Az utóbbi időben sokszor kapom ezt a kérdést,mint mentorszülő,nagyon sokaktól,akik nyomon követnek valamilyen formában,vagy a blog által,vagy csak "szájhagyomány" útján,hogy miért pont az erdőben,természetben fejlesztem a kicsiket?? Miért nem megyek inkább egy tornaterembe velük? Hatékony e,a "módszerem",látok e valami fejlődést a kicsiknél,amit az erdei terápiák tesznek hozzá a mindennapjaikhoz...
Régóta készülök már erre a postra,hogy összeszedjem benne mindazt amit tapasztalok a fiúkkal kapcsolatban..
Honnan is jött az ötlet?
Szegény ember vízzel főz,mint tudjuk,ez sajnos örök-érvényű mondás,sajnos nekem is avval kell,sose vetett fel a pénz,és szerintem már soha nem is fog..Sosem tudtam annyi terápiát kifizetni a két érintett kicsinek,mint amennyire szükségük lenne,én lettem volna a legboldogabb ha tehettem volna,de nem tudtam és nem tudok most sem,viszont az állapotuk többet követel/telt,mint amennyi a lehetőség.. (múlt,jele,jövő) Ennyit a háttérről..Illetve még annyit,hogy Magad uram,ha szolgád nincsen..mert bizony nincsen,és a helyzet égető volta miatt ki kellett találnom valamit..Tény,hogy rengeteget olvastam anno,és teszem most is az autizmusról,autodidakta módon képzem magam,lehetőségeimhez mérten..és a szakirodalom adta tanulmányokkal a fejemben elkezdtem gondolkozni,hogy mi is lenne az én két kisebb csemetémnek a legjobb..
A párom is meg én is nagy barátai vagyunk a természetnek,az erdőnek,a hegyeknek,kedvenc időtöltésünk a túrázás,egyszóval minden ami erdő..
Az ötlet innen,hiszen a természet egy nagy csoda és azt vallom,hogy a legjobb tanítómester..No igen..Persze nem felejtem el azt sem,hogy Zalán életében volt egy utazó fejlesztőpedagógus anno az óvodában,Kárpáti Kati néni,aki anyagi helyzetünket ismerve,a kezdő lökést megadta,sejtve azt hogy Zalán ADHD-ja inkább Autizmust takar..Ugyanis jött a nyár,és a szünet,viszont az élet nem állhat meg,a gyerek nem eshet vissza,és ő volt az aki anno azt tanácsolta,hogy Zalán azon a jó pár évvel ezelőtti nyáron,minél többet legyen a szabadban,a zöldben,mozogjon rengeteget,de a lemozgatásába csempésszünk bele,minél több olyan tereptárgyat,amire fel lehet mászni,lehet rajta egyensúlyozni,mászkáljon minél változatosabb terepen,akár a futóbiciklit is vigyük ki vele együtt az erdőbe,terepre..Mert a rengeteg mozgás és a belecsempészett egyensúlyi gyakorlatok,csak jót fognak tenni és fejlesztően hatnak,az akkor még ADHD-val diagnosztizált gyereknek..
Megfogadtam Kati néni tanácsait...
Azután szép lassan belecsúsztunk az Autizmusba...mindjárt duplán is..
Az első év magunkba zártsága után,gondoltam egy merészet,persze addigra az autizmusról elérhető összes könyvön átrágtam magam..és kezdem rájönni arra,hogy az állapot mennyire összetett,kezdtem megérteni a kicsik szenzoros problémáit,magyarul lassan összeállt a kép..Persze arra is rájöttem,hogy ha nincs pénzed,tényleg az út szélén maradsz,vagy ha nem akarsz akkor magadnak kell kézbe venni a dolgokat,még pedig nagyon gyorsan,mert kicsi korban tényleg minden de minden perc számít..
Sokat töprengtem rajta,hogy mit csináljak..Sokat beszélgettünk Szabival arról,hogy mi lenne a jó,de valahogy mindig a természethez lyukadtunk,hogy mi lenne ha kivinnénk őket az ERDŐBE..Az erdőbe igen,mert az erdő ezer és ezer lehetőséget ad,kínál és tálal,a kicsik fejlesztéséhez..Na igen..Van nekem egy Finnországban élő nagyon kedves ismerősöm,aki Rovaniemi körzetben egy Fogyatékossággal élőkkel foglalkozó komplex centrumban gyógypedagógusként dolgozik..Valaha együtt nőttünk fel,18 évesen Skandináviába ment,és le is telepedett,klinikai pszichiáter a férje.Évekkel ezelőtt még az iwiw-en összeakadtunk,és azóta mondhatni ő a "titkos"segítőm,kontrollerem,és egyebek,a miért pont az erdő ügyben...Egyébként ABA terapeuta,és még TSMT,Ayres,Sindelar..de vezet sok más terápiát is..és nem csak autistákkal foglalkozik,hanem másmilyen érintettségekkel is,és nem csak gyerekekkel,hanem felnőttekkel is.
