Január hava (kétezer-tizennyolc)
2018. január 29. írta: Autizmus Live

Január hava (kétezer-tizennyolc)

Isten bizony ma nyolcadszor ültem neki a tavalyi évértékelőnek,ráadásul a feléig el is jutottam,de azután valahogy elegem lett a múltból és töröltem az egész posztot.Valahogy úgy érzem,hogy egy két momentumon kívül,nem éreztem jól magam a bőrömben kettőezer-tizenhétben.Akik rendszeresen olvastok tudjátok,hogy sokszor mentem le a lelkemben a legmélyebb pontig,megrendült az egészségem,és muszáj volt váltani a hivatásom tekintetében is.Nem csak nekem,Szabolcsnak is,mert különben mind a ketten rámentünk volna,egészségileg,mentálisan és minden téren.Persze huszonöt év az huszonöt év,nem múlik el nyomtalanul,de higgyétek el,nem akarok visszatekinteni.Soha annyi megalázást nem kaptam,mint az utolsó három évemben az ex Cégemnél,és legtöbbször az autista gyermekeim miatt,ami a mai napig mélységesen felháborít,engem is és a férjemet is,az ő szemszögéből..

Lapoztunk,váltottunk,olyan lett amilyen,és akármilyen is,én őszintén örülök,hogy új lehetőséget kaptam,új területen dolgozhatok.Jelentem EMBEREK között vagyok,akik nincs olyan nap,hogy ne állnának oda az asztalomhoz,hogy: Ma hogy vagy Dóri?? és ez hihetetlenül jó érzés..

Tavaly anyagi értelemben is megjártuk a poklot.Vagyis inkább a pokol legmélyebb bugyrait,és ha nincs köztetek annyi sok jó ember (amiért amíg élek hálás leszek),akkor már rég lehúzhattuk volna a redőnyt, a gyerekekkel együtt.Nem mondom most sem,hogy jól állunk,inkább csak azt mondom,hogy köszönjük elvagyunk,foggal-körömmel megpróbálunk túlélni,minden egyes hónapot.Kaparunk,vért izzadva,hogy valahogy a felszínen maradjunk.( Teszem hozzá azt is,hogy a férjem 7 hónapja nem kapott teljes fizetést..mert valami mindig van,amit levonnak,vagy rosszul számolják el,vagy csak egyszerűen nem fizetik ki..)

Fogyatékossággal élő gyerekeket nevelni,tényleg survivor,ezen nincs mit szépíteni,hát még úgy,hogy minél jobban integrálni akarod őket a társadalomba,pont azért,hogy teljes életük lehessen majdan egyszer felnőttkorukban.Legalább is nekem ez az eltökélt szándékom. Teszem hozzá,ez a jelen rendszer inkább gátol ebben,mintsem segítene.

Oltári szégyen nem de bár??? Rendszerhiba és ezt nagyon sokan át kell éljük,mindazok akik fogyatékossággal élő gyerekeket nevelünk.Régebben mindig magyaráztam a bizonyítványom.Mára már eljutottam arra a pontra,hogy nem magyarázom,minek..Nagyon sokan rájöttek már erre,akik a saját bőrükön érzik és a döntéshozók is,csak éppen nem olyan döntéseket hoznak amilyeneket kéne.A fogyatékossággal élő,másodrendű polgár..Jó van az úgy!!..mondják.........

HÁT NINCS ÚGY JÓL!! és NEM AZOK!! Erre felhívom MINDENKI figyelmét..

Egy ideje én is úgy működöm,hogy igazolom,közlöm,leírom,bemutatom,-vizuálisan is,- és ha máshogy nem is de a szavak erejével az asztalra csapok..Muszáj sokszor radikálisnak lenni,mert máshogy nem lehet továbbtolni a hajót..Szóval van egy pont,egy lélektani határ,amin már gyalázat túlmutatni..sajnos mindig és mindig sikerül valakinek..

Rettentően rossz irányba haladnak a folyamatok,a fogyatékos ellátás terén..Csakhogy ez az a réteg,akik nem tudnak elmenekülni a süllyedő hajóról.Hogyan is tudnának????

Mostanában nagyon sokat gondolkozom azon,hogy hogyan lehetne még jobban felhívni a figyelmet az ANOMÁLIÁKRA,a KILÁTÁSTALANSÁGRA,a JÖVŐTLENSÉGRE,és egyebekre.....

Van két és fél autizmusban érintett gyermekem -direkt írtam felet,mert Dani már a saját útját járja- és egy másban SNI-s leány..Ezek a TÉNYEK...A LIVE meg az a PLATFORM ahol igazoltan bizonyítom,hogy autizmus ide oda,VASTAGON VAN HELYÜK teljes értékű polgárként a társadalomban..

Na de nem szaporítom tovább a szót,nem írok évértékelőt,hanem minden hónap végén krónikát írok majd.A kronológiába beleszőve mind a szép,mind az árnyas oldalait a magunk mögöttünk hagyott Napoknak..

