Az idáig beállított,egy éve rendszeresen szedett gyógyszereim MELLETT,tegnap kétszer is elbuktam..Két orvosnál is..Az egyik elkaszált,a másik remélem beállítja megint.Muszáj leszünk hármasban összedolgozni újra..A doktornő a vérnyomásom és én..Délelőtt 187/110/103 -Délután 177/98/95..

Tudom ne stresszeljek,váltsak életmódot,munkahelyet,egyek egészségesen,mozogjak még többet...Mosolyogjak sokat,mert az élet szép! Persze tudom én,csak én egy kicsit más aspektusból vagyok kénytelen pillogni a világra..Ezt osztotta a gép...

Na fussunk neki még egyszer..Rendszerfrissítés per Dóri 2 x 1 Coverex AS kombi 1 x 1 Tenaxum.. (a régi 1 x 1 Tenaxum és 1 x 1/2 Coverex......) In silencio a héten,hétfőn a doktornő kontrollra visszavár,és sakkozunk..

Sakkozunk,igen,mert a tegnap délelőttöm doktora szerint ezt igenis kő komolyan kell venni,mert beállított gyógyszer mellett a 187/110 kicsit sok. Tudom,tudom.. Persze az tetszett az egészben a legjobban amikor megkérdezte,hogy ezt az egészet mivel magyarázom,vagy esetleg ennyire félek az orvosi rendelőben??

Mondjuk magyarázni sok mindennel tudnám,ha nem szedtem volna gyógyszert,de szedtem,és így már nehezebb ez tény.

Pont egy éve az üde szép március hónapban kaptam az első piros lapot,és egy három hetes leléptetést,mindenféle jó tanáccsal,többféle gyógyszer társaságában..A jó tanácsokat elvben megfogadtam,a gyakorlatban sajnos nem tudtam kivitelezni.A gyógyszerelést szigorúan betartottam,hisz a saját érdekem,ez nem vitás.Az utóbbi évben a szívem néha lötyögött,de a vérnyomásom többé kevésbé azért egész jó volt.Persze ez sokban függött a felszedett stresszhelyzetektől.Nem mondom,hogy nem volt benne néhány 200..nem hogy néhány,hanem jócskán.

Sajnos ez egy ilyen élet,és a de szar magának beszólások sem hatottak rám építő jelleggel..

Mondjuk mondani lehet bármit,csak az a nem mindegy,hogy mi van a fogadó alany háta mögött!! Jelen esetben rám vetítve semmi jó,értem ezt az autizmus survivor-re amiben nap mint nap élek..

Tavaly volt az első pofon az egészségemtől,idén a második..Nagyon jól tudom,hogy pokoli komolyan kell venni,ez nem vita téma..

Komolyan kellene igen,de ahhoz mondjuk a Déli féltekén,egy csendes,pálmafás lakatlan szigeten kéne élnem,avagy valahol egy kiterjedt óriási erdő közepén,távol a civilizációtól..Ahol csak és kizárólag a természet a társam,na meg a családom..

Szóval jelzem,van egy kis gond...Ez itt Magyarország,én egy négy gyerekes anya,akivel egy kissé kibabrált a sors furcsa fintora,és két és fél autistát nevel..( a fél az aspergeres,és azért fél,mert már fél lábbal nem itthon él,az élet rendje szerint..) Vagyis hát próbálkozik nevelni,amennyire a lehetőségei megengedik..De nem engedik,mert a legszegényebb legaljább közalkalmazottak kenyerét eszem...részben..Részben mert teljes nyolc órában nem tudom..Talán ha jól működne és gondoskodóan,megbízhatóan az ellátórendszer,akkor az a plusz két óra munkalehetőség is a részemmé válhatna,és az abból adódó összeg is a családi kasszát képezhetné,talán könnyebb is lenne miatta a havi matematika.De nem képezi,és ezáltal nem könnyebb..Sőt egyre és egyre nehezebb lesz!

Mindig azt mondják mindenhol,hogy Magyarország jól teljesít! Hát nem azért,de én ezt nem látom..Sőt nem egészen így látom..Ha jól teljesítene,akkor nem kéne adó-rabszolgaként,szegénysorban élnem,elfogadó lenne a környezet,több lenne a fizetésem,ez által egészségesebben élhetnék,pikk pakk életmódot tudnék váltani,minden gyógyszerem ki tudnám váltani,nem kéne nap mint nap aggódnom,a gyerekeim iskolája,óvodája,fejlesztése,befogadása,felülvizsgálata,egészségügyi ellátása végett.Nem lenne gond megvenni a napi betevőt,és azon izgulni,hogy ha valami elromlik,elszakad,elkopik,miből veszek másikat,akár használtat de másikat..Nem kéne minden egyes áldott nap küzdenem a kirekesztéssel,a megkülönböztetéssel,a ránk bélyegzett skarlátbetűvel..A családom ismerné azt a szót,hogy jólét.(Emberi,emberhez méltó élet....)