A kezdő lökést Kárpáti Kati néni adta,a végsőt Petra..Elmesélte ugyanis,hogy feléjük,még a legsúlyosabban,halmozottan fogyatékkal élőket is legalább napi 2-3 órára kiviszik a természetbe,az erdőbe,a tavak mellé,és van úgy hogy az enyhe értelmi fogyatékkal élő,és az autista csoportokba járó gyerekeknek,nagyon sokszor az erdőben tartanak foglalkozásokat,fejlesztéseket..Ugyanis az erdőben a változatos terepen,vagy a tereptárgyakon,kisebb sziklákon a fák gyökerein egyensúlyozva vagy egy meredek szakaszon leszaladva,vagy felmászva,és sorolhatnám,mennyire jól fejleszthető az egyensúlyi rendszer,úgy ahogy azt a gyerek észre sem veszi.Az erdőben csend van ami egy szenzorosan érzékeny gyerkőcnek különösen jó,viszont rengeteg olyan dologhoz hozzá lehet szoktatni őket,ami amúgy a napi rutin során gondot okozna. Tapintás,érzékelés,fény,hangok..De akár a közismereti tananyagok speciális elsajátítására is alkalmas..Erdei terményeket számolni,vagy egy bottal írni az út porába,játékosan tanulni az irányokat..Ezer és ezer lehetőség..De tovább megyek akár a szociális készségek fejlesztésére is alkalmas ha kis csapatban megy az ember,ki a természetbe.Az erdő által a színeket meg lehet tanulni,egy vadasparkban az állatokkal ismerkedni..De ami a lényeg,a rengeteg mozgás a jó levegőn..Ha mozog fárad,a jó levegőtől éhes lesz,és saját tapasztalat,hogy a két szélsőségesen szelektíven evő csemetém,egy kiadós erdei lemozgatás után sokkal jobban eszik,könnyebben tudok apránként új dolgokat bevezetni..
Petra,amikor megkaptuk a diagnózist,és elkeseregtem neki,annyit mondott,hogy ne keseredj el,nem a világ vége..Meggyógyulni nem fognak,soha,de az állapotukon nagyon sokat tudsz fejleszteni,javítani,egyszóval irány ki az erdőbe..Nektek a Pilis milliónyi lehetőség..Az instrukciókat mondom,csak hallgass rám...
Nekünk nem idegen az erdő,otthonosan mozgunk Szabival a zöld környezetben,természetesen hallgattunk Petrára..A mai fejemmel már tudom,hogy nagyon jól tettem,hogy az intézményi terápiák mellett,amit a suliban,vagy a bölcsiben anno és az oviban kaptak/kapnak illetve a Flóra terápiák mellett,nem még plusz más fejlesztésekre hordtuk őket,per ugyan miből,hanem kiparancsoltuk a kicsiket az erdőbe..
Majd szép lassan elkezdtünk építkezni......
Valahonnan innen....
Na jó nem..Inkább innen..A képen jól látszik,hogy az elején Zalánnak nagyon nem tetszett..Zavarta a szél,a nap,a suhogó falevelek,a túrázó emberek..No mondjuk igen,lehet hogy nem Dobogókőn kellett volna kezdeni..
Ellenben Leventének nagyon tetszett az erdei környezet..Nagyon szeretett a mély avarban rohangálni,levélkupacot építeni,belehemperegni,és hallgatni azt ahogy zörög a talpa alatt..
Zalánnál úgy értünk célt,a kezdeti fiaskó után,hogy erdei játszóterekre vittük,általában hétköznap délután,amíg a világos engedte,és mindig úgy szerveztük a hazafele utat,hogy legalább egy kilométeren át,az erdőben vezessen az út,a program végéig..Így szép lassan hozzászokott,hogy nem nyílt terep,vagy a lakás falai veszik körül..
