BUÉK 2016
2016. január 02. írta: Autizmus Live

BUÉK 2016

Buék kétezertizenhat,már megint eltelt egy év...Most azon gondolkozom,hogy visszatekintőt kéne írnom,de azt hiszem nem fogok..

Miért??

Nem zártunk jó évet,inkább túléltünk,mint éltünk..Szerintem nem kell ecsetelnem..Ettől függetlenül történtek nagyon jó dolgok velünk,és megismertünk csodálatos embereket,akik remélem megmaradnak nekünk,megmaradnak az életünkben..Nagyon hálásak vagyunk,hogy sokszor tartották és tartják bennünk a lelket,hogy megtudjunk küzdeni a kicsik autizmusa okozta akadályokkal,problémákkal,és váratlan helyzetekkel..Maximálisan KÖSZÖNÜNK MINDENT azoknak akik láthatóan,vagy láthatatlanul fogják a kezünk,és nem eresztik el..

Tulajdonképpen hálás vagyok valahol azoknak is,akik egész évben lehúztak a sárba,lelketlenül,megalázva minket és a gyerekeinket is.Pusztán azért mert lélekben erősebbek lettünk általuk..de óvatosabbak is..Nem fogjuk elfelejteni ezeket a mozzanatokat,de/és soha többé nem is fogunk szóba állni ezekkel az "emberekkel"..

BUÉK 2016......

Előre kéne tekintenem,de nem merek...Pokoli módon félek ettől az évtől,mert négy éve,folyamatosan csak száguldunk lefelé a lejtőn..Néha ugyan meg kapaszkodunk,de az élet valahogy mindig úgy forgatja a kerekét,hogy csak tovább csúszunk lefelé...

Akármilyen pozitívan próbálunk hozzáállni az egész létünkhöz,akármilyen hurrá optimizmussal ugrálunk,rá kell jöjjünk arra,hogy ez az AUTIZMUS LIVE,és az ország ahol élünk,még mindig a sztereotípiák országa...

Baromira elkeserítő...

BUÉK 2016...

Fázósan,magamban remegve,kucorgom össze...Ez lesz az az év,amikor az anyagi helyzetünk miatt,( becsület szavunkra rajtunk kívül álló okok..) állandóan kötéllel járunk a nyakunkban..Félek igen rettegek tőle,hogy valaki rántani fog egyet rajta..és akkor nekünk végünk....Kötél tánc...jajj dehogy...cérna-tánc.....Pedig,megtervezve előre osztunk be minden fillért...csakhogy az Autizmus nem jó Bank....elvisz mindenünk.....

BUÉK 2016....

Idén is,továbbra is,mindent,de mindent meg fogunk tenni a kicsikért...Mindent,ha kell a csillagos eget háromszázhatvanötször is lehozzuk nekik,csak élhetőbb és komfortosabb napjaik legyenek..Olyanok,amire mindig emlékezhetnek,amikor mi már nem leszünk..Az összes erőnkkel azon leszünk,hogy enyhítsük a frusztrációt,amiben élnek,hogy megértsék,és megtanulják a körülöttük levő világot..esetleg egy kicsit önállóbbá váljanak...

Ez egy autista gyereknek rettentő nehéz,ezt senki ne felejtse el....

BUÉK 2016....

Azért bizakodom...és fohászkodom magamban,hogy egyszer csak kisüt a nap....és a felhők felett,égszínkék lesz az ég...............

dsc08437.JPG