Mindenkitől elnézést kérek,tényleg nagyon írtam már arról,hogy hogyan mennek felénk a dolgok,őszinte leszek egy kicsit átalakult a munkáink miatt az életünk,hajrá civil szféra,és ez által,a kicsik logisztikája is későbbre tolódott,sokkal többet vagyok egyedül,minden délután nyakamba szakad a háztartás,a másnapi iskolai dolgok előkészítése.Betti is és Szabi is későn jön,és mire mindennel kész vagyok,és leülnék egy kicsit a cyber világ elé,addigra este van és erőm sincs írni.........

Pedig lenne miről...

Téma van a fejemben ezer..

A mentormunkám ugyanúgy végzem,hála a gyerekek kezdenek belerázódni a közoktatásba,avagy a magánoktatásba,így a napi négy-öt megkeresés,kettő-háromra csökkent és más irányba súlyozódnak el a dolgok..Fogok még erről is írni,csak érjem utol magam...

No szóval csapjunk a lecsóba..

Szabi is meg én is magunk mögött hagytunk nagyon kemény éveket a közszférában,már nem szolgálunk és védünk,berántottuk magunk után az ajtót,ezernyi felejthetetlen fájó tüskével a lelkünkben.Egy dolgot megfogadtunk,nem akarunk és nem fogunk hátra nézni..Bevallom becsülettel engem az utolsó három év,lelkileg teljesen tönkretett..Volna mit mesélnem róla..De nem fogok..Vagyis megtettem a betegállományom alatt,az engem, egy múltban ért és a mai napi kísértő Poszttraumás stressz,terápiás kezelése során,a munkahelyi pszichológusnak..

Ő is azt javasolta,rántsam be magam után az ajtót úgy,hogy vissza se nézzek..mert különben rámegyek,az egészségem és mindenem...

Augusztus 15.-én visszajöttem GYES-re..Ami a mi esetünkben biztos anyagi lejtő,a nulláról a mínusz 100. emeletig..Azért nem írtam róla,mert azóta foggal körömmel megpróbálunk a felszínen maradni..kevés sikerrel..Szabolcs sem járt jól.Már a negyedik Trans céget tapossa,két esetben átverték,de rendesen..Nem jelentették be,igen ezt jól olvassátok..A kamionos álláshirdetések fele hazugság..a negyede sem igaz annak amivel sofőröket próbálnak toborozni.Egy cégnél túlhajtották..Hajnali háromra járt este 9-kor még rakodott..nem is merem leírni mikorra ért haza..Őszintén leírom legyen itt,napi 16 óra munkával,azaz egy héten 80 óra meló havi 190-200 e ft-ért A másfélszereséért hívták a céghez,csak éppen a bérkifizetésnél az összeg lesoványodott..Elege lett.Egy hónapig nem talált korrekt céget vagy vállalkozót,vagyis igen,de tőlünk 80 kilométerre..Egy hete elhelyezkedett..Kicsi cég három kamion..itt ott kilóg a lóláb a technikával,de pokoli emberséges a főnök..A kamionos szakma a béka feneke alatt van..mind morálisan,mind mindenhogy.A sofőröket szigorúan a minimumbéren jelentik be,és és ahogy egy két munkaadó nyilatkozott,a többit megpróbálják kiszürkíteni..Vicc..Semmi de semmi megbecsültsége nincs a belföldi kamionos szakmának..Ezt rengeteg sofőr elmondta és mind öreg sofőrök a nyugdíj előtt..Akinek esze volt már rég elpattant az országból..Aki itt maradt,az survivor..de szó szerint..

Nem akartam elhinni,de komolyan így van..Tapasztaljuk..

Szóval kemény..Sokat próbált évek vannak a hátunk mögött,de ez még nekünk is pofára esés volt..Szabi se ment el nemzetközi viszonylatba.Levente miatt nem akar.Igaz más kérdés,hogy munka mellett én sem sokáig bírnám fizikailag egyedül az itthoni autizmus live-ot..Levente nem egyszerű eset,Zalán meg rengeteg időmet viszi el,az itthoni tanulás terén,mert ő vinni akarja valamire..Jövőt szeretne,szakmát szeretne,élethivatást erdészként,és ebben kutya kötelességem az utolsó leheletemig támogatni,egyengetni az útját..Neki meg van minden esélye integrálódni 100%-ig a társadalomba.Esélye van az önálló életre..Leventét meg úgy kell a továbbiakban fejlesztenem és nevelnem,hogy képes legyen az önellátásra,tudásához mérten jól tanuljon,és ha másban nem is de a szuper-képessége mentén piacképes szakmája legyen..Bevallom őszintén a hétköznapok nagyon nehezek,mert rengeteget vagyok egyedül..Nincs segítségem..Nagyon nehéz sokszor hatfelé szakadni..és duplikálni sem tudom magam..

Pokoli nehéz volt az utóbbi két hónap.Útkeresés..pofára esés,útkeresés..állásinterjúk tömkelege,ami kész átverés..Pénztelenség,kaparás a felszínen maradás érdekében..de legalább nyugodtabban hagytam mögöttem napokat..Nem nyomasztott a CÉG mindennapos terhe..Nem kellett félnem a munkahelyi terrortól, a gyakori verbális abúzustól,azért,hogy befogassák a számat,mert úristen mi lesz ha csorba esik az aranymázon..és nem kellett találkoznom nap mint nap a kivételezett neked mindent szabad "Szilvikével"..akinek még a törvényt sem kell betartania..

Komolyan mondom jól éreztem magam,jól,még akkor is,ha kaparni kellett a létért..Most nyugodt  lélekkel,sakkoztam át a havi büdzsét.

Útkeresés igen....0-24 órában..

Sokan írtak nekem az utóbbi időben,hogy örülnek annak,hogy jobban megy a sorunk..Nem tudom honnan vették,nem megy jobban csak egy kicsit nyugodtabb lelkileg...Nincs kérek engedélyt,parancs értettem,50 ezer bírság nélkül be ne gyere,nincs utasítom,tegnapra kell,nem mehetsz haza..és sorolhatnám jó sokáig...

De.......................nem teszem......

A lényeg,hogy élünk és próbálkozunk életben maradni...

Október elseje óta van munkám..Részmunkaidő..Állami cég..Csak köszönni tudom a lehetőséget.hogy ott lehetek..A munkám sokrétű,tanulnom kell,nagyon sokat,más területről érkeztem..Törekszem,hogy minél hamarabb menjen..Kedves emberek között dolgozom,sokrétű társaságban..Itt nincsenek fa-arcok..Viszont vannak mosolyok..A munkakörülményeim olyanok amiről álmodni sem mertem,még a legtitkosabb álmaimban sem..Végre KI TUDOM NYÚJTANI A LÁBAM AZ ASZTAL ALATT .Pörgősebb munka,és fel is állhatok,ha már macskásodnának a végtagjaim.Önálló lehetek a munkámban..Igaz a pénz az nem álomfizetés,de nettó 40%-al több mit a CÉG-nél.Konkrétan majd november 8.-án fogom meglátni..

Merek végre egy picit előre nézni..na nem anyagi értelemben,csak inkább lélekben,és ez erősít mint embert..Az utóbbi idők krónikus fáradságából,a lélek fáradtság faktor már javuló tendenciát mutat.Fizikailag még nagyon össze kell szedjem magam.Ez az igazság..

Lelkileg gyógyulunk már,ez a lényeg...

A többi meg lassan,lassan...........

Ez volt mára az Autizmus Live...Köszönöm,hogy olvastatok...