Azt hiszem életem egyik legbátrabb cselekedetét pénteken,délután kettő óra után vittem véghez,cinkostársammal,had fogalmazzak így,hiszen Szabolccsal az itthoni hajót együtt toljuk.Igen,bátran behúztam magunk mögött az ajtó,hátrahagyva az édes négyest,és megszöktünk egy kicsit az Autizmus…
Hajnal kelés,álmos reggel,napi rutin..Kávé nyista..jó nélküle..
(Telefont néz,blogot néz..OTP oldalt néz..gyök szívinfarktus..tartós remegés...rosszul vagyok de nagyon,Szabi segíts...)
Hideg zuhany..újraolvas..NEM lát rosszul...MI A FRANC VAN???
35.401..Harmincötezer-négyszázegy..jó magyar forint…
Most már kezdem nagyon utálni,hogy mindenki csak lapít mint félős nyuszi a fűben,és senki nem emeli szavát hathatósan azért,hogy bizony a Fogyatékossággal élők ellátása a CIVIL szféra nélkül,bizony nagyon gyorsan összedőlne.
Szó mi szó,sajnos ez így van..Igaz ez nem MÉDIA szenzáció,az majd akkor…