JANUÁR HAVA

Kismaroson ért minket az újév,ahová a békásmegyeri petárdaháború elől menekültünk.Utóbb kiderült jól tettük,mert így legalább nem kell három hónapon át treníroznom Leventét azért,hogy ne féljen minden egyes csattanástól,a hangosabb hangoktól,vagy csak egy szimpla ajtóbecsapódástól,ami a petárdaháborúra emlékezteti.Kétségbeejtő volt,hogy még február végén is félt.Zalánnak egy hónapig nagyon kemény alvásproblémái voltak a 2016/17 év szilveszter-éjszakája után.Sokszor riadt fel,és hányta össze magát a stressztől.Már akkor megfogadtam,hogy engem nem érdekel hová,de el innen a szilveszteri időszakban..

Nem mondom,hogy Kismaroson nem volt petárdázás,de nem volt zavaró.Így az élmény is kellemes maradt, már a szilveszter és az újév élménye.

dsc_3391.JPG

Újév napján Törökmezőn kirándultunk,aminek per én nagyon örültem,hiszen lételemünk az erdő..Párás volt,saras és csontig-hatóan hideg,de ez egyáltalán nem érdekelt minket..Túrára fel,igaz most aszfalton,mert a dagonya bokáig ért az erdőben..Volt játszóterezés,és sok sok vidám pillanat..szembejövő turisták,akik nevetve kívántak BOLDOG ÚJ ÉVET!

dsc_3514.JPG

dsc_3518.JPG

dsc_3528.JPG

dsc_3540.JPG

Január másodikán jöttünk haza,nem tagadom legszívesebben maradtunk volna még egy hetet.Most is rá kellett döbbennem arra sokadszorra,hogy a gyermekeim,szívből gyűlölik a panellétet.Tudom,és nekem sem esik jól,de nincs más lehetőségünk,anyagi javunk ahhoz,hogy kertes-házba költözzünk.Panelban ragadtunk,csak remélni merem,hogy maradhatunk még egy pár évig,és az Önkormányzat nem gondolkodik másképp.Nagy bajban leszünk ha igen..Nem tagadom,rettegek a jövőnktől.Szóval nálunk nem úgy megy,hogy havi x összeget félreteszek,mondjuk egy lakáskasszába.Egy mert nem keresünk olyan színvonalon (mondhatni békasegge alatt tíz méterrel),kettő mert minden egyes fölös forintunk a gyermekeink fejlesztésére megy,pont azért,hogy legyen esélyük teljes életet élni ha felnőnek.Azt is tudom,hogy ez nagy hazárd játék,de a gyerekek a legfontosabbak,úgy hiszem azért ez megérthető.

No mindegy..Fejest ugrottunk újfent a hétköznapokba..

A január nálunk minden évben két születésnappal érkezik. Bernadetté január 11 és Leventéé január 21..Betti idén lett  21,míg Levente 8..

Betti egy csepp Szlovákiát kért,Zolival a barátjával,aki életében először volt a határ túl oldalán.Őszintén örülök,hogy mi válthattuk valóra.Igaz,hogy csak Sturovó volt a cél,és onnan hazalátni,de akkor is Szlovákia..

dsc_3598.JPG

Persze hozva a formánkat,sikerült Vízkeresztkor Szlovákiába látogatnunk,ami ott egyházi ünnep és munkaszüneti nap,így Zalán lemaradt a legkedvencebb ásványvizéről a Mitickáról,és az igazi Szlovák perenyica sajtról,mert számára az a best.. Levente sajnos lemaradt a beígért Billázásról,de azért jól érezte magát..

dsc_3602.JPG

Az Odaát fotó..

dsc_3625.JPG

Januárban kihasználtuk azt a kevés havat,ami idén leesett eddig,mert ugye évek óta egyre kevesebb esik,nálunk meg a fiúk inkább a téli sportokat részesítik előnyben.Úgyhogy felkerestük a jól bevált szánkózóhelyeinket Dobogókőt és Visegrád Mogyoró-hegy körzetét..Persze az IKaT-ot is belevittük egy kicsit a szánkózásba..Havat tapostak,hemperegtek a hóban,próbáltak a jégen talpon maradni.Közben tanultuk a telet,a téli erdőt,vadnyomokat kerestünk és találtunk..

Visegrád Mogyoró-hegy

dsc_3667.JPG

dsc_3645.JPG

dsc_3711.JPG

dsc_3665.JPG

Dobogókő

dsc_3825.JPG

dsc_3814.JPG

dsc_3835.JPG

Zalán nagyon szorgalmasan és becsülettel neveli és gondozza a kutyáját. Igazi jó barátokká váltak.Csipesz kutya mindenhová követi Zalánt,ahová csak teheti.Mára elmondhatom,hogy teljesen összenőttek..

dsc_3782.JPG

Levente 8 éves lett,komoly első osztályos.Úgy fest sikerült beilleszkednie az osztályközösségbe,szeret iskolába járni.Jó persze vannak súrlódások,a kis csapat összetétele nagyon homogén..Mind korban,mind IQ-ban.Mind az autizmus spektrumon elfoglalt helyen..Nehéz..No mindegy, sajnos a jövő még nagyon ködbe burkolózik,bevallom ez nem jó így.Sajnos az Állami oktatásban sok lehetőség nincsen.Örüljünk,hogy egyáltalán ez van..Visszhangzik a mondat a fülemben állandóan..

