2014 januári bejegyzés a régi Autizmus Live-blogból...Ajánlom újratöltve MINDENKINEK!!!

Ma kerestem valamit autizmus ügyben és ráleltem egy cikkre,amit még nem olvastam,és számomra elég sok dolgot érdekes megvilágításba helyez,pláne arról,hogy az autizmus témaköre,mekkora nagy fehér folt a szakembereknek..hát még nekünk szülőknek..akiknek sajnos a mai Magyarországon,a legnagyobb terapeutává kell válnunk,saját gyerekünk mellett..

A cikk nagyon érdekes..mert..és a cikk írója is felteszi ezt a kérdést..hogy:(íme..)

Értjük egyáltalán a problémát???
Valójában fogalmunk sincs, mi okozza az autizmust, így természetesen a kezelése sem megoldott. A Research Autism weboldal önmagában hatszáz féle (!) terápiás próbálkozást említ, ami jól mutatja, hogy egyik sem mindenható. Ha valami ennyire nem működik, akkor ideje revideálni szemléletünket. Az általános fejlesztő-munka célja a szociálisan sérült, beilleszkedési nehézségekkel küzdő autista hozzácsiszolása a társadalmi konvenciókhoz. Ez kiszolgálja a többségi igényeket, és a beteg sikeres esetben egyre kevesebb problémát okoz. De vajon jó-e az érintettnek, ami a többségnek hasznos? Meghallgatjuk-e az Ő igényeit?

Az autista fejlődési zavar egy széles spektrumot ölel fel. A hóbortos tudósok, matematikusok, a különc zsenik nem ritkán a skála egyik végéről kerülnek ki. Szembetűnő kommunikációs nehézségeik ellenére bámulatosan jól teljesítenek az élet bizonyos területén. Az áttekintő, összefoglaló, szimbolikus-analógiás összefüggéséket nehezen látják, de a pici apró részletekkel kitűnően boldogulnak. Nem látják a fától az erdőt – de páratlan könnyedséggel találnak meg egy bizonyos fát a sok között. Nem látják át az egészet, de remekül boldogulnak a részletekkel. Ha felismerik ezt az erősségét, és tovább fejlesztik, meglepő sikerek várhatók. Az autista spektrum másik végén szánalmas életek, szomorú történetek sorakoznak. Ezek a súlyosan sérült emberek gyakran nyomorult életet élnek, és a társadalom perifériáján tengődnek. A fejlesztő-munka nem tudja őket szociális kapcsolatainkba beépíteni, ezért számkivetettek lesznek.

Elgondolkodtató, hogy mi történne, ha a fejlesztőmunka fősodora nem a társadalmi konvenciókhoz illesztés lenne, hanem egy állhatatos nyomozás, melynek célja azt kideríteni: mi az, amiben jó tudna lenni a súlyosan sérült gyermek? A súlyos autista fejében is 100 milliárd idegsejt dolgozik, csak számunkra érthetetlen módon. Valamiben Ő is nagyon jó, csak valószínűleg nehéz azt megtalálnunk és megértenünk – mert gyengeségei eltakarják. Ha megtaláljuk és respektáljuk e képességet, akkor egy kapcsolódási pontot leltünk, mellyel a sérült beilleszthető lehet a társadalmunkba. Ha a súlyos hiányosságai elhomályosítják a látásunkat, esetleg nem is keressük az erősségét – akkor valószínűleg sikertelen lesz a fejlesztő-pedagógia.

Az autista agy.

Az érintettek jellegzetes kommunikációs és viselkedési problémái mögött anatómiai agykárosodást nem találnak. Az agy fizikai szerkezete nem változik, ellenben az idegsejtek együttműködése nem megfelelő. Egyfelől átlagon felüli képességeket rejthet az autista agya, másszor azonban a legelemibb metaforákat sem tudja értelmezni. Szembetűnően nehezére esik mások érzelmeit felismerni, és annak megfelelően kapcsolódni. Gyakran meglepően intelligens, kiválóan elboldogulhat matematikai vagy informatikai problémákkal, páratlan memóriája lehet. A szociális képességeket illetően azonban rendszerint csaknem analfabéta, mert nem tudja visszatükrözni környezetének érzelmi-mentális hangulatát. Nehezen igazodik el az emberek között, s egy hétköznapi élethelyzet is érthetetlen, elviselhetetlen ingerek tömegével árasztja el, szinte pánikba kergeti. Sokszor órákon keresztül ismételget egy egyszerű mozdulatot, vakarja ujját, billegteti fejét vagy simogat egy papírlapot. A megszokott, repetitív inger mintegy lefoglalja, munkában tartja az agy bemeneti oldalát, ezzel a beteg automatikusan védi magát a feldolgozhatatlan, zavart keltő inger áradattal szemben. A beteg ebben az  ellenséges, félelmetes világban csak akkor tud működni, ha a környezet kontrollált, az érzelmi kilengéseket megszűrik, nyugodt életviszonyokat teremtenek körülötte. A tevékenységeket meghatározott rendben adagolva egy megszokott, konzekvensen betartott életrendet építenek köré.

Az elmúlt évtizedben az idegkutatók megfogalmaztak egy elméletet arról, hogyan észleli agyunk a környezet történéseit, társaink érzelmeit. A tükör-neuron elmélet megmagyarázza az autisták jellegzetes szociális sérülékenységét.

(  forrás:www.neuroterapia.hu )

és...pont....

A mi fehér foltunk az autizmus...amiben nekünk szülőknek kell jól irányítani,és esetleg asszisztáltan megtalálni a gyermekeink erősségét.. Persze,ha ebben a jó büdös életben rájövünk,hogy mi az...Mert lehet sosem jövünk rá,és csak sodródunk az árral a gyerekkel együtt..

Tulajdonképpen erre a cikkre akkor leltem rá,amikor a fejlesztések árait kerestem,mert össze akarom gyüjteni itt a blogban,hogy merre hol és mennyi az annyi amit nekünk szülőknek ki kell fizetni a gyermekünk fejlődésének érdekében.. (ezt most is meg fogom tenni itt az új felületen..)

Illetve rá fogok mutatni arra,hogy nagyon sok szülőnek mennyire esélytelen az esélyegyenlőség...Ahogy nekünk is..

Kár hogy a cikket úgy fordították,hogy betegnek nevezik az autista embert..Megjegyezném,hogy az autizmus nem betegség,hanem egy mentális MÁS állapot ami élethosszig tart..

(képforrás:www.modszerkocka.hu)