De legfőképpen irigy??

Kérdezd meg magadtól nyugodtan,azután szépen sorjában kíváncsi lennék a válaszaidra...

Szóval mire is vagy irigy??

A négy gyerekemre??

A két nagyra??? A végzős egyetemistára vagy netán arra aki most megy Egyetemre??

Egyáltalán tudod mi van a hátuk mögött??

Tudod engem a szüleim nem tudtak taníttatni..Anyám a pénzt hajtotta,Apám az új családjával élt..Engem amikor a szüleimnek kellett volna,a Gumigyári lányok neveltek! Lettem olyan amilyen..Saját erőből..Nem láttam jó példákat,de megfogadtam,,hogy én jó példával járok elöl,még ha füvet eszem is,próbálok tudást adni..Nem volt sem lehetőségem,sem pénzem tanulni..Mégis tanultam autodidakta módon..és persze az élettől..Keményen megküzdöttem mindenért..Hiperaktív gyerek voltam,mindig vonzott a veszély..Sokszor letörték a szárnyaim,főleg anyám..Isten nyugosztalja..Sokszor nem hallgattam rá..Volt rá okom..Nem lettem rossz ember..14 éves korom óta dolgozom bár tanultam is mellette és soha nem voltam munka nélkül..Hajtottam,mindig megbecsülték a munkám,azt amit ma nem..Apám korán itt hagyott,a hiányával a mai napig nem tudok mit kezdeni..Sosem tettem túl magam rajta..

Az első férjem fiatalon eltemettem..

Tán erre vagy irigy??

Jó ember volt a maga módján..elvakult labdarúgó..Labdával kelt feküdt..Szerette a gyerekeit..Igaz sokszor,nem tudott mit kezdeni velük..erre élete beteg alkonyán jött rá..Sértődött volt a fiára,hogy nem lett focisa..mindig suta volt a mozgáshoz..Tüske volt a szemében..Szerintem ma már nem lenne az,és talán büszke lenne rá..Nem dúskáltunk sose a javakban,de volt mit ennünk,bár nem tagadom voltak gondjaink..A szüleink kölcsönösen nem szerették egymást,ez sok dolgot megpecsételt köztünk..Csendben elváltunk,de haláláig segítettem,gondoztam a bajban nem hagytam cserben.A családja lemondott róla..Belerokkantam a rákba,a három gyerekkel..Sokszor nem volt mit ennünk..Sokat nélkülöztünk..

A nagyok végig nézték,végig élték,tízen-alig évesen..Becsülettel temettük..

Egyedül maradtam..A nagy fiúval nagyon nehéz volt,akkor még nem tudtam mi az az Asperger..a harmadik Autizmusáról sem volt fogalmam..Ösztönösen tettem mindent,magam fejlesztettem,ahogy jónak láttam..a magam módján..A szakemberek a gyerekek viselkedési anomáliáit a regressziót,a traumára fogták..Hiába "kiabáltam",hogy itt más a baj..senki sem figyelt rám..

Sokat nélkülöztünk,és a szomszéd is zaklatott,többször rám törte az ajtónk,akkor szabadult,és tudta,hogy egyedül élek..Volt,hogy a parkban aludtunk,mert nem mertünk otthon..A munkahelyem nem segített,ne rontsam a statisztikát..Anyám leépült abban az évben teljesen..Sokat gondoztam,a gyerekeim neveltem,dolgoztam mellette..Nem volt segítségem..Akkor még bírtam..bár sokan sajnálkoztak felettem..Aztán volt aki segített..Évi itt van ma is a távolban..Lotti is..Akkor még erősebb voltam és fiatalabb..Példát akartam mutatni a gyerekeimnek..Volt,hogy a beteg anyám vigyázott a gyerekekre,vagy egy kedves ismerős hölgy,azóta Amerikába származott,hogy éjjel takarítani tudjak..A gyerekeket taníttatni tudjam..Talpon maradjunk..

Sajnos közben villámként hatott,hogy az első férjem,iszonyatos adósságot hagyott ránk..A mai napig nyögöm,és még a negyede hátra van.Nem tudjuk meg soha kinek hitelezte hitelből azt a tömérdek pénzt,és egyáltalán,hogyan juthatott hozzá..Ma is fizetem mint a katonatiszt..

