Reggel elmentem a bankba,levettem az utolsó húsz-ezrest a kártyámról,hazajöttem és könnyeimbe temetkeztem.Tizedike van,július..

Te jó szagú nyár! Ezt nem így terveztem.

Ez már a padló alatt van,de tényleg,és teljesen kilátástalan.Nincs előre.Hazafelé a Juhász Gyulán úgy támolyogtam mint egy holdkóros,csak az aszfaltot néztem,másra nem voltam képes.Folyamatosan jár az agyam,hogy most akkor mi a fenét csináljak? Nincs ötletem. Nincs mibe kapaszkodnom,nincs mibe kapaszkodnunk.

Itt állok két autista gyerekkel,meg a nagyobb nővérükkel,akinek tizennégy éves kora óta,nem volt egy rendes nyara sem,mindig rámaradtak a,kicsik,igen az autista kicsik,és jól tudom,hogy pokoli sokat tett le értük az asztalra.Mi mindig dolgoztunk,mindig húztunk.Ő meg egész nyáron nevelt,hajnaltól délutánig,a maga módján..Sosem panaszkodott.Idén nyáron tanul.Tanul mert neki muszáj..Fizikát,matematikát,informatikát,hogy behozza az évek hátrányát,hisz szeptembertől várja az Egyetem,a hőn áhított,ahová nagyon kemény munkával a háta mögött bekerült.Megérdemelte,ez elvitathatatlan.A jövőjét nem vehetem el..Tanulnia kell,hogy esélye legyen.

Ne olyan kilátástalan mint az enyém.

Itt állok két autista gyerekkel,és egy nagyobbal reménytelenül..Nem tagadom,belebetegedtem,és nem találom sem a helyem,sem kiutat ebből a csapdából,ebből a helyzetből.Megfojtanak a problémák,megfojt a stressz,nincs jövőm,csak kapálódzok,mint az éppen vízbe fulladó.Nem merek előre nézni,nem merek már bízni sem.

Itt állok két autista gyerekkel,és egy nagyobbal,akikért foggal körömmel,mindent megteszek,vagyis mindent megtennék,ha lennének lehetőségeim.De nincsenek..

Szó szerint elvitte a betegség mindenünk..megint..Ha azt mondom elegem van az kevés..Már nem is tudom mit mondjak..Megfojtott a pénztelenség,megfojtott a nélkülözés..Bámulom a befizetetlen csekkjeim,és azon gondolkozom,hová is jutottunk..A múlt héten,amikor megkaptam a táppénzem,megfordult velem a világ.Egy hete tudom,hogy nincs tovább.Ezt már nem lehet életnek nevezni.Pedig minden nap mosolyognom kell,a gyerekeimre,és egyre nehezebben tudok.Csak ők ne érezzék.De érzik.Nem kérnek,semmit..Csak a legkisebb,akinek nem tudom elmagyarázni,nem érti meg,az autizmusa gátat szab az értésnek.

Itt állok két autista gyerekkel és egy hete tudom,hogy nincs tovább.A táppénzem a családi pótlékom,mindenem a postára vittem,és a felét nem tudtam feladni annak amit kell.Nem futotta a lakbérre,és a távhőtartozásra..Nem megy az az elszámoló számla. Nem tagadom kilencvenezer a deficitem.csak az e havi.Csütörtökön megfejelte,még nyolcvanhatezerrel a munkahelyem..Fizessem vissza a cafetériát.Beteg vagyok,nem jár.A férjem fele fizetése,pont az éhenhalásra elég,meg Dorogra járni,dolgozni,és a gyerekek gyógyszereire.

Itt állok két autista gyerekkel és tombol a nyár..Tizedike van,tízezer forintom van,és százhetvenhatezer forint tartozásom.Pedig beosztok mindent rendesen,fillére forintra.Beteg lettem,nem kellek,belém verték,hogy értéktelen rongy vagyok.Hasztalan..

Itt állok két autista gyerekkel,és elúszik az életünk,szép lassan és csendben..Vesznek a lehetőségeink,az autónk,nem telik a vizsgájára..Úszik a rég befizetett nyaralás..az az egyetlen hét,vagyis csak öt napnyi Kismaros boldogság,hogy ne kelljen egész évben panel rabságban éljünk..Az egyetlen kapaszkodónk,ami egész évben éltet..Egy hete mondom,a férjemnek,befizettük februárban,de ne álmodjunk nagyot,két hét múlva az utca végére sem fogunk tudni elmenni.Nem hogy Kismarosra..Sajnálom a kicsiket..és szégyenlem a helyzetünk..