Sajnos nyáron rá kellett jönnünk arra,hogy nagyon fél a bogaraktól,jobban mondva mindig azt mondta,hogy Anyaaaa,halkítsd le a bogarakat.. (túl hall kissé..)
Arra viszont nagyon korán rájöttünk,hogy Öcsike nagy botanikus..
No és persze arra is,hogy a 3-4 hónapnyi rendszeres erdei környezet,nagy természetbaráttá tette őket..Tényleg nagyon fokozatosan,lépésről lépésre kaptak mindig több időt az erdőben..
Pont ezért megyünk minden nyáron legalább egy hetet folyamatosan a hegyek közé,nyaralni..Miután megszokták a természetet,és rutinnak tekintették a túrákat,célzottan kezdtük megszervezni azokat..Hol a mozgásra fektettük a hangsúlyt,hogy minél többet egyensúlyozzanak..
avagy másszanak..akár magasabbra is..
Vagy változatos talajon guruljon az a futóbringa..
Gyakoroltuk a lefelé menetelt a meredek utakon..
Meghódítottunk magaslatokat.. (Pilis-tető)
..és amikor már biztosan ment a mozgás mindenféle terepen,emeltük a tétet..mert Petra azt is elmondta,hogy éppen a mászó terápiát próbálja ki autista gyerekeknél,és látja mennyire élvezik,és nagyon sokat javít a mozgáskoordináción,és a koncentrált figyelmen,mi lenne ha kipróbálnánk mi is..
Zalán azóta imádja,ha van lehetőségünk mászni menni,és nyílik rá alkalom..Sokat fejlődött tőle az önbizalma,a mozgása,és a figyelme..
Általában Bedivel közösen másznak..
Visszakanyarodva az erdőhöz...Sokat gyakoroljuk a természetben a finom-motorikai gyakorlatokat..
Vagy az érzékelés (bőr) kondicionálására fektetjük a hangsúlyt..
Edzünk vizes-sáros talajon is..
és azt is megtanítottuk,hogy nem csak a megszokott helyre lehet leülni..
Sokszor merészkedünk a föld mélyébe is,amit a kicsik nagyon szeretnek..
Jártak már Aggteleken,Jósvafőn,Szemlő-hegyi és a Pál-völgyi barlangban,de a Remete barlangot is meglátogattuk már,nomád módon,fejlámpával..
Az erdőben folyamatosan lehet tanulni..például számolni...itt éppen rönköket..
Sokszor megyünk végig tanösvényeken,és keressük meg a táblákon szereplő dolgokat a gyakorlatban is,hiszen a kicsik autizmusuk révén,vizuálisan sokkal könnyebben tanulnak..
...például így..
vagy így...
..Zalánnal tavaly ősszel elkezdtük komolyabban tanulni a térképolvasást..
Persze az erdőjárásaink során valamelyik négylábú társunk is velünk jön..főleg Levente miatt.. (Bécike)
Vagy Kunos pajtás..
Zalánt ahogy teltek az évek,egyre jobban érdekelte a túrázás,meglehet ez annak is köszönhető,hogy négy éves kora óta a térképek nagy rajongója,és rajzolója,persze először a városi térképek érdekelték,manapság inkább a turista és a tájfutó térképek..Mára biztosan eligazodik rajtuk a terepen is..Három éve már annak,hogy gyűjti a Turista Magazint..az Indóház újság mellett..Nem csak gyűjti,de el is olvassa..Tavaly a Turista Magazinban olvasott Tóniról a látássérült Kék túrázóról,és az Országos Kéktúra Mozgalomról.Nyár óta ahogy Levente is nagyobb lett,egyre hosszabb túrákat tudunk magunk mögött,sőt ha csak Zalánnal megyek,akkor már 15 km hosszú vándorlásokat is simán lazán teljesítünk.Szóval olvasott Tóniról,és arról,hogy az az álma,hogy végig mehessen segítőkkel a KÉK-en,azt kérte tőlünk,hogy had kísérhesse Őt egy napon,had legyen a segítője..Neki ez az álma..Köszönet és hála a magazin csapatának,akik megengedték és megszervezték,hogy Zalán is beszálljon egy napra,és kísérhesse Tónit a Pilis-hegységben a Sikáros - Visegrád szakaszon, 20 kilométert..és köszönet az aznapi kísérőcsapatnak is.. Sőt tovább megyek..még a magazin címlapján is szerepelhetett..2015 októberében..
Tóni és Zalán..Zalán hihetetlenül fegyelmezetten és empatikusan segítette Tónit..