No szóval a legkisebb ugrifüles nyolc éves lett,és nyuszis kabátot meg orchideát kért..meg csoki tortát..Egy nagyon kedves ős blogolvasótól kapott mellé egy Verda tortát is. Volt boldogság,nem is kicsi.

Nézzétek csak:

dsc_3805.JPG

dsc_3853.JPG

dsc_3862.JPG

Januárban megkaptam volna én is Apjától a karácsonyi ajándékom,sajnos ez most nem jött össze,helyette kötbért fizettünk az egri szállodának.Meg akartunk lógni egy kicsit,ezt kértem karácsonyra,szerdán még minden klappolt,csütörtökön reggelre,Leventével labor,doktornéni és egyebek..8 nap antibiotikum,és társai,hugyúti fertőzés,utána meg jött a nátha..Persze Zalán is lerobbant és az egyetemi vizsgaidőszak stresszétől Betti is..Majd most péntek estétől én jöttem a sorban.Tegnap reggel belázasodtam..hála most csak hőemelkedésem van,és nulla hangom. Megint kikaptuk Amerikát,és a fele fizetésem a patikában hagytam..

Az új munkahelyeink miatt felváltva vigyáztunk Leventére,most Betti vitte az oroszlánrészét..Mondjuk ma meg holnap én "tartom" a frontot..Remélem szerdán már mehetnek iskolába.Bízom benne..

Mi történt még?? Megtörtént a bemutatásom a Vezérigazgatónál,az új cégemnél ilyen is van.Mondjuk kellőképpen meg is lepődtem rajta.Kedélyes 20 percet beszélgettem TOP igazgatókkal,a munkámról,a családról,az autizmusról,és a fogyatékossággal élő emberek munkahelyi integrálhatóságáról.

Aznap Zalán életében először egyedül ment haza az iskolából.Gyalog,busszal úgy ahogy azt kell..Önállóan. Nagyon büszkék vagyunk rá,Szabolccsal.

AgromashExpo

Karácsony óta várt program, Zalán traktoros kívánságának okán.Persze Zalán tiszta nátha,meg én is..Pénteken este két órán keresztül könyörgött,hogy menni szeretne.Beadtam a derekam.Leventét Betti bevállalta,mert mostanában nem igazán barátja a tömegrendezvényeknek.Újabban maximum csak egy órát bír tömeghelyzetben és kiborul.Nem hiszti,szenzoros..A túl sok inger váltja ki belőle,erre már rájöttünk,úgyhogy vele kapcsolatban egy időre szüneteltetjük az efféle programokat.Viszont Zalán tekintetében,meg muszáj feszegetni a határokat.Eljött az az idő,hogy húúúúzni,húzni..szélesíteni..Fokozatosan kis lépésekben..

Szóval Agromash...Nagyon élvezte..Apja szakmai tanítását a faiparról és a faipari gépekről..

dsc_3886.JPG

A közös vásári pecsenyézést..(ez egy éve még elképzelhetetlen lett volna,értsd szó szerint)

dsc_3891.JPG

Éljen a sült császár!!

dsc_3896.JPG

Megvalósult a nagy karácsonyi kívánság..Öröm bodottá..Minden volt!

dsc_3914.JPG

Egy igazi Lamborghini nyergében..a kis-Erdész..

dsc_3908.JPG

és a non plus ultra első fele..találkozás és beszélgetés Kiss Norbival a Kamion EB versenyzővel és kétszeres Európa Bajnokkal.

dsc_3918.JPG

Meg egy közös fotó..

dsc_3921.JPG

Majd jött a döbbenet,hogy nem csak a Lamborghini gyárt traktort hanem a Ferrari is..Magyarul teljes volt a boldogság..

dsc_3930.JPG

Apával persze megnézték még a New Holland gépeket is..

dsc_3934.JPG

Én meg asszisztáltam a fotómasinával a háttérből..Egy igazi Apa-fia napot fotóztam végig,és a szó legszorosabb értelmében a háttérben maradtam..A kiállítás végén persze jött a kérés,hogy Anya légyél szíves kérd Apától a névnapodra,hogy jöjjünk ki a FE-HO-VA-ra..

Úgy teszem Zalán megígérem,látva,hogy mennyire jól sikerült ez az Apa-fia Nap..

Dióhéjban ennyi történt januárban..Volt benne minden,igaz unalmas is lenne ha nem..A munkahelyemen örültem,hogy túléltem,azaz majd szerdán délután mondom,hogy ha akkor is minden klappol..Annyi határidőm volt hogy meg sem tudtam számolni..Ilyen ez a Pop szakma,ahogy szoktam volt mondani..de értem ezt az egész LIVE-ra..

Szerintem a február sem lesz light-osabb..No majd meglátjuk..

dsc_3939.JPG

Ez volt a január KRÓNIKÁJA...

Köszönöm,hogy elolvastátok..