Lélektörő
2018. december 15. írta: Autizmus Live

Lélektörő

Azt hiszem ez lesz az idei utolsó bejegyzésem, nagyon fáradt vagyok,és egyáltalán nem tudok hurrá optimista lenni. Őszinte leszek, beletörtem az állandó szélmalomharcba, és kell egy kis csend, hogy legyen erőm a folytatáshoz..

Zalán miatt kaptam hideget meleget az utóbbi három hétben, sokan mutogatnak rám,azt mondják megosztó vagyok. Igen merész lépés volt, de had engedjem már meg magamnak, hogy csak és kizárólag a gyerek érdekeit nézzem. Ha nem muszáj ne hordjon bélyeget. Ugyanis az Ő esetében, az utóbbi időben,igenis bélyeg volt a diagnózis.

Ebben a dimenzióban és ezen a helyen, itt a 47. szélességi fokon, elveszett a jövője.

Tudom nem szabadna ilyet mondanom/írnom, de a továbbtanulásával kapcsolatban annyi gátba, falba ütköztem, hogy más kiutat nem találtam, csak azt, ha nekiindulunk a felülvizsgálati eljárásnak.

Úgy gondolom az utóbbi időben nagyon sokat fejlődött, amit itt a blogban nagyon sokszor megmutattam, teljesen önálló lett, jól kommunikál, jól kompenzálja a hiányosságait, rugalmasan gondolkodik, semmiben nincs lemaradva a korosztályától. Tulajdonképpen örülnöm kéne, az egekig ugrálni,de nem teszem, távol áll tőlem. Távol, mert,ebben a dimenzióban és ezen a helyen, nincs esélyegyenlőség, nincs megfelelő oktatás, teher az integráció, legalább is egy autista gyerek számára.. Persze az autizmus szakma és az érdekvédelem próbálja szebbé jobbá tenni a világot, és harsogja, hogy milyen jó nekünk, de valljuk be, akármennyire is harsogják a szebb jövőt és szép jelent, ez koránt sincs így. Szerintem ezt ők is nagyon jól tudják..

Én valahogy nem tudok hinni az ámításnak.

Saját magam teszem a dolgom, tanítok, fejlesztek, specifikusan kommunikálok, tapasztalati tanácsokat adok mint nur szülő, próbálok az IKaT-al utat mutatni, azoknak akik nem tudnak a magánszférának fizetni mint a katonatiszt.Éppen ezért tüske lettem a magánszféra szemében, és megpróbálnak minél jobban ellehetetleníteni. Sokan másztak föl a hátamon, sokaknak segítettem kormányozni az autizmus hajót, teszem ezt a mai napig, önzetlenül.Engem az vezérel, hogy segítsek..Segítsek az engem megkeresőknek, hogy könnyebb legyen a kanossza-járás.Könnyebb mint nekem,aki nagyon sokáig csak a könnyeimet nyeltem.

Tulajdonképpen lélek-törve azt nyelem most is..

A jövőtlen jövő miatt..

Mindenem, az összes anyagi lehetőségem az autizmusra költöttem..Itt állok teljesen üres zsebekkel, sokszor úszva az adósságban, a verejtéktől csatakosan számolok éjszakákon keresztül, a stressztől nem tudok sem pihenni, sem aludni..Állandóan improvizálnom kell a túlélésért. Állandóan improvizálnom kell az "élhető" életért. Nincs vagyonom, rettegek attól, hogy az Önkormányzat meddig enged a felszínen maradni..meddig engedi a tetőt a fejünk felett..Megalázó állandóan bizonygatni a szegénységet és a fogyatékosságot.Bizonygatni mindenhol, az állam, az iskola, a környezet,az egész élet előtt.. Igen megalázó és lélektörő, mert a társadalom a rád mért bélyeggel együtt azonnal kirekeszt..

Lélektörő nap mint nap avval a tudattal kelni, hogy nem tudod előteremteni a jövőt..Az állam meg nem gondoskodik méltóképpen..Az államnak hasztalan, a gazdaságnak deficit a fogyatékossággal élő gyerek, és ehhez úgy is áll hozzá..Csak könyör morzsákat dobál, amit alázatosan földig hajolva vár el megköszönni..

Lélektörő nap mint nap avval kelni, hogy nem tudod előteremteni, holott  keményen hajtasz, tonnákat teszel le az asztalra a munkahelyeden..De ahol dolgozol, az nem az a ház, nem a versenyszféra..Mégis csinálod, mert szereted, tolod a hajót, és hálás vagy érte, hogy van munkád..hogy lehet munkád.. Lélektörő, hogy a férjedet semmibe se nézik, a kamionos szakma kis céges szférája, nem a becsületről híres..hanem inkább  arról, hogy a nagy kapitalista kitapossa a kis porszem belét,és a jogos jusst se fizeti ki..

Lélektörő itt állni karácsony előtt 10 nappal, a fizetés előtt  20 nappal konkrétan 30 ezer forinttal a zsebünkben össz vissz.. Lélektörő egy meglett férfiembert könnyezve látni, azért mert átverték..Már megint, és pont akkor amikor a legjobban fáj..Igen mert a gyerekeink szemébe kell nézni, és egyenesen őszintén azt mondani, hogy legszívesebben a műfenyőt mérgedben kihajítanád,nem lesz karácsony, nincs minek örülni, nincs mit a fa alá tenni..Van az a deficit, amit egyszerűen nem lehet túlélni..Most ez is olyan..

Lélektörő nap mint nap látni a férjed tehetetlen dühét,egy 15 órás munkanap után,és már meg sem kérdezed, hogy vajon mit hoz a fizetésnap..mert úgy is tudod..Jól az eszedbe vésték, az utóbbi hónapok...

Lélektörő tudni, hogy nem tudsz továbblépni, benn ragadsz a sárban, neked itt és most gondoskodni kell triplán is, az éhes szájakról,jövőt kell teremteni a jövőtlenségben, élhető esély-egyenlő jövőt..Olyan jövőt, amit magadnak kell megteremts, amit magadnak kell kijárj, és minden lépésért horribilis az ár, mert van az a pénz amit ki kell adj, ha azt akarod, hogy a gyermeked, élhessen, fejlődhessen,pusztán létezhessen..Ebben a dimenzióban, ezen a szélességi fokon egy autistának, minden drága..MINDEN DRÁGA...

Beletörtem ebbe az évbe is..

Bárhogy is igyekeztem előbbre jutni...Bárhogy is igyekeztünk előbbre jutni...

Kettőt léptünk hátra...

Most tényleg elfogyott az erőm...Ólom fáradtság, kilátástalanság...ez az igazság....Próbálj jövőt teremteni jövőtlenül.....egy jövőtlen gyereknek...

Nem megy, most a Karácsony se...mert van az a deficit...(lenne kinek megköszönni, de úgysem érdekli)

nyuszko.jpg

Ez volt mára a Live...köszönöm hogy olvastatok...