De meg ne feledkezzünk az aznapi csapatról se..mert Zalán nagyon büszke volt arra is,hogy igazi Kinizsi 100-as teljesítménytúrázókkal kísérhette Tónit..
Sőt meghívást kapott Tóni ünnepélyes Záróbulijára is..ahol ennyi ember között nagyon jól állta a sarat..
Tónival és nagyon sokakkal azóta baráti viszonyt ápolunk..és erre Zalán rettentő büszke..és azóta is motiválják őt ezek a mozzanatok a túráink során.. ( Puskás Antal és Kiss Máté Zalán)
Sőt Tóninak rajzolt..fejből....
A Kék-túrázás a napjaink része lett..Még a Karácsonyunké is,ugyanis Zalán azt kért Karácsonyra..Kapott is..Sőt Zolit is,aki aki semmit sem lát a világból és vérprofi módon túrázik.Zolival és párjával Évivel a Vizsla túrás csapat által ismerkedtünk meg..(Zoli piros felsőben) A közös túrán a Dobogókő - Pilisszentlászló szakaszt teljesítettük az OKT-n 2015.12.26.-án.
Zalán idei célja az Ifjúsági Kéktúra jelvény megszerzése,vagy három szakasz Kék jelvény,a Gerecse,a Pilis és a Börzsöny jelvénye.No és még egy..a Pilisi Kilátások Túramozgalom teljesítése..
Az eltelt évek alatt az erdő és a túrázás a szívébe költözött..Tulajdonképpen én csak azért kezdtem el az egész erdőbe járást,mert fejleszteni akartam a fiúkat,a magam módján,Petra instrukcióit követve,megfogadva azt,hogy ne féljek kivinni őket a négy fal közül..Ne féljek felvállalni velük merész dolgokat,menjünk,csináljuk,és pár év múlva térjünk vissza rá,hogy hogy látom,megérte e??
Megérte,igen..Az erdőben nincs rájuk írva,hogy autizmussal élnek,aki szembejön velünk,köszön..Ők is..és belegondolva ez is egy jó szociális,és kommunikációs lecke..hisz kontaktálni kell egy idegennel,neadj beszélni is,ha esetleg útbaigazítást kér..Igen-igen..volt már rá példa..Az erdőben nincs tömeg,kevesebb sokkal a frusztráló tényező..A hétvégén vidáman konstatáltam azt is,hogy Zé már nem retteg a pillangóktól,sőt legszívesebben megengedné,hogy rászálljanak..Leventét sem akasztják ki a repülő bogarak,és egyre jobban felszabadultabban élvezi az erdőt,sőt már kéri,hogy menjünk..
Nagyon sokat tologattam a határaikat,pozitív értelemben..szép lassan lépésenként,és pokoli módon örülve minden egyes kicsi sikernek..
Igen-igen,a mi példánk is mutatja,hogy bátran ki lehet menni egy autizmussal élő gyerekkel is az erdőbe,és türelemmel,lépésenként mindenhez hozzá lehet szoktatni,és megszerettetni vele a természetet..sőt..sok mást is..Igaz néha improvizálni kell....
egy régebbi postomat ajánlanám: http://tdori.blogger.hu/2014/10/13/improvizaciok-levente
Most visszagondolva az eltelt évekre,és az előttünk állókra előretekintve ,megérte az eddigi munka,és töretlenül fogom folytatni tovább az erdei terápiát..Rengeteget fejlődtek,és nagyon jó irányban..teszem hozzá,az intézményi fejlesztések mellett párhuzamosan,"kapják" intenzíven az erdőt,a természet minden formáját,a hegyeket..Aki ismeri őket,főleg Zalánt,az láthatja és igazolhatja,hogy hol tartott anno és hol tart most...egy hónapja még a kezelő pszichiátere,Dr.Brenkus Dóra is rácsodálkozott,hogy ejha...ez igen..
Teszem hozzá,nálunk NINCS!! GAPS diéta,alternatív terápia,kovaföld és társai,se masszázs és biorezonancia..Nálunk ERDŐ van,és annak az összes felfedezni valója...
Hogy MIÉRT pont az Erdő???? Hát pont azért,amit leírtam...Ha nem hiszed,gyere el velünk valamelyik túránkra,és magad is megtapasztalhatod,megmutatom,hogy mit jelent a természetben nevelni,fejleszteni...
Ez volt mára az Autizmus Live...Köszönöm,hogy olvastatok..
...és menjetek ki bátran a természetbe.........
