Szóval az úgy volt,hogy már két hónapja terveztük,vagyis hát Apja,mert én csak a gondolattal játszottam,hogy hú,meg ha,meg persze..Szabolcs meg szép csendesen kifizette,köszönjük szép kártya..Majd gondolom két hónapig rimánkodott magában,hogy jöjjön össze,jöjjön össze,jöjjön össze...Én nem…

Azt hiszem életem egyik legbátrabb cselekedetét pénteken,délután kettő óra után vittem véghez,cinkostársammal,had fogalmazzak így,hiszen Szabolccsal az itthoni hajót együtt toljuk.Igen,bátran behúztam magunk mögött az ajtó,hátrahagyva az édes négyest,és megszöktünk egy kicsit az Autizmus…