Itt állok két autista gyerekkel,és pénteken megtudtam,hogy még a Providentnél is hitelképtelen vagyok..Egy hete keresem a megoldást,hogy elkerüljük a teljes csődöt,egy hete a bankokat járom,hogy hátha valaki..De mindenhonnan csak kirúgtak..Pénteken még a Provident is.A szegények bankja.Délután hívott az ügyintéző,hogy bár nagyon szeretné ez most nem fog menni.Kevés a jövedelmem,túl kevés.és hát ott az OTP-nél,még az az a hathavi tartozás a volt férjem után,majd utána talán.Hat hónapig még minden éjjel jönnek a rémálmok.Jó tudom,Levente miatt úgysem alszom..

Itt állok két autista gyerekkel,Te jó szagú nyár,és nem tudom,hogy csinálok nekik nyarat..Tudom mosolyognom kell,de belül patakokban folynak a könnyeim.Levente nem érti miért nem jön a fejlesztő.Nincs rá apanázs..Nem érti miért nem megyünk az erdőbe,legalább annyit amennyit tavaly.A játszótérről csak kinéznek minket az nem a mi világunk,és azt sem érti,hogy séta közben miért nincs már egy gombóc fagyi sem.Nem is megyünk a cukrászda felé.Kínosan kerülök mindent,ami egy kicsi jó.Nem telik.

Itt állok két autista gyerekkel és július tizedikéig tudtam felhőtlen nyarat csinálni,emlékezeteset.Most már csak a panelfogság marad,és délután négykor,a menetrend-szerinti kutyasétáltatás.Félszeg mosoly a kín-torna parkban.A magam fejlesztés..a hulla fáradtság.

Itt állok két autista gyerekkel,és teljesen elvesztem..Elveszett az életem,már nem megy a hajó.Pedig nem vagyok rossz ember,iskoláztattam becsülettel,Diplomáig,Technikusi minősítőig,és a kicsiket is iskoláztatom a legjobb tudásom szerint.Mindent megtettem és megteszek amit csak tudok.A férjemmel szépen élek,de ehhez az élethez kevesek vagyunk,pedig nagyon szerényen élünk..Nincsenek anyagi javaink.Mindig segítünk a hozzánk fordulóknak,a legjobb tudásunk szerint.Csak most elfogyott egy kicsit az erőnk.

Mögöttünk nem áll senki.Tesszük a dolgunk.Próbálunk élni. Élni egy olyan életet ami a fogyatékossággal élő gyermekeink miatt háromszor annyira drága,mint az átlagembereké.

Próbálunk,próbáltuk..Eddig bírtuk..

Bajban vagyunk..

Régen nem kértem segítséget,csak leírtam mindig ami bennem lakik..A sorsom,a problémáim,az életünk a gyermekeinkkel,az autista gyermekeinkkel.

Most segítséget kérek..Tőletek,akik olvassátok a blogot,nap mint nap..Ha tehetitek,kérlek SEGÍTSETEK..hogy tudjuk tovább tolni a hajót,hogy legyen esélyünk az újrakezdéshez,ahhoz,hogy felállhassunk,hogy tudjunk még mosolyogni,hogy esélyt kapjuk lakni élni,enni,létezni a gyerekeinket taníttatni,fejleszteni a legjobb tudomásunk szerint.

Köszönöm,hogy elolvastátok az írásom,és nagyon köszönöm,ha megosztjátok.Hátha számunkra is van valahol még csoda..és egy emberibb élet.

Köszönöm ha megteszitek értünk.

Ha tehetitek és megteszitek értünk,hogy esélyt kaphassunk..Esélyt az életre..

A számla számunk 11773030-10575035-00000000 OTP Nyrt Tóth Dóra LAFO

A helyzetünkkel kapcsolatban a tdori1020@gmail.com email címen nagyon szívesen válaszolok minden kérdésre.

Minden segítséget KÖSZÖNÜNK amit értük,értünk tesztek..