk megint..amíg az erőnk engedi..Hétvégén meg marad az erdei terápia..sk..általam..Nincs pénz,nincs lehetőség,ha megfeszülök se..

Tudtam,hogy az idei év rohadt kemény lesz..Keményebb mint bármelyik idáig..nem számítottunk rá,hogy Szabolcsot egy hét alatt eltakarítják,más beosztásba,mert nem fér bele az imázsba,egy,két fogyatékossággal élő gyereket nevelő Apuka.( persze még van másik két nappalin tanuló,ifjú is..) Arra számítottunk,hogy kap még két-három hónap laufot,hogy legalább a telet átvészeljük viszonylagos anyagi nyugalomban...De nem így történt...

Egy biztos az új helyén jól érzi magát..legalább a lelke rendben van,és ennek pokolira örülök..Igaz a kutyája miatt,akinek a dolga úgy fest,hosszú rétestészta,nem valami rózsás a hangulata..

Igen kemény lesz ez az év,mert a nagyoknak is és a kicsiknek is vízválasztó..Diploma,érettségi,a két kicsinek nagy felülvizsgálat,és Leventénél nagyon nem mindegy a végkifejlet,a további évei tükrében..Nem mindegy,hogy mit mondanak ki rá..

És igen,bizony van jelentősége,annak a döntésnek a bizottság által,hogy ép-értelmű,vagy enyhe értelmi fogyatékossággal élő..Ha ép az értelme,van esélye...Ha nem......akkor sok sok lehetőség elszáll jó messzire..Zalánnak sem mindegy,hogy még egyszer negyedik,most nagyon úgy fest,vagy mehet ötödikbe..Mostanság nem érzi jól magát az iskolában,de erről már írtam..Sakkban tartja egy osztálytársa,és nem igazán akar senki semmit se kezdeni a problémával,bárhogy is jeleztem....és nem csak Zalánt tartja sakkban az osztályban..

Én meg lassan belebetegszem ebbe az egészbe,vagy is dehogy már rég belebetegedtem...

Minden délután frusztrációt oldok,hangulatot javítok,nevetek,csak jobb kedvük legyen..A mosolyom mögött meg sírok..éjszaka nem alszom,a strúmám tombol,lehet más gyógyszer kéne már,hormonálisan megint megborultam,de legalább az arany dolgom rendbe lett téve...a vérnyomásomról meg jobb ha nem beszélünk...

Nem tudom meddig lesz erőm...Tényleg fogy...Nem tudom,hogy nyolc nap múlva mi lesz...Jobban mondva tudom,és ettől még rosszabbul vagyok....

Meg attól is,hogy lesz ki csámcsogjon rajtunk,ilyen-olyan fórumokon,de valahogy most nem érdekel..Hisz nem kértem semmit se,csak leírtam,hogy mennyire agyonver ez az év is...De ezt az előző postban is megírtam..

Igen most nem látok kiutat,becsületesen bevallom..és pokoli módon félek..Félek attól,hogy mi lesz mondjuk két hét múlva..vagy a hónap végén..

Pedig megfogadtam,hogy csak optimistán állok mindenhez,és akkor talán meg jön az én szerencsém is,a családom szerencséje..Sutba dobom a presszimizmusom..Sokan tanácsolták...és lehet tán igazuk is van..

De......akkor most???

Hogy miért írtam le mindezt,mert ez is az AUTIZMUS LIVE,a mi hétköznapjaink,az élet adta akadály-pálya,ami jelen rombol,mint inkább épít............

Tényleg nem lenne semmi de semmi bajom,ha tudnám azt,hogy 30.-án,van még egy pár ezer forintom fizetésig,és volt mit ennünk mindig rendesen..(a változatost felejtsd el,csak annyira,hogy ne legyünk éhesek),hogy be van fizetve a rezsink.....és meg tudtam venni a gyerekek gyógyszereit és táplálék kiegészítőit,ne adj az én gyógyszereimet is...illetve ki tudnám fizetni a kicsik fejlesztését,hogy boldoguljanak majd....

Nem nagy dolgok igaz????

Nem.....csak egy átlagélet,egy szerény átlag kis-pogári,semmi más...

Szép álmok......

Ehelyett most itt ülök,egy rakat ganéval a nyakamban,és azon gondolkozom,hogy százharmincezer az üdvözségem...Komolyan mondom,én tényleg mindent,de mindent megteszek a kicsikért,és a nagyokért is egyaránt..de legyen az bárki ismerős,vagy barát,aki segítséget kér..Sose mondtam senkinek nemet...és mégis minden egyes áldott nap mostanában azon gondolkozom,hogy miért ver ennyire a sorsom..Mit nem csinálok jól??

Miért vagyok ekkora lúzer???

Azért mert felvállalom,mert elmondom??? Nem tudom...

Egyet tudok..sokáig már nem lesz erőm......mert ez csak egy orosz rulett...egy keserű "élet".....