Összetörtem többször,nem szóltam,csak mentem előre mint egy gép..Nap mint nap..A gyerekek vittek előre,hogy kimásszunk a nyomorból..Az Autizmus és az Asperger közben tombolt,és én csak álltam,és nem értettem..hisz senki nem mondta mivel állok szemben..Sokszor sírtam,sokszor a munkahelyem udvarán,egymagam álltam a betonfal tövében,a falnak fordulva,és potyogtak a könnyeim..mégis vidáman kellett visszamennem,dolgozni tovább..Nem panaszkodtam..

Voltak akik mutogattak rám,sokan..Voltak akik sajnáltak,és azért mutogattak..Voltak akik a bajban is besároztak többször is..Voltak akik közel sem mertek jönni,csak távolról pletykáltak..Hülyeségeket..De voltak akik mellettem maradtak..Akik miatt nem adtam fel..Igaz mára tán csak ketten-hárman maradtak..és volt egy EMBER egyetlen egy,akit nem érdekelt a hátterem,a gyerekeim száma,aki odajött és beszélgetett,aki nem sajnálkozott,aki megkérdezte segíthet e,és aki megnevettetett...

Egyszer meg is jegyezte valaki,hogy a zsák a foltját..vagy a folt a zsákját??

Az EMBER ma a férjem,a társam,a támaszom,a boldogságom..SZABOLCS...

Tudom fiatalabb kicsit...és ez is az irigység tárgya....

Mocskoltak minket,pletykákat terjesztettek,besároztak,utálkoztak sokan..Mert egy ember felvállalt három gyerekkel.Mutogattak ránk,köpködtek ránk..Mert szépen éltünk..Családként,rendesen..Csóró családként,sok adóssággal küzdve.Mind a kettőnknek a padlóról kellett felállni,vagy inkább a pincéből..

Kitartottunk,küzdöttünk,lett egy közös csemeténk,eltemettük Anyámat...

A kicsi örökségből kifizettük minden adósságunk,kivéve az első férjemét,-arra már nem maradt- és megpróbáltunk a nulláról tiszta lappal elindulni..

Talán volt két jó évünk..Egy kicsit haladtunk előre..Azután lecsapott az Autizmus..Sokat írtam erről már..A Diagnózisok után majdnem belerokkantunk..Minden egyes áldott éjjel sírtunk..Nem tudtuk merre menjünk..Volt,hogy csaló hálójába kerültünk..Vitte a pénzünk,az egzisztenciánk..mindenünk..

Jelenteni nem mertük..

Penge élen álltunk,sarat dobáltak ránk..Hülyéket neveltek,mondták sokszor a munkahelyen..Kirekesztettek..Perifériára szorítottak,megbélyegeztek..Mi nem beszéltünk,bezárkóztunk,haza menekültünk..Nem jártunk emberek közé..Nem mosolyogtunk..Megvádoltak minket,hogy nem vagyunk csapatjátékosok..

Ugyan már?? Ugyan már?? Annyi megaláztatás után,ami a hátunk mögött folyt..Miért is legyünk azok??

Akkor indultunk a lejtőn lefelé..Anyagilag megroppantunk....lelkileg megtörtünk...

Mert négy órába bele kellett férjen a nyolc óra..Nincs apelláta.. fele-pénzért,utána a hatba vagy három munkakör,mert mára már annyi van..

A munkámat sose jutalmazták,de nem is köszönték csak néha szóban csak tétován odabiccentve,sőt idén már visszaminősítettek..Az csak egy részmunkaidős debileket nevelő senkiházi..Szó szerint ezt hallottam vissza..NEM EGYSZER! Belerokkantam,megtörtem..Csak a terheket kaptam,míg mások lakkos körmüket reszelgettek..és a pletyka volt a napi munkakörük.. (Nem fog érdekelni mit szólnak..de ez az igazság!!! Viseljék "büszkén"..) Húztam,csendesen megcsináltam..Mindent amit erővel bírtam..Itthon nem pihentem,fejlesztettem,"módszert alkottam,írtam,segítettem..

Majd mentoráltam,segítettem,alkottam,írtam..Anyaként fotóztam az autizmust..és fotózom...

Nagyon sokat tanulok..Nagyon sokat kérdezek,nagyon sokat olvasok..Az AUTIZMUSRÓL..állandóan képzem magam..

