Azt hiszem életem egyik legbátrabb cselekedetét pénteken,délután kettő óra után vittem véghez,cinkostársammal,had fogalmazzak így,hiszen Szabolccsal az itthoni hajót együtt toljuk.Igen,bátran behúztam magunk mögött az ajtó,hátrahagyva az édes négyest,és megszöktünk egy kicsit az Autizmus elől..

Előző nap még a Terézanyu Gála alatt is folyamatosan azon pörögtem magamban,hogy merjem e,vagy ne merjem,vagy hülye vagyok én,vagy nem vagyok az..Vagy most mi van??Néztem a Gála közben a mellettem példaértékűen csendben ülő fiamat,hogy ejj no már,normális vagyok én,hogy az öccsével együtt két és fél napra otthon hagyom őket a nagy testvéreikre..Jó..Dani Huszonkettő,de Aspergeres..Oké,Oké komoly felelősségteljes fiatalember,de mostanában a szenzorait gyakran túllövik az öccsei..Vajon,hogy fogja bírni,mert ha nem bírja akkor Bettire marad mind a kettő,aki ugyan Húsz meg vérprofi az autista testvérei ellátásában,-nem is értem miért nem ment a Bárczira- de tudom,ismerem,hogy sok lesz neki a teher..ha a bátyja nem száll be..

Ültem,és csak csendesen hallgattam az ólomnehézségű írásokat,mind megviselte a lelkem,közben meg folyamatosan azon törtem a fejem,hogy meg merjem e lépni..Tulajdonképpen minden történet BÁTORSÁGGAL ért véget..Bátran írták meg,bátor nők,bensőségük legkeményebb titkait..Mertek...

Akkor nekem is mernem kell !!

..Nem lehetek gyáva nyúl,hisz két hónapja tervezzük,óramű pontossággal számoljuk.Rimánkodunk a Jó Atya Istentől,az Orion legénységén át az Ufókon keresztül mindenkinek,hogy csak nehogy közbejöjjön valami,mert két és fél nap igazi kettesben szabadság várna ránk..Soha sehol nem voltunk kettesben,másfél óránál tovább..

Néztem Zalánt mellettem,hát hogyan hagyhatnám magára az öccsével együtt egy fél napra is??Nem is tudom mi az magára hagyni,mert nekünk családi segítségünk sosem volt,olyan meg főleg nem,aki könnyelműen azt mondta volna...Menjetek,pihenjetek !!...Álmodik a nyomor,meg vele én is..

Néztem Zalánt és hallgattam..Hallgattam,és értettem,nem csak befogadtam..Értettem,és megértettem,hogy ez egy BÁTOR csapat,egy BÁTOR közösség,és ha talán én is BÁTOR leszek,talán tartozhatok közéjük..Akkor igen-igen,holnap meg fogom mutatni,hogy ÉN a Bátor NŐ,tutira magam mögött merem hagyni az Autizmust..

Csak egy kicsikét....

Azt az Autizmust,ami a tudtom nélkül  huszonkét éve a társam,a tudtommal pont öt éve..triplán is..Az Autizmust,ami felőrölte mára,a testem,lelkem,munkám,egészségem,emberi kapcsolataim..Nem csak az enyémet a férjemét is.Azt az Autizmust,ami csak hogy nem földönfutóvá tett,a perifériára szorított,és azt,amibe minden éjjel belehalok kicsit.Azt az Autizmust,ami megtanított másképp és másként gondolkozni,hogy el kell fogadjam a Világot most,olyannak amilyen.Azt az Autizmust,ami miatt minden nap potyognak a könnyeim,ha a gyermekeimre nézek,és csak teszem és teszem föl magamnak a kérdést,hogy MIÉRT?? Miért éppen velünk?? Azt az Autizmust,ahol nincs jövőkép,ami miatt az állandó félsz az úr Bennünk..Azt az Autizmust................

Ültem,hallgattam,sokszor remegtem,sokszor a fiam fejét simogattam,és hallgattam,meg hallgattam,és lassan kezdtem bátornak érezni magam,és pokoli hálásnak,hogy ebben a közösségben ülhetek..

Mormoltam magamban,Dóri,veled van az ERŐ..Dóri veled van az ERŐ..Merd meglépni...

Mormogtam magamban,és azon gondolkoztam,hogy még szerdán is,és csütörtök kora délután is mondtam a férjemnek,hogy ááá,én nem megyek,hát nem merek elmenni két és fél napra,én nem merem itthon hagyni Őket..Az autizmus,nem egy zsenge játszma,az autizmus egy vér kemény meccs..

A férjem is kételkedett erősen,ebben biztos vagyok.Szabolcs egy szótlan ember,ez ügyben nehéz szóra bírni..

De itt erős nők ülnek körülöttem,hát nem lóghatok ki..nem lehetek GYÁVA...

Meg kell tennem,magamért,a férjemért...a lelkünkért...azért,hogy két és fél napra ne csak a gondjainkat kergessük minduntalan..

Hálás vagyok igen..Hálás Rácz Zsuzsának,Tóth-Zsiga Borinak és az egész Terézanyu közösségnek,még akkor is ha lélekben,két órára a pokolban is jártam,nagyon sokadszorra,de erőt kaptam ahhoz,hogy merjek BÁTOR lenni...

...és ha egy kicsit is,de magam mögött hagyni az Autizmust.... (Nélkületek nem ment volna!)

képforrás:http://www.terezanyu.hu/