Azt tudtuk, hogy nem lesz kis meccs, attól függetlenül, hogy hol történt Levente altatásos fogászati műtétje. Minden platformon nagy műtétnek minősült fogászati szempontból. Szóval a két óra altatás, 5 fog kihúzása, 5 tömése és gyökérkezelése, plusz az egyéb kezelések, igen csak megterhelőek egy 12 éves gyerekre nézve. Nem csak a beavatkozás a nehéz, hanem a műtét utáni rehab is. Nálunk sincs ez másképp.

Az első 24 óra, rettenetesen nehéz volt. Már a műtét előtti napok kánikulája is nagyon megviselte Leventét, nem igazán tolerálta a tartós hőséget, a forró panel lakást. Nekünk itthon nincs klímánk, a ventilátor meg nem vitte 33 C alá a hőmérsékletet a szobájában. Nagyon rosszul aludt éjjelente, vagy inkább alig. Ehhez hozzájárult a stressz is, mert bár tudta, hogy nem a Kórházba megyünk, attól még félt a műtéti szituációtól. Bár készültünk képekkel, minden vizuális támogatási eszközt bevetve, de most valahogy nem tudott rá koncentrálni megfelelő módon. A műtét előtt most a nem ivás volt a legnehezebb, ez tény. Hajnali 4-kor keltettem, négy deci folyadékot ivott, majd visszaaltattam. Reggel 6-kor persze, hogy szomjasan ébredt, a szobájában 31 fok volt. Mindegy, valahogy túllendültünk rajta, meg a műtéten is. 

Szóval a magán egészségügyi ellátásban, kissé, vagyis hát hogy is fogalmazzak, szélesebb a paletta az altatószereket tekintve, erről beszélgettem is Rácz doktornővel, sokkal jobban és korszerűbben lehet egyénre szabni, az altatást. Levi esetében is ez történt. Kétszer kapott hányáscsillapítót is, megelőzve a korábbi műtétek esetében előforduló, altatási szövődményt. De a hőhullám akkor sem volt a barátunk, altatás és műtét, ide-oda. 

Nehéz volt elhagyni a klimatizált rendelőt. 

Fél kettő fele értünk haza, azonnal meg is itattuk, nagyon vigyázva arra, hogy félre ne nyeljen, aztán amikor már jelezte, hogy most már nagyon fáj a műtét helye, Cataflamot kapott. Sajnos nála, semmilyen más fájdalomcsillapító nem hatásos. Mindig mondom, hogy: " az autizmusa miatt, a receptorai fordítva vannak bekötve..", de ezen már réges-rég átlendültünk, és mindig azt nézzük neki mi a jó. 

A Cataflam mellett a seb jegelést is elkezdtük, orvosi utasításra, a húzás után tényleg az a legjobb, és biztos, hogy használt, mert hathatósan kellett jelezni, hogy a végtelenségig nem lehet jegelődni. Délután lezuhanyoztuk Szabival, mert bírhatatlan volt a kánikula, sajnos hozzánk délután tűz be a nap, kicsit felfrissült és fél órára el is szunyókált. Az ivással nem volt gond, de miután kapott egy csomó gyógyszert, rá kellett venni estefelé az evésre is. Ez nagyon nehéz volt, mert erre egyáltalán nem volt hajlandó, és mivel Levente szélsőségesen szelektív evő így most mi is meg voltunk lőve, hogy egyáltalán mit. Végül 2 szelet párizsit tudtunk kisujj körömnyi méretre felvágva háromnegyed óra alatt  Gyetvai Benji, távsegítségével, aki messengeren írt, és Levi hála a jó égnek hallgatott rá, mindenben. 