Nem végeztem újságíró iskolát,sem író képzőt..Ösztönösen írok..Írhatnék jobban is,de nincs benne segítségem..Bár szeretném tanulni..

Nem végeztem fotós tanfolyamot,sem művész képzőt..Ösztönösen fotózok..Fotózhatnék jobban is,de ahhoz sosem lesz technikám..Nem engedhetem meg anyagilag..Nekem az álmom vágyam hogy majd egyszer..de az én álmaim,csak magamnak maradnak....

Mire vagy irígy??

A blogomra a fotóimra??

A kicsikre??

Az AUTIZMUSRA??

Az ASPERGERRE???

A gyenge immunrendszerre??

A szelektív evésre??

A nagydolog képtelenségre??

A lila gumikesztyűmre vagy a parafinolajamra??

A nincs szabadidőre??

Az ERDŐ-Hegyek mentsváramra??

A férjemre?

Az álmaimra vagy a nem álmaimra??

Az EGYMI Iskolára vagy az Alapítványira??

A 3:30-as hajnali kelésre??

A 6:00-ás korai indulásra??

Az Overloadokra??

A csekkek nem befizetésére?? Az üres hűtőre??

Az állandó éhségre??

A magas vérnyomásomra??

A női bajaimra avagy a rossz vesémre??

A kicsi és a kisebb frusztrációjára??

Az adósságainkra??

Az Önkormányzati lakásunkra??

A 13 éves rossz autónkra??

A Banktól várható végrehajtóra??

Az elvesztett munkámra,mert nekem már a részmunkaidőt sem engedik?? (holott a másiknak igen...)

Az üres pénztárcámra??????

A 0-24 szolgálatra a gyerekek mellet??

Arra hogy visszakényszerülök GYESRE???

MOND MIRE VAGY IRIGY??

Az életemre?? a férjemére,a lányoméra,a fiaiméra???

Mond MIRE IS?????????????

Ugyan már....ennyire ne legyél infantilis......Tudom,hogy honnan fúj a szél..

Holnap majd megy a HALLOTTAD?????MEG AZ OLVASTAD MÁR??? MEG A HÚÚÚ DE DURCÁS VAGYOK!! MEG A HOGY MERTE??

Hát PONT ÚGY!!! Ahogy Te is jogot formálsz.....

De MIRE IS???

Tudod mit cseréljünk egy hétre..Csak egy hétre..De a férjemet viszem..Mi addig pihenünk amíg te NEM!! Csak egy napom csináld végig,csak egy napom..és már akkor is prüszkölni fogsz,hogy hol van még a hét vége..De a munkát ne feledd,és dolgozz ugyanannyit amennyit  nekem kell..azokkal a terhekkel,és segítségadással,ami felém jön...Ja és nincs kilengés,mert akkor csámcsogni fognak rajtad mind! Tudod te csak DEBILEKET nevelsz...Ja és csak annyi pénzt kapsz amennyi nekem van...egy forinttal sem többet....

Ja hogy nem megy?????

Ajjjvé................

Csak Tudod én nem mondhatom hogy nem megy!!!

Itt mindennek mennie kell kötött szabályok szerint..Olyan szabályok szerint,mint a hadseregben! Mert akkor nincs szétesés és van mibe kapaszkodni...

Mond irigy vagy még????

Hát akkor gyere el,és beszélgessünk........

Málnaszörp még van,palacsinta már nincs...Ja jó szó is akad! De csak akkor ha elnézést kérsz.....

Ugyan mit tudsz TE rólunk??????

Inkább SEGÍTS..SEGÍTS,mint hogy irigykedj......

Egy dolgot nem fogok elfelejteni....Nem ecsetelem inkább..Azt majd egy másik posztban és sokkal keményebben....nemsokára....Eljön annak is az ideje......

Csak ennyit akartam!!!! Jelen nem többet....

UTÓIRAT: AKINEK NEM INGE NE VEGYE MAGÁRA!!! MERT AKI MAGÁRA VESZI ÉS SZÓVÁ AZ IGAZÁN TETT TETTEKKEL AZÉRT,HOGY A CSALÁDUNK TÖNKREMENJEN! AMI ELŐBB VAGY UTÓBB ÚGYIS KIDERÜL.............................................................

FELHÍVOM A FIGYELMED ŐKET TETTED TÖNKRE..Fogyatékossággal élnek..Minősítő körülmény!

Csak szóltam UFF....