November rain
2017. november 13. írta: Autizmus Live

November rain

No hát igen..Lassan belecsúsztunk az ősz második felébe,és persze tudom,hogy mostanában édeskeveset írtam.Őszinte leszek,egyszerűen nem volt időm,mert mindig volt valami a fiúkkal..Mindig csak készültem,hogy na majd ma,azután csak azt vettem észre,hogy este beestem az ágyba.

Mind a ketten igyekszünk megfelelni az elvárásoknak az új munkahelyeinken,klasszisokkal jobban érezzük magunkat,igaz klasszisokkal nem keresünk többet,de valahogy ellavírozunk egyenlőre...Ahhoz,hogy jobban menjen sorunk,tényleg nyugatabbra kéne innen állni.Sajnos ez egyértelmű,csak hát az autizmus duplán,bevallom rendesen röghöz köt.A költségei nem csökkenek,hanem szép lassan kúsznak felfelé.Évek óta azon töprengek,hogy hogyan lehetne lefaragni belőlük,de mindig rádöbbenek,hogy ez nem az az ország és ez nem az a város,sajnos az autizmus,meg az egész fogyatékos ellátás még mindig nagy üzlet, ami a szülők zsebére megy..

Hiába ordibálunk egy jó páran,hogy már nem megy,nincs miből,tessék már észrevenni,hogy a szülőket a nullára zsigerelte a gyermek autizmusára (nálunk duplán is) fordított összeg,valahogy ezt évek óta nem hallja meg senki,a nagy politikából..Persze,hogy nem hallja,mert nem is akarja..Egyre jobban és jobban rádöbbenek arra,hogy az útszélén maradunk.

Az útszélén maradunk úgy,hogy a gyermekeink számára nincs jövőkép. A sérültebbek számára jóformán semmi,a spektrum jobbik felén lévőknek,még csak-csak,csakhogy ahhoz csúf rögös utat kell bejárni.Nem csak a gyereknek,hanem a szülőnek is.

Én és szerintem nem csak én gondolom úgy,hogy ez nem szülői kompetencia.Mert most úgy állunk,hogy a millió sebből vérző,oktatási rendszerben egyre jobban az a tendencia,és elvárás,hogy a szülő taposson ki mindent a gyermeke számára..

Itt semmi sem kézenfekvő,nincs rendes mankó,se egy aktuális naprakész tájékoztató..Anyuka-Apuka keressen kutasson,pitizzen kuncsorogjon,beleírasson,ha nem megy jogászhoz fusson,mit jogászhoz Ombudsmanhoz..hogy az a gyerek,tanulhasson,dolgozhasson,vagy csak egyszerűen és pusztán létezzen..vegetáljon ebben a rohadt világban,mert ez a fogyatékossággal élő gyerekek és emberek számára nagyon az.

Itt most nincs hurrá-optimizmus..Nem tudok röhögni,mert tudom mi van mögöttem,és tudom azt is,hogy annál ami a hátam mögött van,ezerszer nehezebb dolgok vannak még előttem..

dsc_2786.JPG

Úgy gondolom,hogy mi vagyunk az a perifériára szorult réteg,akik már csak kínjukban mosolyognak az ígéreteken..Csak legyintünk,és nem hisszük el.Jobban is tesszük,mert akkor talán nem csalódunk akkorát megint..

Az ígéretekkel tele van a padlás,és két füzetet teli lehetne velük írni..Mindazokkal amik csak ígéretek maradtak..Nem megyek messze..Persze-persze lesz majd több gyógypedagógus,iskolai férőhely,gördülékenyebb és jobb ellátás...Nevetnem kell..Jobban mondva sírnom..Évek,hosszú évek óta ezt halljuk mi szülők...

És hol van,hol vannak az ígéretek??? A Holdon.....hát hol máshol..Ja nem a Marson,ha már azt a bilogot kaptuk,hogy Marslakókat nevelünk..

A kiváltással kapcsolatban is egyre többet hallani,nem a LIFT-hírekből,hogy ez bizony bizonyos köröknek bomba jó üzlet lesz,és a gyermekeink fogják megszívni..Bocs hogy így fogalmazok,de én nagyon nem szeretném,hogy a majdan várólistára íratandó és onnan majd kiváltandó legkisebbik csemetém,egy Budapesttől távoli faluszélén lakjon kirekesztve,és a falu lakossága által rá ujjal mutogatva..Nekem senki ne mondja,hogy ott jó lesz neki,mert a falu szélén már csend van,és ott nem zavarja Őket senki és semmi..

Ohh persze..Mert ott le van tudva róluk a gond mi??Mi ez ha nem szegregálás????? Talán nagyobb is mint egy tömegintézményben..

Lehet,hogy az utóbbi időben nem írtam blogot,viszont abban a kevéske időmben ami volt,olvastam..sokat,résztanulmányokat,beszélgettem szakemberekkel,sőt szakjogászokkal is..Megkerestek mint szülőt,hogy hogyan látom belülről..

Hát így..Nem vagyok pesszimista,nem vagyok borúlátó,csak pusztán ŐSZINTE..

Csak egy ösztönökből dolgozó,autodidakta módon tanult (autizmus szakmát) szülő,aki a saját "módszerével" eredményesen,visszaigazolható módon (szakemberek által) fejleszti a gyerekeit. Csak egy blogger, aki sokszor leírja a frankót,úgy ahogy az van.

Azt is le kell írni valakinek ugyebár..............

November rain...Fázós és hideg..és ködös...Kabátösszehúzós összerezzenősen rossz..semmibevesző..Per pillanat az autista gyermekek JÖVŐKÉPE...

Sokan mondják most biztos,hogy húúúúúú de hát dolgozunk rajta,hogy jobb legyen..de sok idő,sok pénz..és sok............ígéret.....

HAHAHAHA.....én nem hiszek már a mesékben...ÉS TE??

Te itt mernéd hagyni nyugodt szívvel a gyereked,ha eljön az idő,hogy jobb létre szenderülj????

Én nem....

XXI.század...Magyarország....Vér-ci-ki....

....és akkor most mondhat bárki bármit..............

Ez volt mára az Autizmus Live csak olyan eszmefuttatósan a kis magyar valóság mentén....

Utóirat: Azt mindegyikünk tudja,hogy: Minden gyermek egyszer felnő! A mieink is...Csak az nem mindegy,hogy hogy!!!

dsc_2656_1.JPG

 

süti beállítások módosítása