Benjiről tudni kell, hogy Levi harmadik osztályos korában volt az Egymi iskolában Levente, gyógypedagógiai asszisztense, és Levi nagyon megszerette. Hihetetlen empátiával, nagyon kedvesen, mégis határozott fellépéssel tudott foglalkozni, akármilyen sérültségű autista gyerekkel. Tényleg ért a nyelvükön. Közkincs lenne, és ez nem túlzás. Megoldotta a megoldhatatlant is, mindig az iskolában. De ugye tudjuk nagyon sokan, hogy mennyit keres egy gyógypedagógiai asszisztens, egy állami EGYMI iskolában. Úgyhogy tanult még, és Dentálhigiénikus és fogászati asszisztens lett. Fogászati magánellátásban dolgozik. Benji a mentsváram a REHAB-ban, rengeteg kérdésem volt az első este, és Ő mindre türelmesen válaszolt. Leventének meg a rövid, tőmondatos műtét utáni  "utasításokat" küldte, auti.spec, mert most nem mi a szülei voltunk a hitelesek, hanem Benji a távolból. Ráadásul szombaton jött sebet nézni, vizitálni, a fogmosást elindítani, lelket önteni. Örök hála érte, de tényleg.

Visszakanyarodva, az első éjszaka nagyon nehéz volt. Éjfél volt mire elaludt, óránként ébredt. Hála itatni lehetett, de fájt, húzódott a szájában mindent úgyhogy  ébredés után 5 perc jegelés, majd megint szendergés, plusz hajnali háromkor fájdalomcsillapító, és ez így ment reggel nyolcig. Akkor rohantam a patikába, az antibiotikumért, (Dalacin) mert pénteken a Semmelweis Nap révén, nem volt nyitva. Utána jött itthon, a nem akarok fogat mosni, nem akarok enni, tulajdonképpen semmit se akarok, és hagyjatok békén opus, csak a jeget ide de azonnal kérés. Ohh persze.. Szóval azért az nem úgy van ám. Benji megint segített távból, úgyhogy volt fogmosás, sebkezelés, és evés is, ami a gyógyszerek miatt, és a felépülés miatt elengedhetetlen.

Két óra alatt legyűrte, a kenyérfalatkákat, úgyhogy nagy hurrá. Ez is valami. A szombati kánikulát nagyon nehezen tűrte, hőemelkedése lett, de ez egy ekkora műtét után, nem csoda. A déli ebéd is kimaradt, és szegénykém csak pihegett. De délután jött Benji és csodát tett.

Sebet nézett, fogat mostunk együtt, a lehetséges fogpótlásról beszéltünk, a sebkezelést megbeszéltük, azt, hogy mire figyeljünk egy pár napig, elmondta Levinek, hogy ennie kell, hogy napi 3-4 alkalommal fogat mosnia, és nem szabad birizgálni a nyelvével a sebeket, mert nem fog rendesen gyógyulni. Javasolta a Gengi Gélt, meg egy másik Öblögetőt, mint a mostani, illetve megbeszéltük, hogy jövőben, jobb lenne, ha elektromos fogkefével való fogmosásra, rávennénk Leventét, valahogy, mert az a leghatékonyabb, fogtisztítási mód. Ebben tényleg igaza van, csak ugye Levente autizmusa, most ebben jó nagy gát. Úgyhogy a közös tanulásba, be kell vonnunk Zalánt is. Zalán lesz az előőrs, ez mindig működik.

Vasárnap már nem volt hőemelkedése, viszont az evést tovább kellett turbózni, mert kétszer fél szelet párizsis kenyér, nagyon karcsú, főleg az antibiotikum miatt. Sajnos az mindig kicsinálja a gyomrát. Pici kora óta, mindig az utókezelés a gond. Főleg az emésztés miatt, jobban mondva a fentartható emésztés miatt. Amúgy ez nagyon sok autista gyerek esetében gond, a probléma nem egyedi. Úgyhogy vasárnap kitalálta, hogy főzzek spagettit. Főztem, csakhogy sajttal most nem lehet mert tejtermék, így marad az üresen, egy centis darabkákra vágva. Egy élmény amúgy. A lényeg, hogy a napi három evést kipipáltuk. Több nem megy, nem hajlandó rá.

Vasárnap még a fekvésé volt a főszerep. Mondjuk nem is csodálom, atom 34 fok volt a lakásban, a fontot csak néztük az ország szélén a neten, és rimánkodtunk, hogy gyere már közelebb, légyszi, légyszi.

