Hazajöttem,kivonszoltam magam a konyhába,befűszereztem az utolsó csirkét,betoltam a sütőbe,és elgondolkoztam a magam mögött tudott,elcseszett napon...

Ma nagyon sok munkám volt,csak kapkodtam a levegőt,és mellette nyomasztottak a család intézni való dolgai..Egész délelőtt csak járt az agyam,hogy hogy oldom meg az előttem lévő másfél hetet..de nem jutottam előbbre..Egyre jobban nyomasztanak az anyagi problémák,és Szabolcs dolga,szomorúan nézem azt a kilátástalan küzdelmet,amit folytat azért,hogy becsületes,megfizetett munkát találjon magának...Munkát,aminek nagy ára van..

Soha nem csináltam ilyet,osztottam szoroztam,és más kiutat nem látva,döntöttem tegnap éjjel..Összeszedtem hozzá a hivatalos papírokat,és amikor ma kiszaladtam az Önkormányzathoz a lakás dolgát intézni,bementem a Postára,és megpróbáltam megigényelni,az akciós FHB-Posta hitelt..A jövedelmem rendben,minden papír rendben,az igényelt összeg nem nagy,270 eft,amiből 120-at az adósságom rendezésére fordítottam volna,a lukra amit kilátástalanul csak tömögetek,20 e ft-t élelmezésre fordítottam volna,mert ma levettem a kártyámról az utolsó tízest...130 eft-t meg meglepetés gyanánt oda adtam volna Apjának,hogy:

Figyelj öreg,lehet,hogy fenékbe billegetsz,de én máshogy nem tudok neked segíteni,itt van ez a pénz,menj el amíg itthon vagy és tedd le a C jogosítványt,legalább az legyen meg,hátha avval jobban boldogulsz a munkakeresésben..Nekem semmi másom nincs amit adhatnék..csak ez..

Mertem mindezt megtenni azért,mert már egy nagy ingatlan iroda is foglalkozik,a közös lakás-örökség eladásával,talán a helyzet reménytelibb,nagyon bízom benne,így ha az összeg a rendelkezésemre áll majd,persze ne valami horribilist képzeljetek,akkor van lehetőség,minimális kamattal visszafizetni a hitelösszeget..

Egy hete ezen gondolkozom...állandóan..Nézem azt,hogy a párom lassan tönkremegy ebben az igaztalan helyzetben..és nem tudom elviselni én sem,hogy a gyerekek miatt mérnek ránk,ilyen mérhetetlenül nagy büntetést..Csak azért mert fogyatékkal élnek...

Szóval kiszaladtam intézni a hivatalost,és közben a Postán beadtam a papírjaim az előzetes hitelképesség vizsgálathoz,és a KHR ellenőrzéshez...Az ügyintéző hölggyel abban állapodtunk meg,hogy mire az Önkormányzattól visszaérek,kész is lesz a bírálat,és a további dolgokat,akkor megbeszéljük..

Rohantam,Rohantam szó szerint..Végig azon gondolkoztam,hogy nem leszek megdicsérve,de legalább okozok némi örömöt..Legalább tudok adni némi esélyt...A rossz érzéseimet valahogy elnyomta a jó..Kifizetem az adósságaim,mosolyt varázsolok a férjem arcára,és a maradékból meg a nálam lévő reszliből kihúzzuk az előttünk álló másfél hetet..

Az Önkormányzatnál hamar végeztem,holnap mehetek vissza beadni a még pluszban kért iratpótlást..Keserű szájízzel jöttem el,mert megint csak magyarázkodnom kellett a kicsik Autizmusa miatt...Megint olyan emberrel álltam szemben akinek lózugja sem volt az Autizmusról,nekem is szegezte a kérdést,hogy tessék már mondani az valami fertőző betegség...

Ma volt az első alkalom életemben,hogy nem voltam hajlandó a nulláról felépítve magyarázkodni..Nem! Elég volt..De most nem is vagyok abban a passzban...Csak annyit böktem oda,hogy súlyosnak súlyos,de legalább nem fertőző...tessék elhinni...Holnap hozom a papírokat,abban minden le lesz írva...

Akkor még bíztam,hogy a Jó Isten megsegít...

De nem segített...

A postán behívtak egy szobába,és tárgyilagosan kimérten közölték velem,hogy hitelképtelen vagyok,még kétszázezer forintra is..

Nem,nem a KHR,nem dehogy...kicsi a jövedelem,sok a gyerek..De nyugodjon meg,ha húszezerrel több lenne a pénze,akár a kétszázezret megkaphatná....Gondolom a hölgy látta rajtam,hogy iszonyatosan nagy béke töltött el,és teljesen megnyugodtam...

Csendben megjegyeztem,a szórólapon nem ez van..Na jah,de azt a gyermektelenek számára kalkulálták...Maguknál sok a gyerek,megértette??...

Meg...Megértettem....

Leforrázva jöttem el...Hitelképtelen vagyok..legalább ezt is megtudtam..Nincs ezen mit szépíteni...

Siettem vissza,a munkába,és egyre jobban nyomasztottak a terhek...Nyomasztanak...nem múltak el....hogy is van???

"Itt ül a teher a nyakamon........." dúdoltam magamban,keserűen...

Hát így......

Gépiesen végeztem a további munkám,sietősen mentem a kicsikért,Szabinak csak tőmondatokban válaszoltam,kényszerűen mosolyogtam a gyógypedagógusra...Hazahoztuk a kicsit...Kibotorkáltam a konyhába,betoltam az utolsó csirkét a sütőbe,legalább a család had egyen két napig...Közben próbáltam Szabinak egy lehetőséget kiaknázni állás ügyben,amiről kiderült,hogy tegnap elúszott végérvényesen...Még egy pofon..Na mindegy...Odaadtam a lányomnak az utolsó tizest,és leküldtem a közértbe...

Gépiesen,robot módra kedvetlenül...

Közben támasztottam az asztalt,magamba szívtam a sülő csirke illatát..az utolsóét....és gondolkoztam,az elcseszett napomon....

Hitelképtelen vagyok,kevés a pénz sok a gyerek....Nem okoztam örömöt,nem tömtem be a lukakat..nem tudom etetni a családomat....és akkor sem fertőző az AUTIZMUS,ami az osztályrészemül marad,élethosszig...holnap megint bizonyíthatom,a bürokráciának...

Magyarország én íggggy szeretlek!

No comment..ez a real life...az Autizmus Live...Kilátások??? Ugyan már........................

(A nap Non plus ultrája: Szabolcsnak csörög este hatkor a telefonja..Keresi a munkahelye Humán Szolgálata..hogy lenne két jegy a kisfiúknak az Operett Színházba...Csendben megköszönte,és tájékoztatta a hölgyet,hogy a fiúk autizmussal élnek,és aligha lehetne elvinni őket az előadásra..Kínos csend a vonal túl oldalán,és a még kínosabb kérdés?? A Humán,miért nincs arról tájékoztatva,hogy autista gyerekeket nevel??No igen ez jó kérdés..nagyon jó kérdés...de nem Szabolcsnak kellett volna jeleznie..Ő ezt megtette nem is egyszer,valahol elakadhatott az információ..Keserű igen,ez így most még jobban..A beszélgetés végén,csak annyit mondott Szabolcs a hölgynek,hogy a gyerekek ügyében,az igazolások,benne vannak a személyi anyagában....Mindig is benne voltak...No comment..)