Őt éves lehettem,álltam a gáton a kis piros biciklimmel nagyon duzzogva a ráckevei Horgásztanyáknál,és dacosan magyaráztam Apámnak,hogy én most bizony világgá megyek.Világgá én,mert tudom,hogy a gát végén van a világvége. Apám hangosan kacagott,még a könnye is kicsordult.. -Hová mész Te kicsi…

No hát igen..Lassan belecsúsztunk az ősz második felébe,és persze tudom,hogy mostanában édeskeveset írtam.Őszinte leszek,egyszerűen nem volt időm,mert mindig volt valami a fiúkkal..Mindig csak készültem,hogy na majd ma,azután csak azt vettem észre,hogy este beestem az ágyba. Mind a ketten…

Vagy Zöld Gyógyszertár?? - Erdő...Kinek mi... Egy biztos mi ott vagyunk otthon.Egyébként a recept igen egyszerű, csend,béke,jó levegő,ezer és egy szín,megfogható,átmozgató,lélekgyógyító..egyszerűen szép.. Amióta az eszemet tudom,a nagyszüleim és a szüleim,az erdő szeretetére neveltek..Az erdő adta…