A rutin vasárnap beállt. Reggel kelés, fogmosás, evés , gyógyszerek ,fogmosás, szabad foglalkozás, most éppen az Animal Planet és a Fishing and Hunting minden mennyiségben. Programozza a tavasszal kapott kis robotját, majd ebéd, gyógyszerek, fogmosás, öblögetés pluszban, szabadfoglalkozás, programozás, zeneszerkesztés, és Spektrum, vagy ahol kamionos dokumentum filmek mennek. Öblögetés, vacsora, fogmosás, esti rutin plusz gyógyszerek, elalvás előtt fogmosás...Mondjuk a napból öt órát visz el az evés, lassan komótosan, ahogy kell. A hajam lehullik ,de ez van, fő a rugalmasság...szoktam volt mondani.

A hétfő meg a kedd ugyanez, annyi kitétellel, hogy most már jön megy, hétfőn a kertjében is segédkezett este, bár tegnap a szél miatt, nem nagyon akart kimenni este. Ma már hűsölt kint, délelőtt.

Viszont ma vettem észre, hogy a szemfogai mellett begyulladt az ínye, úgyhogy rohanás megint a patikába, Gengi gél spray formában, mert úgy végig lehet locsogtatni az ínyét. Nem emberbarát áron van, megjegyzem, Plus Béres C-200, ha kell felmegyünk 1000 mg-ig is, mert a Béresét beveszi, de csak a 200-ast. Este jön Benji, az elektromos fogkefét tanítani, akkor megkérem nézze meg mi a helyzet, ha nagy gáz, akkor sos kérek holnap kontroll időpontot, mert hétfőn mennénk Zala megyébe egy hétre, Homokkomáromba. (Zsigárdi Erdei lak)

Az idei, remélem eljutunk Zala megyei nyaralás, abszolút fapados lesz. Minden téren. Ráadásul 5 kilométerre van a civilizáció. Ez jó, ez jó, de most a jelen helyzetben, hát nem is tudom. Amikor február elején foglaltuk, (Szép kártya nur, azóta is fizetem vissza a Vízműveknek, havi részletekben.) szó sem volt még a műtétről. Ráadásul, most anyagilag most totál nullán állunk, mert az utókezelést nem számoltuk bele.  Úgyhogy maximum a szemlegeltetés fér bele az idei nyárba. Nézzük a Zalai dombokat, és sétáltatjuk Roy-t. Leventének egy kérése lett volna, mint bátorság kérés, hogy szeretne egy pár megállónyit az ÖBB-vel vasutazni Ausztriában. Valahol a határ mellett, az ÖBB a lényeg. Most nagyon rákattant a vonatokra. Eljött ez is. Az autista gyerekek egy része, óriás vasút barát. Levente is az lett. Két éve szeretne ÖBB vasúttal utazni, most meg ez volt a műtétért bátorság kérés. Sajnos azt nem igazán érti meg, hogy az utókezelés, most mindent vitt. Úgyhogy most az van, hogy egy tank üzemanyag, és csak az ennivaló. Szó szerint semmi más. Ha meg baj van, irány haza. Mondjuk a lelkének jót tett volna ha....., mert nagyon bátor volt, és becsületesen állta a sarat, és azóta is állja. 

Szóval most így állunk a rehabbal...... 

Én öt napja a Levente kuckóban  a földön kempingezek éjjelente, úgy fest a héten így is marad, mert Levente ehhez ragaszkodik. Mostanra az összes csontom fáj. Sokat, nagyon sokat sátoroztam gyermekkoromban, de azóta megrágtak az évek, és fizikailag leírt az autizmus, és annak összes körítése. Kicsinálta szívemet a hőhullám, és a műtét körüli stressz. Most nekem is jó lenne egy kicsit könnyedebb pár nap. Nekem is kéne egy kis REHAB. :) 

No mindegy ez a sorsom, húzom...............nulla-huszonnégyben.