De nem ismeri.............én is csak vágyom rá......álmomban.....

Mert ez amiben élünk ez nem jólét!

Úgyhogy hogy a viharba ne stresszelnék..minden egyes áldott nap..Mert valami mindig történik,minden minden minden nap!Vagy az első vagy a második vagy a harmadik műszakomban..

Az élet szép! Sálálá...de ehhez milliárdosnak kéne lenni....és nem a békási paneldzsungelben egy lepukkadt önkormányzatiban élni,ahol önhibámon kívül esz meg a panelpenész..

Lepukkant igen..de tiszta!! Mert felújítani nincs keret..Kis pénz,kis foci..Ez mondta anno Minarik Ede is abban a bizonyos filmben.A kis pénzből 13.-a sokadika már,és csak a túlélésre játszik a család,a szó legszorosabb értelmében.Ez ebben a hónapban sincs másképpen..Cseszhetem a becsületes munkánk..Tudom a munka nemesít,tartást ad,csak éppen a megélhetést nem biztosítja..Megy az állandó stressz matek..

Az ágy amin alszunk 30 éves még Anyám hagyta rám,a szivacs elfogyott belőle,a fát a kárpit tartja össze..A bútoraink szintén a harmadik ikszet tapossák..Úgy ahogy van ki kéne dobni mind.A nulláig,és újra bootolni a rendszert..

De nem csak azt,hanem az egész életünk..De nincs miből...

Minden hónapban csak túlélünk..és beosztjuk a semmit..egészségtelenül..Legalább is megpróbálkozunk vele..

Kérdem én,akkor,hogyan váltsak életmódot,éljek egészséges ételeken,ne stresszeljek,ezek nekem olyan elcsépelt szavak..

Persze,türelmesen végighallgatom,még talán bólogatok is,de megígérni nem tudom..Maximum a több mozgást..holott azt hiszem mozgok én eleget..Igaz az első műszakomban nem,mert felállni sincs időm,nem hogy a folyosó végéig elmenni,mondjuk óránként egyszer..pedig az orvos ezt kérte...Hahahaha...szép álmok!

Tegnap mikor az elkaszálásom után behúztam magam után az ajtót,lerogytam a kollégám mellé,és panaszosan mondtam,hogy látod,én megmondtam,hogy ez lesz..

El és belefáradtam a dolgokba körülöttem..Az állandó stresszbe,a kilátástalanságba,az autizmusba,az egészségtelenül eszem életbe,abba,hogy nincs segítségünk senki,a nulla-huszonnégy ügyeletbe,a nem alszom éjszakákba,az egy percem sincs semmire munkahelyembe.,(bezzeg másnak!! ) a gyermekeim jövőtlensége miatti állandó harcba,a küzdelembe a bürokráciával,a büntetés fenyegetés miatti félszbe,a pénztelenségbe.abba,hogy nincs lehetőségem pihenni,sem anyagilag,sem emberi segítséggel..a tönkrement javaimba,a lecsúszott életembe..

Belefáradtam igen,és jól tudom,hogy újra kéne telepíteni az egész rendszert..Magamat,az életemet,a családomat..a lakhatásunkat,a munkámat...Mindent.....

Fejben tudom persze...De nem fog menni,mert se anyagi javaim,se segítségem..Mert ez egyedül aligha kivitelezhető..és már erőm sincs hozzá..Motiváció még akadna,de az erő az most nem az én barátom....

Tudom pihennem kéne,és átírni a fejemben jó néhány dolgot...Tudom,tudom....

Egy óra múlva megyek,veszem a cipőm,hozom haza a gyerekeket,tanulok,fejlesztek,játszok,tanítok,tornáztatok autizmus specifikusan,vacsoráztatok,amíg nézem őket jól lakok,és este összerogyok..(ja nem,előtte még két-három esetet mentorálok..újabban mi lettünk a krízis ellátás..legalább is így érzem egy jó fél éve már..)

LIFE GO ON...jó persze...tudom...De milyen áron?????

166/100 ez volt a mai az emelt gyógyszerekkel.....Ja tudom ne stresszeljek....

Hogyan az én hátteremmel??? Ahhoz 180 fokot kéne változzon az életem.....

Sajnos nekem arra nincs lehetőségem...

Ez volt mára az Autizmus Live..Köszönöm hogy olvastatok..